Előző cikkünk folytatásaként ezúttal azokból a - magyarországi szerepvállalásuk idején az aktív sportolói pályafutástól már visszavonult - külföldi labdarúgókból állítottunk össze egy képzeletbeli válogatottat, akik játékoskarrierjük befejezése után edzőként, illetve szövetségi kapitányként hosszabb-rövidebb ideig hazánkban is dolgoztak. Ketten közülük jelenleg is Magyarországon állnak alkalmazásban, de a közelmúlt sporthíreit figyelve nem kizárt, hogy rövidesen akár visszatérőket is üdvözölhetünk. A most bemutatott csapat tagjai közül többen is a világfutball meghatározó egyéniségei voltak egykor, a magyar kispadokon ülve azonban nem mindannyian tudták ezt a tapasztalatukat érvényesíteni. 

  Két egykori BL-győztes labdarúgó és NB I-es vezetőedző egy képen - Paulo Sousa és Pietro Vierchowod

Nézzük tehát a három "cserejátékossal" kiegészített csapat összeállítását:

Marijan Vlak

Marco Rossi (Miroslav Beránek), Pietro Vierchowod, Bernard Casoni (Bernd Storck) 

Paulo Sousa, Erwin Koeman, Andreas Möller

Robert Jarni, Lothar Mätthaus 

Szerhij Rebrov, Bobby Davison (Thomas Doll)

Marijan Vlak 1973 és 1988 között az egyik legismertebb és legjelentősebb horvát klubcsapat, a Dinamo Zagreb kapusa volt, akikkel a 80-as évek elején jugoszláv kupagyőzelmet is ünnepelhetett.

Edzői karrierje során többször is dolgozott Magyarországon: 1999-ben a Ferencváros első külföldi vezetőedzőjeként ezüstérmes pozícióban végeztek, 2006-ban jóval kisebb sikerrel Székesfehérváron tevékenykedett, 2011-ben és 2012-ben pedig két alkalommal a Vasast irányította. A jelenleg 64 éves szakember az akkori szezon végén, az angyalföldiek kiesése után távozott a magyar élvonalból.

Marco Rossi 1984. március 18-án, a Torino FC színeiben mutatkozott be a Serie A-ban. Az 1991/92-es szezonban a Brescia csapatával megnyerte az olasz másodosztály küzdelmeit. Legnagyobb klubsikerét Genovában érte el, miután az UC Sampdoria együttesével az 1993/94-es kiírásban olasz kupát nyert. Pályafutása vége felé rövid ideig az Eintracht Frankfurt és a Piacenza játékosa is volt.

Első alkalommal 2012. augusztusában nevezték ki a Budapest Honvéd vezetőedzőjének, a szezon végén a várakozásokat felülmúlva bronzérmet szerzett a csapattal. 2014 áprilisában a gyengébb szereplés miatt lemondott, de 2015 februárjában visszatért Kispestre, és óriási meglepetésre a 2016/17-es szezonban a bajnoki címig vezette a csapatot. Ezt követően ismét lemondott, majd a dunaszerdahelyi - szintén sikeres - szerepvállalását követően 2018. júniusában a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki az akkor 53 éves szakembert.

Miroslav Beránek 1984 és 1989 között 128 mérkőzésen lépett pályára az egyik legpatinásabb és egyben legsikeresebb cseh klub, az SK Slavia Praha csapatában, ezeken a találkozókon hátvédként 5 alkalommal volt eredményes.

2006-ban a 2. fordulót követően vette át Supka Attilától a debreceni kispadot, a szezon végén a DVSC - első vidéki csapatként a magyar élvonal történetében - sorozatban a harmadik bajnoki címét ünnepelhette. A vezetőedző 2007 végén lejáró szerződését nem kívánta meghosszabbítani, már november végén távozott az akkor 3. helyen álló csapat éléről. Néhány nap múlva lesz 63 éves.

Pietro Vierchowod 1982 és 1993 között 45-ször szerepelt az olasz válogatottban és 2 gólt szerzett. 1982-ben világbajnoki aranyérmet (igaz, egyik mérkőzésen sem lépett pályára), 1990-ben pedig bronzot nyert a nemzeti együttessel. Hazájában 562 élvonalbeli bajnoki találkozón lépett pályára a Fiorentina, a Roma, a Sampdoria, a Juventus, a Milan és a Piacenza színeiben, ezeken a mérkőzéseken védő létére is 38 gólt szerzett. A Romával és a Sampdoriával is bajnoki címet szerzett, négyszeres Olasz Kupa-győztes, a Juventusszal 1996-ban pedig a Bajnokok Ligájában is első lett.

