A francia válogatott a tavalyi Európa-bajnokságon nem szerepelt jól, a csoportból sem jutottak tovább. De ettől függetlenül egyértelműen a világelithez tartoznak - Magyarország pedig nem. Ellenük kellett játszanunk a legjobb négy közé jutásért a világbajnokságon. 

Fotó: IHF

Nem mi voltunk az esélyesek, és ehhez képest álomszerűen kezdtük a mérkőzést. A magyar védelem már eddig is a VB legjobbjai közé tartozott, a negyeddöntő első félidejében mutatott teljesítmény alapján pedig akár a többes szám használata is megkérdőjelezhető. Valahogy mindig jutott minden francia játékosra két magyar, pedig pont ugyanannyian voltunk a pályán. És nem csak ott voltunk, de pontosan is léptünk oda (láttunk már olyat, nem a magyar csapattól, hogy a védők eszméletlen sokat mozogtak, csak éppen teljesen értelmetlenül). Folyamatosan arra kényszerítettük a francia csapatot, hogy vagy nagyon messziről próbálkozzanak, vagy olyan lövéseket vállaljanak el, amit egy Mikler Rolandhoz mérhető kapusnak egyszerűen kötelező kivédenie. A 12. percben lőtte Michaël Guigou a francia válogatott második gólját. A magyarok ekkor már hétnél jártak, többször is szerzett labdából indított gyors akció végén gólt szerezve

Guigou neve mellé az van írva az adatlapra, hogy 38 éves. Ez formailag igaz, legalábbis az volt a meccs idején, de mire Ön ezt olvassa, talán már nem is, a francia balszélső ugyanis a meccs másnapján tölti be a 39. életévét. Kétszeres olimpiai, négyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok. Ha egy játékost kell mutatni, akinek egy ilyen meccs, legalábbis fejben, meg se kottyan, mert számát se tudja, hány hasonlót élt már át, az ő. Olimpián szerepelt, amikor Máthé Dominik vagy Szita Zoltán óvódába jártak. Ez a rutin azért komoly előny egy ilyen mérkőzésen. 

Guillaume Gille, a franciák szövetségi kapitánya (Guigou némelyik aranyérmének játésként maga is részese) úgy ítélte meg, irányítót kell cserélnie. Nehéz lenne vitatni a döntését, a Veszprém játékosa, Kentin Mahé, ugyanis sok hibával játszott, és láthatóan nem volt képes megoldani a magyar csapat elleni támadásokat. Ezután három balkezessel játszottak, Nedim Remilivel az irányító posztján. Sokat játszottak már így a VB korábbi meccsein, nem hirtelen jött ötlet volt ez Gille részéről. Több taktikai elemben is változtattak, ezután már eredményesebbek voltak. 

Ennél fontosabb volt, hogy a védekezésben jobban kapcsolták ki Lékai Mátét a második negyedórában, mint a meccs elején. A magyar válogatott egyrészt nem tudott védekezésből gyors támadásokat vezetni, másrészt felállt fal ellen teljesen elbizonytalanodott, és 9 percen át nem szerzett gólt. De nem csak a franciáknál kell keresnünk a problémák kulcsát: a jobbszélső Pedro Rodriguez rövid időn belül három tiszta ziccert hibázott el, és Bodó Richárd fejében is nagyon ott lehetett még az előző mérkőzés (akkor pár perc alatt hat lövésből nulla gólt ért el), az első félidőt ő is 1/4-gyel zárta, tiszta ziccereket hagyva ki. Eközben a franciák feljöttek egy gólra (10-9). A félidő hátralévő része kiegyenlített játékot hozott, kétgólos előnnyel mehettünk a szünetre. Sipos Adrián pár perccel a félidő vége előtt megkapta a második kiállítását. Egyik se durvaság volt, mindkettő egy lecsúszott védőmozdulat, teljesen benne van a kézilabdában, de utána már két kiállítással játszott a teljes második félidőben, láthatóan kevésbé mert odalépni. Megúszta a piros lapot, de talán két-hárommal több támadást tudtunk volna kivédekezni, ha nem két kiállítással játszik.  

Aztán mintha bent is maradtunk volna az öltözőben. Tény, a francia védelem kevesebbet hibázott, mint a meccs elején, de a magyarok se nagyon találták a játék fonalát. Talán érdemes lett volna Lékai Mátét egy kicsit lecserélni, de nemigen volt kire, a VB eddigi meccseit végigjátszotta (kivéve a spanyolok ellenit, amire nevezve se volt), mondhatjuk, irányító poszton mindent egy lapra tett fel a szakmai stáb. Azt eddig is tudtuk, hogy nem a visszarendeződés a legerősebb fegyverünk, sőt, talán az egyetlen játékelem, amiben gyengék vagyunk, most pedig élőben láthattuk, ahogy a franciák sorra büntették a hibás támadásainkat gyorsan szerzett gólokkal. Míg az első félidő első tíz percében 1 gólt kapunk, a második félidő ugyanezen szakaszában 8-at. Az egyik nagyon durván kevés, a másik viszont eszméletlen sok. Lékai Máté az első félidőben 5 gólt szerzett, a másodikban összesen kétszer lőtt kapura, egyikből se lett gól. Nem először láttunk tőle hasonlót, még a mainál kevésbé feszült meccseken is (Lengyelország ellen), valószínűleg nem tud 60 (sőt, 70, de erre még visszatérünk) percet magas koncentrációval végigjátszani.

Ki kell emelni viszont Bóka Bendegúzt, a 27 éves szélső ezúttal is roppant megbízhatóan játszott, 5 gól 5 lövésből, nagyon biztos kezű játékos, még egy ilyen feszült mérkőzésen is.  

Bár a franciák legtöbb lövése tiszta ziccer volt, azért így is feltűnő volt, hogy a kapuban Mikler egy negyedórán át nem találkozott a labdával, 13 gólt kapott védés nélkül. A franciák megfordították az állást, és a végjáték előtt már két góllal vezettek is (25-27). Három perccel a vége előtt három oda. Ekkor már nem volt hová óvatoskodni, átálltunk nyitott, 5+1 védekezésre, Rodriguezzel az előretolt pozícióban. Ez bejött, nem kaptunk már gólt, több labdát szereztünk, és kiegyenlítettünk. Jöhetett a hosszabbítás. 

A tízpercnyi ráadásban aztán már kijött a két csapat közti rutinbéli kölönbség, ill. az, hogy a franciáknál a cserejátékosok is klasszisok, a magyaroknál meg nem. A hosszabbításra a csapat igazából elfogyott, több lett a hiba, összesen két gólt sikerült szerezni, Franciaország győzött és bejutott az elődöntőbe.

Ez tipikusan az a meccs volt, ahol, ha kikapunk tizenkét góllal, mindenki legyint, hogy igen, momentán ez a realitás, így viszont, hogy sokáig vezettünk, kiharcoltuk a hosszabbítást is, csalódás a vereség. Az aligha vitatható, hogy a meccset az első félidő közepén, és főleg a második elején veszítettük el, egy VB-negyeddöntőn nem sűrűn fér bele, hogy sorozatban kapjuk a gólokat. De persze egy ilyen meccsen szó szerint bármelyik hibára rá lehet mutatni. Ha Rodriguez az első félidőben nem három, csak két ziccert ront el, ha Bodó egy kicsit kevesebbet hibázik... Persze az is igaz, hogy Bodó még így is egy hajszállal jobban lőtt, mint Dika Mem, a két játékost pedig amúgy nem szokás egy mondatban emlegetni. Talán ha nekünk lennének olyan játékosaink, akik egy negyeddöntőn végig koncentráltan és higgadtan tudnak játszani. Ezt aligha a 21-22 éves Máthé Dominiktól vagy Szita Zoltántól kellene elvárnunk. Ugye, már említettük az óvódát valük kapcsolatban. 

Talán egyszerűen ennyivel előrébb jár momentán a francia kézilabda, mint a magyar. Mindenesetre ezt a meccset a horvátok, portugálok, szlovének, németek a tévéből nézhették, ha érdekelte őket. Rajtuk kívül mögöttünk végzett még a norvég válogatott is. Ezt azért a VB előtt aláírtuk volna. 

A magyar válogatott számára végetért a világbajnokság, az 5. helyet szereztük meg. Egy, az egész szereplést értékelő cikkel majd a későbbiekben jelentkezünk, addig is köszönjük, hogy velünk tartottak, viszontlátásra!