A magyar labdarúgó-bajnokságok első és másodosztályában már kilenc fordulót rendeztek. Az alacsonyabb szinteken jó esetben hat, rosszabb esetben 1-2 mérkőzéseken vannak túl a csapatok, de máris számtalan érdekességel szolgálhat a Mennyei Megyei. Ezúttal rendhagyó módon kipécéztünk magunknak egy megyei másodosztályú bajnokságot, hogy megoszthassuk Kedves Olvasóinkkal az ott történteket. Bemutatkoznak a szélesebb közvélemény számára eleddig ismeretlen gólzsákok, lesznek döbbenetes feltámadások és összeomlások, és természetesen tanúlságos történetek sokasága sem fog elmaradni. Nem lesz hiány sem gólokból, sem idegenlégiósokból!
Utunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe vezet, azon belül is a Pannónia Zrt csoportba.
Ramocsaháza-Nyírlugos - fotó
A megyében a második vonal három csoportot jelent, 16-16 csapattal. Hogy miért pont ennél a csoportnál táboroztunk le? Azért, mert több okból is különleges és nem csak ez nem észak-keleti megyén belül értendő. Hogy rávilágítsunk a különlegességre, természetesen a seregszemlével kezdünk. Itt található ugyanis a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei I. osztály legutolsó hét idényének négy bajnoka – talán az ötödik is itt lenne, ha a Nagyszekeresi Unió SE a kiesés helyett nem a megszűnést választja. És nem akarom az Ördögöt a falra festeni, de a tavalyi bajnok, a Balkány SE jelenleg csak a 12. pozíciót foglalja el.
Nagyon nem jó ómen tehát megyei bajnoknak lenni Szabolcsban, talán csak az NB I küszöbén álló Kisvárda jelent üdítő (?) kivételt.
Korábban írtunk már arról, hogy a szabolcsi megyei bajnokok valamiért nem nagyon akarnak az NB III-ban szerepelni – immáron hatodik éve nem. Így persze nem is csoda. Ez nem Győr-Moson, vagy Bács-Kiskun, ahol ugyanaz a kör küzd az aranyért évek óta. Szabolcsban ugyan vannak megyei szinten hagyományosan erős csapatok, de a bajnoki serleg kézről-kézre jár. Negyedszázadra visszanézve nem találtunk címvédést.
Például itt van 2015/16 bajnoka, az Ibrány. Pechükre megkapták a 2016-os osztályozón a Kaposvári Rákóczit, amelyből a somogyiak léphettek feljebb. Az osztályozó után négy játékos kivételével távozott a csapat edzőstől, így az Ibrány címvédés helyett kiesett a megyei I. osztályból. Az odáig vezető út hosszú volt, tele helyi szintű politikai csatározásokkal. Az egyesület FB oldalán egy darabig nyomon lehetett követni az adok-kapok állomásait – például itt.
Pedig Ibrányban nagyon szeretik a focit. A csapat kétszeres megyei bajnok. Mi több, 1999-ben az NB III Tisza-csoportját is megnyerte, továbbá egyszer ezüst és háromszor bronzérmes lett ugyanott. A Nagyhalász elleni megyei rangadó hangulatát túlzás nélkül több elsőosztályú csapat is megirigyelhetné (lásd ezt a rangadót videókkal) – nem beszélve a nézőszámról. Korábbi edzőjük, Nagy Sándor, tevékenyen hozzájárult az OSK Sepsiszentgyörgy történelmi feljutásához a román élvonalba.
Ibrányi szurkolók pacsiznak csapatukkal - fotó. szon.hu
Az ibrányi példa olyannyira nem egyedi, hogy gyakorlatilag lemásolták a 2013/14-es bajnok Nagykállói VSE útját a bajnoki címtől a megyei II. osztályig – a kállóiak még az osztályozók előtt visszaléptek, új pályájuk építésére hivatkozva (albérletbe kényszerültek ugyanis). Az ibrányiak másik ősi riválisa, a Kemecse 2008-as bajnoki címével harcolta ki a feljutást az NB III-ba, majd onnan lépett vissza 2012-ben, hogy 2013-ban megyei bajnok lehessen – abban az évben a Honvéd ejtette ki őket a Magyar Kupából 3-1-el. Két év nem telt bele, máris egy osztállyal lentebb találták magukat.
Kemecsei emléksál - fotó
Újfehértó személyében megvan a 2010-es megyei bajnok is. Eltöltöttek egy évet az NB III élmezőnyében (három ponttal maradtak le a dobogóról), majd a váratlan visszalépés után meg sem álltak a megyei II. osztályig. Régebben tehát távolról sem idegenkedtek a megyei alakulatok a harmadosztályú megmérettetéstől - 2008-ban például hárman is felfelé váltottak osztályt, mert a bajnok Kemecse mellett a Tiszalök és a Tiszakanyár is nevezett.
Egyébiránt ezen a szinten nem is olyan kicsi településekről van szó, mert Ibránynak 6600, Nagykállónak 9200, Kemecsének 4800, Újfehértónak pedig 12600 lakosa van.
És a többiek: az élmezőnyben ott van Dzsudzsák Balázs legszűkebb pátriája, Nyírlugos és a tavaly jelentősen beleerősítő Apagy. E két település csapata az elmúlt negyedszázadban nem játszott ennél a szintnél feljebb.
Most is a mezőny végén található Ramocsaháza, amely 2015-ös feljutása óta két szezont húzott itt le, mindkétszer az utolsó előtti helyet megcsípve. Most is beragadtak a rajtnál, folytatva a hagyományokat.
