Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Röplabdás profil - Börcsök Csaba

2017.10.19. 13:16 maribor_

Börcsök Csaba korának egyik leghíresebb és legismertebb játékosa volt röplabdás körökben. Mára "csak" egy élő és két lábon járó legenda. Bár maga a sportág sosem hozott lázba, Csaba fénykora egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Népsportot az első betűtől az utolsóig elolvastam, így nyomon követhettem pályafutását. Buzek László mellett ő volt, aki a televízió elé tudott ültetni, ha nagy ritkán röplabda került képernyőre.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_headlines.jpgBörcsök Csaba 2008-ban, a Csepel edzőjeként

Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy 40 évvel ezelőtt aratta a férfi röplabda-válogatott történetének egyik legnagyobb sikerét, csapatunk az Európa-bajnokságon a döntőbe jutásért játszott és végül negyedik helyen végzett. Csabához negyedszázados ismertség fűz, amikor ugyanis pályafutásának befejeztével civil életet kezdett, irodai környezetben lettünk közvetlen kollégák. A beszélgetésre elinvitáltam egy régi kedves barátomat, Krasznai Dánielt is, aki egykor tizenegy éven át szintén NB I-es röplabdázó volt, a Tungsramban, a MAFC-ban, a BKV Előrében és a Fabulonban. Együtt talán könnyebb feleleveníteni a régi emlékeket.

Az 1956 októberében Kiskunfélegyházán született játékos és edző 1970-ben, Kecskeméten kezdett röplabdázni Dunszt Ferenc irányításával. 1971 és 1975 között a Katona József Gimnázium csapatával négyszer nyert középiskolás bajnokságot, az ifjúsági válogatottban hatvanszor szerepelt. 1975-1986 között 216 felnőtt válogatott meccsen játszott, 1977-ben tagja volt a finnországi Európa-bajnokságon negyedik helyezett együttesnek (Csak kétszer teljesített ennél jobban a válogatott: 1963-ban ezüst-, 1950-ben bronzérmes volt). Ezen kívül szerepelt az 1978-as olaszországi világbajnokságon, valamint az 1979-ben Franciaországban, illetve az 1983-ban Németországban rendezett kontinensviadalon.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_1977.jpgAz 1977-es sikercsapat tagjai, a felső sorban: Bogár Géza, Mondi József, Kovács Lajos, Garamvölgyi Mátyás (szövetségi kapitány), Buzek László, Kovács Károly, Hoboth Sándor. Guggolnak: Takács Benjámin, Huszár Ferenc, Járosi János, Nagy István Gyula, Dévényi László, Börcsök Csaba

Klubcsapataival - Tungsram, Bp. Honvéd - is sikeres volt, ötször nyert bajnokságot, és szintén ötször Magyar Kupa aranyérmet. 1986-ban Belgiumba igazolt, ahol előbb bronzérmes lett az Ibis Kortrijk csapatával, majd bajnoki címet ünnepelhetett az Opel Lennikkel, és a szezon legjobb játékosa címet is elnyerte! Később szerepelt még a Herentals és a Torhout csapatában is. Belgiumban kezdett edzősködni, először az utánpótlással foglalkozott. Tanítványai közül többen is szerepeltek a belga válogatottban. Hazatérése után a Tungsramnál volt játékos-edző, majd 1993-ban a Pulzus női NB I-es együttese következett. A Malévnál szerzett további tapasztalatot utánpótlásedzőként, de volt az Angyalföldi DRC edzője, és a Csepel férficsapatának szakmai vezetője is. 2008-ban - rövid ideig - a Magyar Röplabda Szövetség edzőbizottságának volt az elnöke.

Mikor Csabával megbeszéltük, hogy írnék róla, abban állapodtunk meg, hogy látogassam meg munka közben. Jelenleg, immáron kilencedik éve, egy csepeli általános iskolában gyermekeknek tart edzéseket, tanítja őket a röplabda csínjára-bínjára.

