Válogatott okosságok

Eddigi meccsein a magyar válogatott nem volt igazán meggyőző, de azért mégis mindegyiket megnyertük, szóval amire szükség volt, az mindig megvolt. Ebben bízhattunk a csoportelsőségről döntő, Norvégia elleni találkozó előtt is.

Suba Sára, a magyar válogatott kapusa (Fotó: Ricsováry Takács László)

A nevesebb ellenfél, valamint a kedvező, vasárnap délutáni időpont megtette a hatását: a mérkőzésre szóló belépőjegyek egy jelentős része napokkal előbb elkelt. A hivatalos nézőszám négyezer fő volt, ami a csarnokot nézve nagyjából reális lehet. Egészen pontos adatunk nem lehet, hiszen nem tudjuk, hány olyan, pl. holland érdeklődő volt, aki megvette a jegyet, de a magyarok meccsére nem jött be (a VB-n napijegyeket árulnak). A VIP-szektorok maradtak elég szellősek. Ezek a VB-n résztvevő többi csapat azon játékosainak és tisztségviselőinek vannak fenntartva, akik kíváncsiak más csapatok mérkőzéseire. 

Az első félidőben a magyar csapat megmutatta, miért tartják sokan a világbajnokság egyik esélyesének. Támadójátékban az egész VB eddigi egyik, ha nem A legjobb teljesítményét láthattuk, egy nem is olyan rossz csapat ellen. Junior csapatot ilyen sebességgel igen ritkán látunk játszani, őszintén szólva még a magyar felnőtt válogatottat se sűrűn. Aminek az első három meccsen inkább csak a jeleit láttuk, az ezen a mérkőzésen egészen parádésan jött ki: gyors támadások egész sorát vezettük, nagyon magas hatékonysággal. A játék olyan tempóval épült fel, hogy a norvégok leginkább azt se tudták, hol a labda, egészen addig, amíg biztossá nem vált, hogy bizony a hálóban kellene keresni. A norvég kapusok verve voltak: az egész mérkőzésen összesen öt lövést tudtak védeni. Mivel sok gólt tudtunk gyors játékból szerezni, ritkán próbálkoztunk átlövésekkel, összesen 15-ször, és ezek egy része is jól felépített gyors támadásban kidolgozott helyzetből született. Háfra Noémi ráadásul nem is hibázott: 6 átlövésből 6 gól (és még ezen felül 1/1 a vonalról). 

(Fotó: Ricsováry Takács László)

Egy, kézilabdameccsekre ritkán járó néző visszafogottan kérezett rá, vajon teljesen megszokott-e, hogy egy norvég csapat húsz gólt kap egy félidő alatt. Nos, igen, azért az ifiben se a norvégokat szokták mások szétfutni. Amikor elkezdték ők a játékot lassítani, akkor érezni lehetett, hogy nekik itt elfogyott a tudományuk. 

Ráadásul nem csak előre, de hátrafelé is gyorsak voltunk, nagyon szép volt a visszarendeződésünk. A norvégok korábbi meccsein láthattuk, hogy a norvég irányító, Henny Reistad, lábbal bárkit megver egy az egyben, és utána oda lövi a labdát, ahová akarja. Golovin mester megtalálta a probléma megoldását, amely nem is volt túl bonyolult: ne hagyjuk, hogy egy az egyben jöhessen ránk. Álljunk ketten vele szemben, mire odaér. Így is történt, Reistad az egész mérkőzésen összesen kétszer talált be a mieink hálójába. 

A tempó egyik alapja az volt, hogy nem cseréltünk támadásról védekezésre. Ez Golovin újítása ennél a korosztálynál, és Giricz Laura háttérbe szorításával járt. Hajdunál ő kihagyhatatlan volt a védelem közepéről, viszont támadásra más jött helyette. Enélkül a csere nélkül drasztikusan felgyorsult a játékunk, és lényegesen stabilabbá vált a visszarendeződésünk, ez pedig a fényes győzelem egyik kulcsává vált. 

Az átlövők elleni védekezésünk viszont nem volt jó. Főleg a balátlövő Ragnhild Dahlt nem tudtuk levédekezni, ő végül kilenc góllal zárt, többségében átlövésből. A sok szerzett gól ellenére is nehézségeink lehettek volna, ha a kapuban Suba Sára nem védett volna ki mindent, amit lehet: az átlövések felét, a vonalról pedig annál is többet. A norvég szélsőket egyenesen megsemmisítette: ők tíz lövésből kétszer találtak be. A meccset nemutolsósorban a kapuban nyertük meg. Már csak azért is, mert amikor a hetesekre bejött Hlogyik Petra, meg is fogott kettőt. Így összesen a magyar kapusok 30 labdát hárítottak (eszeveszett magas szám!), huszonöttel többet, mint a norvégok.

Golovin Vlagyimir a mérkőzés után azt nyilatkozta: azt a sebességet, ahogy az első félidőben játszottunk, nem lehet bírni hatvan percen keresztül. Ez valóban így is van. Nagy csapatok azért tudnak így játszani egy egész meccsen, mert közben folyamatosan rotálnak. Ezt a magyar csapat ma nem tette meg: az első félidőben összesen egy cserénk volt, egyetlenegy. A második cserére a 41. percig kellett várni. Más sportágakra jellemző mutatók. Utána a végjátékban pihentető jelleggel már több cserét láthattunk - ami egyben lehetőséget biztosított a kiválóan beszálló Szabó Kittinek, hogy bemutassa, igenis érdemes vele számolni a továbbiakban. 

A csoportkör ezzel végetért. Most egy szünnap jön, majd kedden a legjobb nyolc közé jutásért Szlovénia lesz az ellenfél. A mérkőzés Debrecenben 16:15-kor kezdődik, az M4 televízió élőben közvetíti.