Speedo? Logikus lenne, hiszen itt a nyár és a strandszezon. Ám Kedves Olvasók, nem fizetett reklámot olvasnak most a blogon a nagy múltú sportszergyártó cégtől. Csupán annyi történt, hogy bejárta a világsajtót a hír, hogy Peter Crouch, a Premier League-ben szereplő Stoke City játékosa odaajándékozta a mezét egy szurkolónak a Premier Leauge utolsó fordulója után Southamptonban, amiért a drukker fecske alsónadrágban jelent meg.

De miért Speedo?
Egy angol migráns, Alexander Macrae 1910-ben érkezett Ausztráliába.  4 évvel  később megalapította a cégét. Először az ausztrál hadseregnek gyártott zoknikat az első világháború alatt. Az olimpián 1932-ben debütált a vállalat. Los Angelesben majdnem ki is zárták az egyébként a női 200 mellen győztes 16 éves ausztrál úszónőt, mivel túl sokat mutatott a vállából. Végül az 1936-os olimpián mutatkozott be először a felső nélküli férfi fürdőnadrág, magyarul a fecske. Így lett az angol nyelvterületen élőknek csak simán Speedo.

Micsoda idők!

Speedo Mick

Először is elnézést kérek a hosszú cég ismertetőért, de talán így az Olvasó is jobban megértheti a történteket.

Kanyarodjunk vissza a bekezdés címében lévő Speedo Mickhez! Eredeti nevén Michael Cullen, Everton szurkoló. Ő volt az első, akiről feljegyzés is van, hogy csupán egy szál fecskében tekintette meg csapata ÖSSZES mérkőzését, idegenben is a lelátón.

Csak egy átlagos meccsnap Liverpool városában

2014-ben kezdődött az egész, amikor átúszta a La Manche csatornát, hogy pénzt gyűjtsön annak a jótékonysági szervezetnek, ahol a felesége dolgozik. Sikerült is neki 2000 fontot kalapozni. 

Egyébként Angliában nagyon népszerűek az úgynevezett charityk. Vödrös emberek járják a városokat, a focimeccseket, koncerteket és egyéb nagyobb rendezvényeket, hirdetik a szervezetüket.  Az emberek pedig adakoznak, mert tudják, hogy ott a pénz jó helyre megy, és valóban az kapja, akinek szüksége van rá. Ebből a szempontból van azért még mit tanulni tőlük.

Michael egyébként Londonban él, és onnan utazik fel Liverpoolba a hazai meccsekre, már azért ez is szép dolog. A civilben villamosmérnök Mick először csak ünnepelni ment Liverpoolba (az Everton otthona), hogy átúszta a csatornát. Ekkora még sokan kétkedve nézték a lelátókon is, az emberek először kissé megrémültek a majdnem teljesen meztelen test láttán.  Az Aston Villa szurkolók még dalt is költöttek róla a meccsen. Később pedig egyre tudatosabb lett, Twitter oldalát sokan követik, szerepelt sok tévéműsorban, a nézők pedig adakoznak és minden meccsen sok száz szelfit készítenek vele.

Idén tavasszal  több mint 300 kilométert gyalogolt 10 nap alatt Liverpoolból Dél-Angliába, hogy adományokat gyűjtsön.

A furcsa külső ellenére mindenki támogatja, sőt olyan Premier League játékos is akadt, aki megállt az autópályán gyalogló Micknek, és 50 fontot adakozott.

Jonathan Walters-szel gyaloglás közben - Jonathan a Stoke játékosa, és mellesleg ír válogatott is

Eredményes séta volt

Itt kanyarodjunk vissza a címben lévő jelenethez.

Szóval a Stoke City az utolsó fordulóban Portsmouthban játszott. Az időjárás-előrejelzés jó időt jelzett.  A csapat egyik szurkolója, Tyrone Sidley pedig gondolt egy nagyot, és írt egy üzenetet Peter Crouchnak a csapat veterán angol válogatott támadójának, hogy ha fürdőnadrágban megy a meccsre, akkor megkapja-e a mezét. Crouch természetesen azonnal kapcsolt, és benne volt a mókában. Válaszolt, és azt írta, hogy megkapja a mezt, ha Speedoban és semmi másban tekinti meg a találkozót. Ezzel még nem volt vége a nagy twitter-folyamnak, erre felbuzdulva a csapat másik játékosa a skót Charlie Adam is reagált, hogy ha a Speedo mellé még búvárszemüveget, búvár pipát és békatalpat is felvesz, akkor megkapja az ő mezét is.

Elérkezett a meccs napja, Tyrone végigdokumentálta az utat Stoke on Trentből Portsmouthig, és tényleg csak egy fürdőnadrágot viselt már az utazás alatt is. Szemmel láthatóan nem volt szomjas, s vékonynak közel sem nevezhető testét feltárta ország-világ számára.

Tyron on tour to So'ton

A mérkőzést végül a Stoke City nyerte éppen Peter Crouch fejesgóljával, aki a lefújás után egyből Tyrone-hoz ment, átadta a mezét, ölelkeztek, fotózkódtak, bohóckodtak, még a pipába is belefújt. Charlie Adam is kiküldte a mezét, így hősünk két legyet ütött egy csapásra.

Ezek után a média nagyon felkapta a dolgot, Tyrone sztár lett, tévéműsorokba hívták szerepelni, és rengeteg riport készült vele.

A Premier League-ben egyébként teljesen másképpen működnek a dolgok, mint mondjuk Magyarországon. A marketing nagyon sokat számít, és a játékosok is mindent megtesznek a szurkolók szimpátiájának elnyeréséért.

Egyébként egy tavaly tavaszi élményem nekem is akadt Peter Crouch-csal kapcsolatban. Ebből talán még jobban leszűrhető az, ahogyan a játékosok viszonyulnak a szurkolókhoz. Éppen Stoke-ban tartózkodtam, mikor közeledett a testvérem születésnapja. Mivel nagy Crouch rajongó, kitaláltam, hogy meglepem egy kis  személyre szabott videóval Petertől. Kiderítettem egy edzés időpontját, és ellátogattam a komplexumba. Megvártam amíg Peter kijön a kocsival, és leszólítottam. Teljesen normálisan, kedvesen válaszolt. Elkérte a telefonom és a tesóm nevét, felmondta, hogy boldog szülinapot és megvolt az öröm. Ezek után még beszéltünk néhány percet, csináltunk még pár fotót majd elbúcsúzott. Neki ez semmiség, mégis nagy-nagy örömet szerzett valakinek.

Sok mindent lehet tanulni az angol foci körítéséből, pláne nekünk magyaroknak: így is lehet(ne) csinálni.

P.