A Fortepan nevű közösségi fényképgyűjteménybe több csomagban is kerültek képek Lőrincze Judit adományozótól. Az adományozó, ill. feltehetőleg egyik felmenője, egyéb rokona, a harmincas években többször is járt Németországban, és sok fényképet is készített. Ezek közül számunkra különösen is érdekesek lehetnek azok a képek, amiket Berlinben készített, az 1936-os olimpia idején. Ezek közül válogattunk ki néhányat.
A cikkben szereplő összes kép forrása: Fortepan, Lőrincze Judit
A fotós repülővel érkezhetett a német fővárosba, vagy repülővel utazott onnét tovább, mert több képet is készített a repülőtéren. A Tempelhof repülőtér az olimpia idején még inkább a mai kisebb, regionális vagy fapados repülőterekhez volt hasonló, a harmincas évek második felében építették ki, és kapta meg monumentális terminálépületét. A metró viszont már 1927-ben megállt itt, ami akkor egyedülálló volt. A repülőtér a város belsejében feküdt, amit ma kedvezőtlennek mondanánk, de Berlin kettéosztottsága idején óriási jelentősége lett, hiszen a falakkal körülvett Nyugat-Berlinbe esett. De ez már egy másik történet.
Az olimpiára készült stadion bejáratát jelző két oszlop máig áll Berlinben, egyebek mellett a Hertha BSC mérkőzéseire igyekvő szurkolók is találkozhatnak velük. A kép a stadionból készült, minden bizonnyal valamilyen nagy esemény ért véget, hiszen mindenki távozik.
Ez a kép az Alexanderplatzon készült. A Hermann Tietz, évtizedeken át használt rövidítéssel: Hertie, Németország nagyvárosainak egyik meghatározó áruházlánca volt a XX. század első éveitől egészen a nyolcvanas évekig. Az Alexen, Berlin akkori (és mai) városközpontjában álló áruházukon egyforma méretben lobogott a horogkeresztes és az ötkarikás zászló, a bejáratot is az olimpia jelképe díszítette.
Aki ma Berlinben jár, ezt az épületet már ne keresse, a második világháborúban szerzett sérüléseit nem javították ki, lebontották.
Az atlétikai versenyek jelentős látogatottságnak örvendtek, ezen a képen azt láthatjuk, egy futóversenyen tele volt a stadion.
A női magasugrók versenye után Csák Ibolya tiszteletére a magyar zászló került legfelülre. Ez a versenyszám több okból is emlékezetessé vált (az aranyesélyes Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a németek nem nevezték, a negyedik helyezett, szintén német Dora Ratjent pedig utóbb férfinak minősítették, és női eredményeit törölték), magyar nézőpontból leginkább az ország első női atlétikai aranyérme miatt lehet érdekes.
Ismét kint járunk a városban: a résztvevő országok zászlóit láthatjuk az Unter den Linden sugárút végén, a Pariser Platzon. Ha a fotós kicsit jobban balra fordul, a Brandenburgi Kaput fényképezhette volna. A manapság olimpiákon versengő nemzetek jelentős része a harmincas években még gyarmati sorban élt, így jóval kevesebb zászlót kellett kitűzni. A berlini játékokon 49 nemzet képviseltette magát, több, mint bármely korábbi olimpián.
Aki pedig a Pariser Platzot nem ismerte fel, ne szégyellje magát, a világháború a képen látható épületeket is kiradírozta a városképből.
Karl Albiker különböző sportágakat bemutató szobrait ellenben ma is megtalálhatjuk az Olimpiai Stadion mellett, igaz, ma valamivel kisebb érdeklődésre tarthatnak számot, mint 1936-ban.
Közvetlenül a stadion mellé épült az úszó és műugró versenyek helyszíne, amiket, a képek tanúsága szerint, szintén nagy érdeklődés kísért. A kép jobb szélén a stadion látható.
Az uszoda ma is megvan, azonban a stadionnal ellentétes (a fenti képen bal) oldali lelátót már hiába keresnénk. Ezúttal nem is a háború a felelős: a nézőtér ezen része eleve fából, ideiglenesnek készült, hogy így az olimpiai úszóversenyekre akár 18.500 néző látogathasson ki. Az olimpiára ideiglenesen felépített, majd utána lebontott létesítmények gondolata már a harmincas években se volt ismeretlen.
A berlini városi gyorsvasút, az S-Bahn, járatai szállították az érdeklődőket a Reichssportfeld (mai nevén: Olympiastadion) állomásra. Az S-Bahn kiépítése alig néhány évvel azelőtt fejeződött be, a városközpontból a sportlétesítményekhez vezető vonal villamosítása 1928-ban készült el. A kép Zoologischer Garten állomáson készült.
Befejezésként pedig ismét kimegyünk a városba. A Karstadt monumentális áruházaival több német nagyvárosban is találkozhattunk, a berlini Hermannplatzon álló üzletház 1929-ben készült el. A háborút ez sem élte túl.
Nem csak a főhomlokzatot borító hatalmas ötkarikás zászló, de az áruház belső dekorációja is az olimpiai játékok jegyében készült el. Pedig, ha nem látnánk, akár néhány évtizeddel későbbre is tippelhetnénk a kép keletkezését.
Az adományozó további berlini képeit, ill. a cikkben szereplő képek még nagyobb felbontású változatát is megtalálhatják a Fortepan gyűjteményében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
232323 2020.05.27. 19:49:24
Ajánlott bejegyzések: