Tulajdonképpen sokáig tipikus női mérkőzés volt Hullámzó teljesítmények, 4 gól itt, 5 ott, hol jelentős előny, hol egészen szoros. 

Fotó: Stanko Gruden / kolektiffimages

Magyar szemszögből csak az volt a probléma, hogy a csapat 3-2-nél vezetett utoljára, attól kezdve csak az változott, hogy komolyabb hátrányba kerültünk, hol feljebb zárkóztunk. Egy gólra is többször sikerült feljönni, de töntetlen is a 8. percben, 3-3 állásnál volt utoljára. 

A mérkőzés első szakaszában mindkét csapat inkább csak gyors támadásokból tudott betalálni, a felállt védekezések egészen jól működtek. A magyar támadójátékban nehéz eldönteni, hogy mi, ill. ki volt a nagyobb probléma: a tökéletesen súlytalan Kovacsics Anikó, a teljesen láthatatan Tóvizi Petra (labda gyakorlatilag nem volt a kezében), vagy éppen Zácsik Szandra, aki nagyon is feltűnő volt, csak elég rossz hatásfokkal tette ezt, kb. minden harmadik lövése talált be (és mindezt a meccs elején, két teljes nap szünet után). 

A gyors támadások jók voltak, de egyrészt nem volt belőlük elég sok, másrészt nem tudták kiegyensúlyozni azt, hogy az eladott labdáinkból mi is kaptunk gólokat a gyors német ellentámadások első, második hullámából, rendezetlen védelemmel. A német irányító, Kim Naidzinavicius pazar passzokat adott, ilyeneket a mi irányítóinktól nemigen várhatunk. 

A képanyaghoz: a járványügyi korlátozások miatt a helyszínen csak az EHF hivatalos fotósai tevékenykednek. Ők pedig rendszerint jóval a mérkőzés után, akár több órával a lefúját után teszik fel a képeiket az internetre. Ezért a cikkekhez a válogatott korábbi meccseiből választottam semleges képeket illusztrációnak, olyanokat, amin csak a magyar csapat látszik. 

Húsz perc alatt hat lőtt gólnál tartottunk, a támadójáték romokban hevert. Az időkérésnél a két edző semmilyen szakmai tanácsot nem tudott adni, hogy min kellene változtatni. A cseréik viszont ültek, miután bejött a pályára Tóth Eszter, és főként beállóba Helembai Fanny, a támadások határozottabbá és gólveszélyesebbé váltak. A kapuscsere is bejött: Szikora Melinda tíz német lövésből hatot megfogott, így ismét szorossá tudtuk tenni a mérkőzést. 

Nem tudhatjuk, a szünetben mit mondtak az edzők a csapatnak. Azt valószínűleg nem, hogy dobáljuk ki a labdákat az oldalvonalon, ne legyen egy használható megmozdulásunk se. Egyedül Háfra Noémi eladott négy perc alatt három labdát, és a többiek is hozzátették a magukét, így mire kétszer körülnéztünk, megint hat gól volt a hátrány (11-17). Sok játékelemnél látszott, hogy a német védők pontosan tudják, mi fog következni, oda mozdulnak, ahová a következő húzásból a labdának mennie kellene, így a támadásaink rendre megakadtak. És az még a jobbik eset volt, ha nem adtuk a kezükbe a labdát, vagy nem dobtuk ki a pályáról. 

Egyedül Klujber Katrin volt képes váltani, váratlan megoldásokat felmutatni. A második játékrészben lőtt 14 magyar gól felét, 7-et, ő lőtte. Ő volt az, aki még a meccs utolsó szakaszában is gólokat tudott lőni: a 46. és az 58. perc közt a magyar csapat négyszer talált be, mind a négyszer Klujber. A probléma az, hogy két gólja közt általában lőttek a németek hármat. Így aztán hiába jöttünk fel a második félidő közepére megint egy gólra (20-21), utána a különbség egyre már csak nőtt. 

A támadások uitán a magyar védelem is teljesen szétesett. Vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy megállt. Álltunk, mint a sakktáblán a figurák, és néztük, mi történik körülöttünk. Németország nem tartozik az EB legerősebb csapatai közé, de ennyire statikus védekezéssel már a junior EB-n se lehetne szép eredményeket elérni. Az se segített, hogy Szikora a második félidőben csak nagyritkán találkozott a labdával, a szünet előtti hat védéséhez a fordulás után már csak hármat tudott hozzátenni. De ez nem a kapuban dőlt el, az egész meccsre vetítve a magyar és a német kapusteljesítmény közt nem volt szignifikáns különbség. A kapuralövések száma viszont 55-50, a kaput eltaláló lövéseké 44-35. 

11 kapott gól az utolsó 12 percben, ilyesmit akkor szoktunk látni, ha kategória-különbség van a két csapat közt. És mindezt úgy, hogy a 49. percben még nyitott volt a találkozó, egy erősebb végjátékkal nyerhető is lett volna a mérkőzés. Csak hát erős végjátékot ettől a magyar válogatottól nem várhatunk: minden szerkezeti és egyéni probléma mellett erőnlétben sem szoktuk tudni tartani a versenyt az ellenféllel. 

Amikor a legutóbbi EB-n játszott a két csapat, a magyarok nyerni tudtak, Háfra Noéminek a találkozó legvégén lőtt gólja emlékezetes. Háfra ma 2 gólt szerzett összesen, ehhez 5 lövésre volt szüksége, emellé eladott 5 labdát is. Zácsik Szandra 4 gólpasszt is kiosztott, Háfra egyet sem, és büntetőt sem harcolt ki. Kovacsics Anikó összesen háromszor lőtt kapura, az akkor is nagyon kevés lenne, ha mind betalált volna - valójában egy se ment be. Az, hogy meghatározó játékosok, mint Kovacsics vagy Háfra, teljesítménye abban merüljön ki, hogy útban vannak a többieknek, már egy ilyen meccsen sem fér bele. 

A csoportunkban a norvég, a horvát és a német válogatottat már matematikailag sem érhetjük utol, és ez a lehetőség Hollandiával szemben is inkább csak elméleti. Így minden valószínűség szerint a csoport 5-6. (és ezzel az egész EB 9-12.) helye a Románia elleni találkozónkon fog eldőlni, hétfőn, december 14-én, 20:30 órai kezdéssel. A mérkőzést a Sport1 televízió közvetíti, azokban az országokban, ahol nincs helyi közvetítés, az EHF TV műsorán lesz látható.