A 11 román állampolgárt foglalkoztató, közvetlenül a határnál fekvő kicsiny falu csapata, a Teremi SE sem a legjobban kezdte a pontvadászatot. A 11 román állampolgár egy része a neve alapján nem is magyar nemzetiségű (Obis Claudiu, Gaginas Daniel Lucian, Patita Sorin-Catalin).
Minden különösebb sallang nélkül nézzük a tabellát, ugyanis az több, mint beszédes.
Azt hiszem bátran kijelenthető, hogy igencsak szétszakadni látszik a mezőny és már most látszik, hoy ki fog a feljutásért és ki a kiesés elkerüléséért küzdeni. De kicsit időzzünk el a listavezető Ibránynál.
6 meccs, hat győzelem, 57-3-as gólkülönbség. Majdhogynem tíz gólt rúgnak átlagban az ibrányiak! Valószínű ők adják majd a gólkirályt is – Madzin István 14, Tóth Zsolt 11, Kiss Tamás 8 gólnál tart.
Madzin pályafutása zömét Szakolyban töltötte, de fél-egy évet eltöltött Bieberbachban, Kemecsén, Kótajban, Sényőn. 288 fellépésén szerény 297 gólt termelt. Tóth ibrányi nevelés, Kiss Tamás szintén a megyében focizott eddig, magyarán nem arról volt szó, hogy volt NB I-es játékosok vezetnek le. Madzin tavaly a Kemecsét erősítette – gyaníthatóan ott hiányozni fog az előző szezonban szerzett 26 gólocska.
Számomra meglepő, hogy a játékosok mekkora utat tettek meg jelenlegi klubjukig – ez szinte mindegyik csapatra igaz. Apagyon például nagyítóval kellett keresni az apagyi játékost. A legutóbbi bajnokin játéklehetőséget kapó 14 játékosból mindössze hárman töltöttek el öt évnél többet a község csapatánál – egy 28 éves játékosnak például 11 váltása volt tíz év alatt.
Ebben a bajnokságban az is megeshet, hogy az öt győzelemmel kezdő Nyírlugos váratlanul botlik egyet. Nem is akármekkorát: 7-1-re kap ki saját otthonában a szezont felemásan kezdő Újfehértótól. Pedig a Lugos az azt megelőző négy fordulóban 27 gólt termelt és megállíthatatlannak tűnt. Tehát ebben a bajnokságban nincs lehetetlen, és ez bizony nem közhely!
Igaz, Újfehértót nem szabad leírni, hiszen az előző szezonban innen került ki a gólkirály. A 23 éves, debreceni nevelésű Kántor Tamás laza 53 gólt lapátolt az ellen hálójába, ami azért nem kevés még az ötödosztályban sem.
Erre a bajnokságra amúgy sem az olaszos stílus a jellemző. Fordulónként 42.5 gól születik, tehát mérkőzésenként több, mint 5. Persze ez rendkívül egyenlőtlenül oszlik el. Ibrány például egymaga több találatot jelez, mint a tabella 9-16. helyezettjei. A határon túliakat is foglalkoztató Teremi SE eddig egy gólig jutott, de a tabella első felére is fel lehetett kapaszkodni 9-9 góllal. Az is hagyomány, hogy a sereghajtók a 30. forduló körül már 150 körüli kapott gólnál fognak tartani. Két szezonnal ezelőtt például Nyírkarász egészen elképesztő, 6 fölötti gólátlagot hozott és 181 gólt szerzett a bajnokságban – ez azonban csak az ezüstéremhez volt elegendő. A másik véglet a gergelyiugornyai Tiszamenti SE, amely ugyanebben a bajnokságban 200-szor volt kénytelen középkezdéshez felállni kapott gól után.
Hogy mi lesz a bajnokság végkimenetele? Koránt sem biztos, hogy ugyanazok a csapatok állnak dobogóra, akiket most jó pozícióban találunk. Tavaly ilyenkor így állt az élmezőny - azért a jelenlegi tabellával összevetve találunk ismerősöket.
Tavaly talán kiegyenlítettebb volt a bajnokság, mert hat forduló után már nem volt 100%-os együttes az akkor még DIAMIT-ra keresztelt bajnokságban. A listavezető, 140 találatnál megálló Kótaj végül úgy is bajnok lett, hogy tavasszal négy vereséget is begyűjtött. Ám a vele azonos pontszámmal álló Kállósemjén végül csak a nyolcadik helyen zárt, miután utolsó 11 bajnokijából csupán egyet tudott megnyerni.
De a bajnokság lefújásakor is elől álló hét helyzettből hatot most is a tabella elején találunk, tehát sikerült átmenteni tavaszi formájukat az őszre is. A hetedik, kakukktojás pozíció pont az első helyezett, ahol Kótaj-Ibrány csere történt. Kótaj nagyon fog innen hiányozni, mert ők voltak a 2008/09-es bajnokság bajnokai. Mondom, nem minden veszély nélküli Szabolcsban bajnoknak lenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feyyaz 2017.09.20. 22:32:18
Jó lenne, ha sorra kerülne mind a 19 megye!
Rich.mond 2017.09.21. 20:33:01
Feyyaz 2017.09.22. 15:25:41
Igen, visszamenőleg tudom, mert mindet elolvastam, csak bízom a sűrű folytatásban! :) :)
Bilok 2017.09.25. 19:42:29
Rich.mond 2017.09.27. 11:22:42
Bilok 2017.09.27. 22:03:34
Rich.mond 2017.10.02. 21:32:21
Amúgy a Balkány most hozott egy szép 5/0-ás sorozatot és akár még folytathatják is a sormintát.
Ajánlott bejegyzések: