Válogatott okosságok

Vereséggel kezdte női kézilabda-válogatottunk a franciaországi Európa-bajnokságot. Ellentétben a két évvel ezelőtti, Csehország elleni mérkőzéssel, ezúttal nem is igen számítottunk másra, annak ellenére sem, hogy aktuális ellenfelünket, a holland válogatottat, tavasszal idegenben verni tudtuk EB-selejtezőn.

© Uros Hocevar / kolektiff 

Hollandia elveszítette két alapemberét, ráadásul azonos posztról (Yvette Broch abbahagyta a kézilabdát, Danick Snelder pedig komolynak tűnő egészségügyi problémákkal küzd), így szerkezeti problémái is vannak a csapatnak. Edzőjük, Helle Thomsen pedig ragaszkodik néhány bevált emberéhez (ebben hasonlít a magyar válogatottat irányító kollégájához - mindketten dánok egyébként), három fiatal játékosát egy pillanatra sem cserélte be, és a meccsen egyáltalán nem küldött pályára igazi beállóst. De a holland válogatott játékoskerete még ezek figyelembevételével is jóval erősebb, mint a magyaré. Bár nem biztos, hogy szerencsés különböző korok csapatait összehasonlítani, összességében azt hiszem, amióta én kézilabdát nézek, ilyen gyenge a magyar keret még sosem volt, mint most. És ez elsősorban nem a szövetségi kapitány hibája, még úgy sem, hogy egy-két hibás döntés azért nála is becsúszott.

És a magyar keret nem csak egyénileg gyengébb, de összesszokottságról se nagyon beszélhetünk, mi is vesztettünk el stabil kezdőjátékost Kisfaludy Anett személyében, még ha az ő, az utóbbi világversenyeken mutatott teljesítményét látva kicsit nekem kellemetlen őt a két hollandhoz hasonlítani. A magyar csapatban két olyan játékos is bekerült, akiket csak a múlt heti felkészülési torna után hívtak be a válogatottba, a junior világbajnok Lakatos Rita ma lépett pályára életében először a felnőtt válogatottban - nem könnyű kezdés. Szalai Babett is csak kétszer szerepelt eddig a válogatottban, de az ő neve mellé ma nem kerülhetett semmilyen bejegyzés a jegyzőkönyvbe, mert ő nem lépett pályára ezen a mérkőzésen. 

Szóval valami egészen fenomenálisat kellett volna nyújtani ahhoz, hogy meg lehessen nyerni ezt a találkozót. Ennek ellenére úgy ötven percen át ez nem tűnt irreálisnak, pont azért, mert több játékelemben is képes volt kiemelkedőt nyújtani a csapat. Felállt fallal a belső védekezésünk kiváló volt, aig akadt benne hiba. Az első félidőben egyszer 7, egyszer 8 percig nem kaptunk gólt egyáltalán, és összességében is harminc perc alatt négyet a belső posztokról, ez egészen kimelkedő. Átlövésekre kényszerítettük a hollandokat, de azokat is viszonylag jól betakartuk, egyetlen igazán jó átlövő-teljesítény sem volt az ellenfélnél. Kicsit lerontotta az összképet, hogy Bíró Blanka a kapuban nem fogott szinte semmit szélről. Kim Rasmussen eleve arra építette a védelmet, hogy belül legyünk határozottabbak, a széleket kicsit fel lehet adni. Hollandia ellen, akik közismerten a széleken a leggyengébbek, ez különösen is nyerő lehetett volna, ha néha sikerült volna egy-egy lövést onnét kivédeni. Az egész meccsen 12-szer találták el a kaput a hollandok szélről (nem mind a szélsők nevéhez fűződik), és ebből 9 gól is lett. Ez volt az egyik döntő probléma, ami végül a hollandok javára billentette a mérleget.

A pozitív oldalra kerül viszont mindenképpen a visszarendeződésünk. Magyar válogatott talán még ilyen kiváló visszarendeződést sosem produkált, és mindezt úgy, hogy legalább egyet mindig cseréltünk, de sokszor kettőt is. Lényegében az összes holland indítást le tudtuk lassítani, sokat közülük meg is állítottunk, az egész meccsen egyetlen klasszikus lerohanásgólt kaptunk, az is inkább Nycke Grootot dicséri, hogy négy fault után is gólt tudott lőni. 

Viszont a szélsőink nem csak védekezésben, hanem elöl is igen gyengén szerepeltek. Húsz kapuralövés a szélekről nem is kevés, abból 16 az "igazi" szélsőktől (a másik négy kisodródott átlövőktől), de a 16 labdából csak pont a felét, nyolcat sikerült gólra váltani. Ez még akkor se volna sok, ha nem venném figyelembe, hogy Schatzl utolsó két gólja a legvégén esett, amikor már mindegy volt, és csak kozmetikázni lehetett vele az eredményt. A gyenge szélsőjáték miatt a holland védelmet is jobban középre lehetett koncentrálni. Különösen a második félidőben, amikor Thomsen kevesebbet cserélt, és leginkább a kiváló belső védők, Kelly Dulfer és Maura Visser játszottak, nem nagyon jutottunk szóhoz középen. Ez egy kicsit öngerjesztő folyamat is volt: a belső emberek nem is látták a kaput, ezért inkább szélre passzoltak, így a szélsők elég sokszor próbálkozhattak. 

A leglátványosabb volt, hogy mennyire tanácstalanok voltunk emberelőnyben, a játékunk bizonytalanabb volt, mint hat védő ellen. Láthatóan a védelemre és a visszarendeződésre koncentrálódott a felkészülés, az emberelőnyös támadójátékra már nem maradt idő. 

De a jó védekezésnek, meg Kiss Éva két kivédett hét hétméteresének köszönhetően így is döntetlenre álltunk tíz perccel a vége előtt. Ekkor előbb Tóvizi Petrát állították ki (jogosan), majd emberhátrányban Pálos-Bognár Barbarát rossz cseréért. Bár a visszarendeződést még kettős hátrányban is megoldottuk, gólt lőni nem tudtunk, kaptunk kettőt, és ekkor a csapat fejben mintha feladta volna a mérkőzést. Küzdöttek ők, még az utolsó percben háromgólos hátránynál is, abban nem volt hiba, de a koncentráció már gyengült, ill. úgy kezdtünk játszani, mintha nem 8-9, hanem legfeljebb másfél perc volna hátra, kapkodva. Öt gólt kaptunk sorozatban, és onnét már nem sikerült felállni. 

Kikaptunk egy szoros meccsen Hollandiától. Nincs vége a világnak, sok pozitívumot láthattunk. Azoknak az időknek, amikor az ilyen csapatok szétindítottak, és tíz-tizenöt góllal vertek minket, vége, úgy tűnik. Egy nálunk jobb csapat ellen sokáig meccsben voltunk, most ennyi telt a válogatottól. Nem is igen számoltunk győzelemmel, csalódottak inkább csak azért lehetünk, mert elég sokáig nyerhetőnek tűnt a mérkőzés. Most nincs más hátra, a horvátok és a spanyolok elleni meccsek előtt le kell vonni a mai mérkőzés tanulságait, hogy azt a két mérkőzést megnyerhessük. 

Horvátország ellen hétfőn, december 3-án játszunk, 18 órai kezdettel, a találkozót az M4 Sport televízió fogja közvetíteni, Németországban a Sportdeutschland.tv, más országokban az EHF TV közvetítését nézhetik az érdeklődők.