2014. július végén nevezték ki a Budapest Honvéd vezetőedzőjének, de október elejétől már nem ő irányította a kispestieket. A statisztikában 3 győzelem és 1 döntetlen mellett 6 vereség szerepel a neve mellett, ezzel minden idők egyik legsikertelenebb külföldi vezetőedzőjeként tekinthetünk az ukrán gyökerekkel rendelkező szakemberre, aki a napokban töltötte be 61. életévét.

Bernard Casoni 1988 és 1992 között 36 alkalommal szerepelt a francia válogatottban, részt vett az 1992-es Európa-bajnokságon is. 1990 és 1996 között az Olympique de Marseille hátvédjeként 169 mérkőzésen 3 gólt szerzett. Kétszeres francia bajnok, 1993-ban tagja volt a Bajnokok Ligája-győztes együttesnek.

Magyarországon a vierchowodi mélységek "méltó" követőjeként még olasz "csapattársát" is sikerült alulmúlnia eredményességben. 2015. július 10-én nevezték ki az akkor bajnoki címvédő Videoton FC kispadjára, de augusztus 19-én már menesztették is, miután a bajnokság első öt mérkőzéséből mindössze egyet nyertek meg, és a Bajnokok Ligája selejtezőjétől is búcsúztak. Szeptemberben múlt 58 esztendős.

Bernd Storck 7 alkalommal szerepelt a német U21-es válogatottban. 1981 és 1983 között a VfL Bochum, majd 1989-ig a Borussia Dortmund hátvédje volt. Legnagyobb sikere játékosként a nyugatnémet kupa megnyerése volt 1989-ben a dortmundiakkal. 170 Bundesliga-mérkőzést játszott pályafutása során, és nyolc gólt szerzett. 

2015-ben nevezték ki a magyar U20-as válogatott élére, a csapat az új-zélandi világbajnokságon a csoportból való továbbjutás után a nyolcaddöntőben balszerencsés körülmények között búcsúzott a későbbi győztes Szerbia ellen. Júliusban megbízták a "nagyválogatott" irányításával. A csapat 44 év után kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, ahol veretlenül, csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A 2018-as világbajnokság selejtezőit a csoport 3. helyén zárta a csapat, így nem jutott ki a tornára. A Feröer elleni, 2017. október 10-i, 1-0-ra megnyert találkozót követően már felmerült a távozása, majd az MLSZ elnöksége elfogadta Storck lemondását és 17-én felmentette a szövetségi kapitányi és a sportigazgatói pozíciójából is. Januárban múlt 57 éves

Paulo Sousa 1989-ben tagja volt az U20-as világbajnokságot nyert portugál válogatottnak. A Benficával és a Juventussal egyaránt bajnok és kupagyőztes is lett, az olasz csapattal 1996-ban a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Egy évvel később, már a Borussia Dortmund játékosaként ismételt a BL-ben, majd a Világkupát is elhódították. 2000-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett hazája válogatottjával, amelyben 1991 és 2002 között 52 alkalommal szerepelt.

2011. május 15-én nevezték ki a Videoton vezetőedzőjének. A székesfehérváriakkal bajnoki ezüstérmet szerzett, megnyerték a csekély presztízzsel bíró Ligakupát, két alkalommal pedig a Szuperkupát is. A 2012/13-as Európa-liga selejtezőin sikeresen túljutottak, majd a csoportjukban a 3. helyen végeztek. Három éves szerződését nem töltötte ki, 2013. januárjában családi okok miatt szerződést bontott a székesfehérvári klubbal. Augusztus végén múlt 49 éves.

Erwin Koeman a KV Mechelen csapatával belga bajnokságot és kupát is nyert. 1988-ban a Kupagyőztesek Európa Kupáját is elhódították, majd a Szuperkupát is megnyerték. 1991-ben és 1992-ben holland bajnoki címet ünnepelt a PSV Eindhoven csapatával. 1983 és 1994 között 31 alkalommal szerepelt hazája válogatottjában, ezeken a találkozókon 2 gólt szerzett. Fontos láncszeme volt az 1988-ban Európa-bajnoki címet szerzett csapatnak, majd két évvel később a világbajnokságon is részt vett.

2008. májusa és 2010. júliusa között volt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. 20 mérkőzésen (7-4-9) ült a kispadon, a legfőbb célkitűzés, azaz a világbajnokságra való kijutás nem sikerült. Utolsó mérkőzésén szülőhazája ellen irányította a magyar válogatottat, ezen a találkozón 6-1-es vereséget szenvedtünk Amszterdamban. Szeptemberben múlt 58 éves.

Andreas Möller a Juventussal 1993-ban UEFA-kupát, a Borussia Dortmunddal - a már említett Paulo Sousa csapattársaként - 1997-ben Bajnokok Ligáját nyert. Kétszeres német bajnok, egyszeres nyugatnémet kupagyőztes, majd 2001-ben és 2002-ben már a Schalke 04 játékosaként két alkalommal az "egyesített" német kupát is megnyerte. 1988 és 1990 között 4-szer szerepelt az NSZK U21-es válogatottjában és 2 gólt szerzett. 1988-ban már a felnőttek között is bemutatkozott. 1999-ig 85 válogatott mérkőzésen lépett pályára, és 29-szer volt eredményes. Tagja volt az 1990-es világbajnok, az 1996-os Európa-bajnok, és az 1992-es EB-második válogatottnak is.

2015 és 2017 között Bernd Storck szövetségi kapitány segítőjeként, szövetségi edzőként (másodedzőként) dolgozott a magyar válogatott mellett. Szeptemberben múlt 52 éves.

Robert Jarni 1986 és 1991 között a Hajduk Split labdarúgója volt, a csapattal két alkalommal is megnyerte a jugoszláv kupát. Ezután a Bari és a Torino játékosa is volt, majd miután maradt Torinoban, az 1994/95-ös szezonban már a Juventus színeiben nyert bajnokságot és kupát. Ezután Spanyolországba igazolt, és majdnem 100 mérkőzést játszott a Real Betis színeiben. Az 1998/99-es szezonban a Real Madrid játékosa lett. akikkel Világkupa-győzelmet is ünnepelhetett. 7 alkalommal szerepelt a jugoszláv, 81-szer pedig a horvát válogatottban. 1-1 gólt szerzett címeres mezben, 1998-ban a németek ellen megnyert (3-0) világbajnoki negyeddöntő 45. percében volt eredményes. Három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon szerepelt, legnagyobb sikere az 1998-as világbajnoki bronzérem.

2014. novemberében vette át az akkor kiesőhelyen álló PMFC-Matias csapatának vezetését, akikkel két és fél éves szerződést írt alá. Miután a pécsi klub 5 csapatot is megelőzött, de a következő szezonra nem kapta meg az NB I-es licencet, várható volt, hogy távozik. 2015. júniusában már Felcsúton dolgozott, ott azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A hároméves szerződés ellenére a klub már 2016. áprilisában, a sereghajtó Békéscsaba ellen a 30. fordulóban "elért" hazai 0-1 után - végül ez a két klub esett ki abban a szezonban az élvonalból - bejelentette, hogy azonnali hatállyal megvált a vezetőedzőtől. Októberben múlt 51 éves.

Lothar Mätthaus minden idők egyik legsikeresebb labdarúgója. Hétszeres Bundesliga-bajnok, háromszoros kupagyőztes, UEFA-kupa győztes és kétszeres BL-ezüstérmes a Bayern Münchennel, olasz bajnok és UEFA-kupa győztes az Internazionale színeiben, UEFA-kupa ezüstérmes a Borussia Mönchengladbach csapatával. 1980-tól 20 éven át szerepelt hazája válogatottjában, 150 fellépése azóta is megdönthetetlennek tűnő rekord. Címeres mezben 23-szor volt eredményes. Világ- és Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki-, és egyszeres Európa-bajnoki ezüstérmes. 1990-ben megkapta az Aranylabdát, egy évvel később pedig Az év labdarúgójának választották.

2004. februárja és 2005. decembere között 28 alkalommal (11-3-14) ült szövetségi kapitányként a magyar labdarúgó-válogatott kispadján. Tevékenysége és stílusa miatt már kezdettől fogva megosztotta a szurkolókat és a szakértőket egyaránt. Soha nem látott számú fiatal kapott nála játéklehetőséget a válogatott meccseken, komoly segítséget nyújtva ezzel a külföldre igazolásukhoz. Ígéretével szemben a csapat nem jutott ki a 2006-os németországi világbajnokságra. 2009 nyarán felmerült a neve Székesfehérváron, de végül nem fogadta el az FC Fehérvár 2+1 éves szerződésajánlatát. Márciusban múlt 59 éves.

Szerhij Rebrov először 1992 és 2000, majd 2005 és 2008 között volt a Dinamo Kijev labdarúgója. Csapatával 9-szer bajnoki címet, 7-szer kupát, egyszer pedig Szuperkupát nyert. Az 1997/98-as szezonban az ukrán bajnokság gólkirálya lett. Egy évvel később a csapattal egészen az elődöntőig jutottak a Bajnokok Ligájában. 2000 és 2004 között a Tottenham Hotspur játékosa volt, de Angliában fokozatosan egyre kevesebb lehetőséget kapott, ezért szerezhetett a 2003/2004-es szezonban a Fenerbahce kölcsönjátékosaként török bajnoki címet. A 2008/2009-es idényben a Rubin Kazany játékosaként részese lehetett a klub első orosz bajnoki címének. Az ukrán U21-es válogatottban 17 mérkőzésen 7 gólt szerzett, a felnőttek között 1992-ben mutatkozott be. 75 alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban és tizenöt alkalommal volt eredményes. (Érdekesség, hogy ezeket a találatokat 15 különböző mérkőzésen szerezte, amelyből 13-at megnyert az ukrán válogatott, kétszer pedig döntetlenre végzett.) A 2006-os világbajnokságon is pályára lépett.

2018. augusztus 22-én nevezték ki a Ferencváros vezetőedzőjévé. A csapattal első szezonjában máris bajnokságot nyert, valamint az Európa-liga csoportkörébe is bejutottak, ahol egészen az utolsó mérkőzésig reális esélyük volt a továbbjutásra is. Jelenleg is vezetik a félbeszakadt magyar bajnokságot, ráadásul 2 meccsel kevesebbet játszva, mint a közvetlen riválisok. Ő a legfiatalabb "csapattagunk", 45 éves múlt.

Bobby Davison 1982 és 1987 között 206 mérkőzésen lépett pályára a Derby County csatáraként, ezeken a találkozókon 83 gólt szerzett. 1987 és 1992 között a Leeds United tagja volt, itt 91 mérkőzésen 31-szer talált be az ellenfelek kapujába. Komoly szerepe volt abban, hogy a csapat az 1989/90-es szezont követően feljutott az élvonalba, később mégis egyre inkább háttérbe szorult. Amikor 1991/92-ben a Leeds bajnoki címet szerzett a PL-ben, éppen a Sheffield Unitednél volt kölcsönben, de pályafutása során több másod-, valamint alacsonyabb osztályú csapatban is játszott.

A 2008-as év elején érkezett a Ferencvároshoz szakmai menedzserként, április 16-tól töltötte be a vezetőedzői posztot. Irányításával az FTC a magyar másodosztályt megnyerve visszajutott az élvonalba. Ott viszont már nem ment olyan jól a csapatnak, ezért 2009. október végén a csapat sorozatos eredménytelenségére hivatkozva leváltották posztjáról a jelenleg 60 esztendős szakembert.

Thomas Doll  1983-ban mutatkozott be a Hansa Rostock élvonalbeli csapatában. A csapat 1986-ban kiesett az első osztályból, ekkor a Dynamo Berlin szerződtette, melynek színeiben 99 mérkőzésen 39 gólt szerzett. Kétszeres NDK-bajnok és kétszeres kupagyőztes. Az ország újraegyesítése után a Hamburg játékosa lett, majd jó teljesítményének köszönhetően hamarosan leigazolta a Lazio. A 15 millió német márkás átigazolási összeg abban az időben rekordnak számított. Három év múlva visszatért Németországba és az Eintracht Frankfurt játékosa lett. Játszott még Bariban és visszatért a Hamburghoz is, de az utolsó években sérülései miatt már alig léphetett pályára. 1986 és 1990 között 29 mérkőzésen 7 gólt szerzett az NDK válogatottjában. 1991 és 1993 között 18 alkalommal lépett pályára a német válogatottban és 1-szer volt eredményes. 1992-ben részt vett az Európa-bajnokságon, ahol egy csoportmérkőzés kivételével - így a döntőben is - pályára lépett, és végül ezüstérmet szerzett a csapattal

2013. decemberében állapodott meg a Ferencvárossal. Az összes létező díjat - magyar bajnoki cím, Magyar Kupa, Ligakupa, Szuperkupa - elhódította a zöld-fehér egyesülettel.  A Magyar Kupát három egymást követő évben is megnyerte a csapattal, ezen kívül még egy bajnoki ezüstérmet is szereztek. 2018. augusztus 21-én közös megegyezéssel bontott szerződést a klubbal. 190 tétmérkőzésen ült a zöld-fehér klub kispadján, 113 győzelmet, 44 döntetlent és 33 vereséget ért el a csapattal. Tegnap ünnepelte 54. születésnapját.