Mire megérkeztem, már az iskola kapujában hallom a folyosó végén lévő tornateremből kiszűrődő síp- és vezényszavakat. A gyerekek vidáman végzik a bemelegítő gyakorlatokat, lányok az egyik térfélen, fiúk a háló másik oldalán. Egymást váltogatják a kemény és pattogós edzői utasítások, a dicsérő és korholó (utóbbiból kevesebb) megnyilvánulások. Vannak itt mindenféle magasságú és testalkatú lurkók, ugyanilyen nagy a szórás a labdaügyességben is. Vannak itt testvérpárok, sőt van egy kislány, aki a két nővérét követve jár le az edzésekre.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_tanitvanyok.jpgBörcsök Csaba egyik csoportjával (forrás: Börcsök Csaba Facebook oldala)

Csaba mindenkit a keresztnevén szólít. Ma négy kislány jött először edzésre, Csaba nem mulasztotta el őket külön dicsérgetni. Két nagyobbacska - mint később megtudom - ötödikes fiú is csinálja a gyakorlatokat, ők amolyan segédedzők, segítenek a kisebbeknek, élen járnak a gyakorlatok bemutatásánál. Az edzés elején még vidám és rakoncátlan gyerekek a végére kifáradtak, de boldog arccal köszönnek el Csaba bácsitól.

- Csaba, javaslom, kezdjük a végéről. Mesélj a gyerekekről!

- Amit láttál, kilencedik éve csinálom. Eddig körülbelül 6-700 gyerek fordult meg a kezeim között. A kilenc év alatt hat diákolimpiai döntőt vívtunk.

- Nyertetek egyet is?

- Ááá, Szolnokkal, Kaposvárral és Kecskeméttel nem lehet versenyezni. Ezekben a városokban mindig is tömegsport volt a röplabda és a mai napig az is maradt. Önjáró módon termelik a tehetségeket. És, persze, teljesen mások a lehetőségek és a körülmények, mint például nálunk.

- Miért, milyen körülmények vannak?

- Nem topsportág, nem kiemelten kezelik Budapesten a röplabdát. És, valljuk be, nincs is igazi utánpótlás tömegbázisa. Időnként mostohák a körülmények, talán ha egy sportklub átvenné őket...

- Kézenfekvő lenne a Csepel...

- Ők valamiért nem. Amit meg az önkormányzat ad támogatásként, az gyakorlatilag csak a terembérletet fedezi. A foci például ennek a sokszorosát kapja. Nálunk a költségeket (szerelés, utazás) a szülők fizetik.

- Tudjuk, Belgiumban ontottad a tehetségeket, sokan a válogatottságig is vitték. Itthon van-e, volt-e kedvenc tanítványod?

- Mindenki egyforma kedves nekem, de kettőre különösen büszke vagyok. Rozgonyi Bálint fiatal kora ellenére már a Pénzügyőr NB I-es keretének tagja, Ghazal Jamiel pedig a jövő zenéje. Szerintem róla még sokat fogunk hallani.

- Kicsit fura itt látni téged, hiszen hosszú éveken át NB I-es edző voltál, utána meg az edzőbizottság elnöke. Végül is szakedzői végezettséged van, öt nyelvet beszélsz.

- Mikor elvállaltam az edzőbizottság vezetését, előre nem is gondoltam volna, milyen lehetetlen küldetés ez. A sportág vezetői összezártak, dacszövetséget alkottak. Tehetetlennek éreztem magamat, mintha igazándiból nem is akartak volna változást.

- Ezzel úgy érzem, választ kaptam a fel nem tett kérdésemre is: vajon fogunk-e még valami komolyabb szerepben látni téged... Inkább úgy kérdezem, kielégít az amit jelenleg csinálsz?

- Tökéletesen. Hogy úgy fogalmazzak, nevelőedzőnek lenni egy más állapot. Fejben is és lélekben is. Régen, még aktív koromban a csapattársaimmal úgy mondtuk ezt, őrültnek lenni jó...

- Kanyarodjunk vissza a legelejére. Én olyan helyen szocializálódtam, hogy mindenki focista akart lenni. Egy kisgyerek hogyan választja a röplabdát? Kecskemét, a hely szelleme?

- Közvetve igen. A Hunyadivárosban (Kecskemét egyik városrésze) nőttem fel, egyszer az egyik barátommal gondoltunk egyet és lelátogattunk egy edzésre. Eszünk ágában nem volt röplabdázni. Egyszer elütöttek egy labdát jó messzire, de a kutya sem ment érte. Hazafelé a bokor alja felé vettük az irányt és egyszerűen hazavittük a labdát. Két napig játszottunk vele otthon, majd visszavittük és játékra jelentkeztünk.

- Innen már egyenes az út?

- Tulajdonképpen igen. A gimnázium csapatából lettem ifjúsági válogatott, majd Budapestre vezetett az utam, konkrétan Újpestre. Először az Újpesti Dózsa hívott, de én a Tungsramot választottam. És szerintem ez életem egyik legjobb döntése volt.

- Milyen szempontból? Azért azokban az időkben a Dózsa csak jobb kondíciókat tudott nyújtani, mint a kerület másik csapata.

- Szakmai dolgokra gondolok elsősorban. A röplabdában akkor sem volt akkora pénz, a Dózsa játékosai meg koránt sem élveztek akkora előnyöket a hetvenes évek második felében, mint az újpesti labdarúgók. Már csak azért sem volt rossz választás a Tungi, mert rögtön bajnoki címet és MNK-t nyertünk. Aztán ezt még sikerült megismételni.

- Jött utána a Budapesti Honvéd...

- A Honvéddal is sikerült elsőre csúcsra érni. Nagyon jó csapat volt az is.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_bp_honved_1981.jpgBörcsök Csaba a felső sorban jobbról a második a Bp. Honvéd 1980/81-es bajnokcsapatában

- Röplabda BEK a Honvéddal?

- A CSZKA Moszkvára gondolsz? (És itt egy mosoly jelenik meg a szája sarkán)

Ne gondoljanak az olvasók itt világraszóló sikerre, bár a maga nemében szenzáció volt. A szovjet csapat természetesen nyert és továbbjutott, hogy a sorozat végén a serleget is elnyerje. Akkoriban a CSZKA lényegében megegyezett azzal a szovjet válogatottal, mely egyszerre védte az olimpiai-, Európa- és a világbajnoki címet. És Börcsökék egy szettet megnyertek, mégpedig 15:4-re. Ilyen arányban röplabdában nyerni egy erősebb ellenféllel szemben sokkal nehezebb mint 11-re, vagy 13-ra. 15:4-re nyerni azt jelenti, folyamatos a védekezés és a sáncolás, az ellenfélnek gyakorlatilag lehetősége sincs visszaszerezni az adogatás jogát.

- Válogatottság?

- Hamar bekerültem és a külföldre igazolásomig csak akkor nem játszottam, ha sérült voltam.

- Még az 1977-es EB előtt volt egy emlékezetes szereplésed.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_1981_eb_selejtezo.jpgBörcsök Csaba az EB-selejtezőre készülő válogatottban az álló sor jobb szélén 

- Belgium ellen vívtuk, sorsdöntő szett, 13:5-re vezetett az ellenfél. Garamvölgyi Mátyás Huszár Ferivel ekkor küldött minket pályára végső kétségbeesésében. Szétsáncoltuk ketten a belgákat, onnan hoztuk vissza a játszmát, nyertük meg a mérkőzést.

- Mesélj kicsit az EB-ről.

- Nagyon összeszedettek voltunk, kijött a lépés. Talán ha picivel több szerencsénk van... De nem volt. Utólag azt mondhatom, kihoztuk a maximumot, ami bennünk volt.

- Elég erős volt a csoport.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_1977_roplabda_eb.jpgEgy Börcsök sánc a finnek ellen (elnézést a kép minőségéért, egy régi finn újságból sikerült kinyernünk)

- Nem indult valami jól, kikaptunk a finnektől, de vertük utána a jugoszlávokat, az olaszokat és a franciákat. A legvégén úgy kaptunk ki a románoktól, hogy tudtuk, másodiknál nem lehetünk rosszabbak, így biztos továbbjutók vagyunk.

- Az elődöntőben jöttek a szovjetek.

- Az sajnos nagyon sima volt. Nem érhet bennünket vád, azt nyújtottuk, amit tudtunk. Teljesen megérdemelten lettek aranyérmesek a végén. Aztán a bronzmeccsen megint a románok. Kikaptunk, negyedikek lettünk. De így is kisebb fajta csodát műveltünk.

- Röplabdában mit ért ez a győzelem?

- Az anyagiakra gondolsz? Ötezer forintot kaptunk. Ez akkor egy havi átlagfizetésnek durván a duplája volt. De nem nyíltak meg a kapuk, nem kaptunk soron kívüli lakás-, vagy autókiutalást.

- A negyedik hellyel kvalifikáltátok magatokat a következő évben Japánban rendezett VB-re.

- 1978-ban 24-ből a 14. helyen végeztünk. A csoportmeccseken az argentinokat simán vertük, de szerencsétlenségünkre a csoportunkban volt még Japán, ők a végén bronzérmesek lettek, és Kuba, ők a 6. helyen zártak. A 13-16. helyekért a helyosztókon előbb a hollandokat vertük, majd megint a románok következtek. VB-n azóta sem járt magyar csapat.

- Említetted, a finnekhez fűz még egy élmény.

- A VB előtt egy nemzetközi tornát rendeztek. A velük játszott meccsen az egyik játszmát 15:1-re nyertük. Ennek a szettnek a videófelvételéből tananyag lett Finnországban, évekig ezzel tanították a finn edzőknek a röplabdát.

- A Honvéd után, a külföld előtt, visszakerültél a Tungsramba.

- (Ismét egy mosoly) 1982-ben a döntő szettben vezetett a Honvéd 2:1-re a Csepel ellen, a negyedik menetben is a Honvéd állt nyerésre. Botos Ferenc edző időt kért. Tévés meccs volt, Gulyás közvetített. Nem értettem, mi és miért történik, feleslegesnek éreztem az időkérést. A kispadtól a lehető legtávolabbi helyről vontam Botost kérdőre. És valljuk be, nem a szerencsés szavakat találtam meg.  Azonnal lejött a szakosztályvezető a kispadhoz, ő hivatásos katonatiszt volt, parancsba adta Botosnak, hogy azonnal cseréljen le... 

- Furcsa, hogy sosem voltál az év játékosa itthon.

- Az előzőek után nem az. A cím valahol politika is volt, nem voltam "jógyerek" de ez nem azt jelenti, hogy a többiek érdemtelenül kapták meg. Egész egyszerűen valahogy nem került rám sor.

- Jött Belgium.

- 1986-ban kerültem az IBIS Kortrijkhoz. Én voltam a második idegenlégiós Buzek után, aki hivatalosan nyugatra igazolhatott.

Ha számszakilag vesszük, Börcsök valójában a harmadik volt. Buzek 1982-ben igazolt az NSZK-ba az SC Norderstedt, majd a Moers SC-hez. Kettejük között volt Grózer György, aki alig húsz évesen lelépett az országból (96-szoros válogatottként), szintén Nyugat-Németországba. Rövid belgiumi kitérő után együtt játszottak Buzekkal a Moers-ben. Előtte durván 500 nézője volt a csapatnak, ez egycsapásra felugrott 4-5000 nézőre. Együtt nyertek német kupát és bajnokságot, KEK-et és BEK-et is. és hogy milyenek a gének, Grózer fia - jelenleg a Lokomotív Novoszibirszk játékosa - közel 200-szoros német válogatott, nemrég a világ legjobb húsz játékosa közé is beválasztották.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_ibis_kortrijk_1986_87.jpgA Kortrijk csapatában az álló sorban balról a második

Rögtön bronzéremmel kezdtünk. Első évemben - idegenlégiósként - az Év Játékosa lettem. A következő évben a Lennikhez igazoltam,  és bajnokok lettünk.

roplabdas_profil_borcsok_csaba_opel_lennik_1988.jpgroplabdas_profil_borcsok_csaba_lennik_1988.jpgBörcsök Csaba (balról a háttérben) a bajnok csapatban és amikor a címet ünnepli csapattársaival

roplabdas_profil_borcsok_csaba_lennik_1988_tyukutes.jpgA sáncolás mellett a "tyúkütés" volt Börcsök legnagyobb fegyvere 


Éles szemű olvasóink a felvételen megtalálják Börcsököt

- Te voltál az első magyar röplabdázó, aki külföldön az Év Játékosa lett és te voltál az egyetlen, aki itthon Fair play-díjat kapott.

- A plakettet 1982 év elején vehettem át, de még az előző évre járt.

A Bp. Honvéd-Bp. V. Izzó rangadón az egyik játszmában 13:12-nél vezetett először a Bp. Honvéd, s játszmalabdához jutott volna, hisz az egyik Izzó-játékos leütése után a labda messze a játéktéren kívül ért földet, Börcsök azonban jelezte, hogy sáncolás közben hozzáért a labdához, és így nem írták javukra a pontot.

Ha, jól emlékezem, ez pénteki napon volt az ötödik játszmában, Tungsram mérkőzéslabdánál. Érte az ütés a kezemet, feltettem, így vereséget szenvedtünk, de a vasárnapi visszavágót 3:1 nyertük.

- Belgium után?

- Belgium után, mintegy felkészülésként a civil életre, levezetés következett a MALÉV SC-ben. Egykori válogatott társakkal voltam együtt, de a klub már nem akart feljebb jutni, illetve visszakerülni az NB I-be. Arra ügyeltünk, hogy presztízsből az aktuális bajnokot mindig megverjük.

- Maradt valami hiányérzeted pályafutásoddal, vagy az egész sportágat illetően?

- Amit a mai napig nem értek, mikor Belgiumban játszottam, életem legjobb formájában már nem hívták haza a válogatottba, alig harminc évesen öregnek tituláltak és leírtak. 32-szeres belga válogatott lettem. Úgy érzem, ennek még a többszöröse bennem maradt, amit a magyar válogatottban tudtam volna szerepelni. Ez a személyes része. Ami meg az összképet illeti, a szövetség nem őrzi a hagyományokat, nem ünnepli a régieket. Sem a születésnapokat, sem pedig a különböző évfordulókat. mintha nem lenne történelem és nem lennének hagyományok.

- Hogy érzed, milyen okokra vezethető vissza, hogy a mai férfi röplabda sem a pályán látottakban, sem eredményességben, sem pedig látogatottságban meg sem közelíti a régebbi időket?

- Több összetevős a dolog. Az első igazi mélyütés, hogy 1989-ben az állam levette a kezét a röplabdáról is, csakúgy, mint szinte az összes nem "kiemelt" sportágról. Mellette Budapesten megszűntek a tömegbázisok. Többek között a Tungsram is utcára tette az egész szakágat, mert nem kívánt az új, privatizáció utáni külföldi tulajdonosi kör a sportra költeni. Egyszerűen az üzletet keresték benne, de nem találták. Azt a pénzt, amit éves szinten a különböző sportokra költöttek, azt legközelebb ráköltötték a Hungaroringen a Forma-1 egyik reklámtáblájára.

Még késő estig ülök a két magas ember társaságában, hallgatom az egykori öltözői sztorikat.

- Csaba, még eszembe jutott egy utolsó kérdés. A vége felé már nagyon elkalandoztunk, jöttek elő újabbnál újabb nevek, képességek, testmagasságok. Bár jó másfél fejjel magasabb vagy nálam, de meg sem közelíted az elhangzott 203-205-208 centiket.

- A 192 centimmel valóban nem tartoztam a legmagasabb játékosok közé. De nagyon jó volt a súlypontemelkedésem. A karjaimról meg csak annyit, hogy 210 centi a "szárnyfesztávolságom".

Hogy valahogy Börcsök képességeit érzékeltessük, 243 centi magasan van a röplabdaháló teteje. Ő 137 centivel volt felette nyújtott karral. Hogy legyen valami viszonyszámunk, a kosárlabda palánk gyűrűje 305 centiméter magasan van.

Csaba a legvégén nevetve tette hozzá, a magasság múlik el a legkésőbb.

Lapzárta után érkezett:
Mikor Csaba párja, Szabó Ildikó atléta olimpikon elolvasta a cikket, azt mondta, hogy Csabi te még mindig magyar válogatott vagy, mert még senki sem búcsúztatott el és senki nem köszönte meg azt a 15 évet!!

És valljuk be, igaza van...

Címkék: röplabda


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr6812954015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása