A német labdarúgó Bundesliga első két osztályában évek óta minden mérkőzésen alkalmazzák a videóasszisztenst, angol rövidítéssel VAR-t (Video Assistant Referee). Ez mára több ezer mérkőzést jelent, azaz bőséggel gyűlnek a tapasztalatok. Általános elégedettségről aligha beszélhetünk. 

Fotó: DPA

Ahogy erről már többször is írtunk, azokban a sportágakban, ahol már a labdarúgás előtt bevezették a videóbírót, jellemzően, vagy akár kizárólagosan, teljesen objektíven megállapítható eseteket ítélnek meg így. Pl. kint vagy bent volt a labda, melyik játékos melyik testrésze ért először földet, stb. Visszanézed, és nincs vita. Sőt, sok esetben nem is kell nézni, egy teljesen automatikus rendszer értékeli ki az esetet. 

Ilyen a futballban is van: azt, hogy a labda teljes terjedelmével bent volt-e a kapuban (a gólvonal mögött) már automatika méri. Vizuális megjelenítés gyakorlatilag csak azért van, hogy csináljanak valami showműsort a tévénézőknek. 

A szintén teljesen objektív leshelyzetek megítélése már egy fokkal bonyolultabb. Október végén egy bajnokin egy gól után az egyik kameraállásból szabályosnak tűnt az akció, a másikból tisztán látszott, hogy les, pedig ugyanazt láttuk, csak két perspektívából (a gólt nem adták meg). Itt azért még többet kell babrálni az esetek megítéléséhez. Talán majd egyszer eljön az a technika, amivel ezt is teljesen át lehet adni a gépeknek, de egyelőre ez emberi feladat marad. És, ellentétben azzal, amit több szakíró a videózás bevezetése eltt jósolt, időnként eléggé el is tud húzódni. Mert ugye, ha már nem videó, nem elégedhetünk meg a több méteres lesek befújásával. Bár a legtöbb szurkoló tökéletesen elégedett volna azzal, ha csak azokat ítélnék meg, és nem töltenének esetenként perceket azzal, hogy bemérjék, a csatár vagy a védő volt-e előrébb három és fél centivel a labda elrúgásakor, valójában erről önként lemondani aligha lehetne. Szóval még egy darabig marad az idegtépő vonalhúzogatás.

Na, de mi van a többi esettel? Évekig vitatott volt, hol legyen a küszöb, hol avatkozhat be a videóasszisztens, és mikor maradjon inkább csöndben? Jó, a lest mindenképpen kiértékelik gólok esetében, de amúgy? 

A jelenlegi útmutatás: a VAR csak egyértelmű ténybéli tévedés esetén avatkozzon be. Például oktöber végén, amikor egy játékvezető tizenegyest ítélt kezezés miatt, ám a kölni pincében (a német szövetség videóközpontja egy, a Rajna-parti városban található épület alagsorában helyezkedik el) dolgozó kollégája észlelte: nem a védő, hanem egy támadó játékos ért kézzel a labdához. Kiváló, kb. ilyesmire találták ki az egészet. 

Sok viszont az olyan eset, ahol látjuk, hát, igen, a védő hozzáér a csatárhoz, de igazából az nem emiatt esett el. Vagy tán mégis, de annyira enyhe érintkezés volt, ahogy mondani szokás "erre nem adnak tizenegyest" (pedig ilyen szemléletet a szabálykönyv nem ismer). No, de akkor itt hol az egyértelmű tévedés (klare Fehlentscheidung)? Ha a VAR tizenegyest adna, míg a stadionban a játékvezető nem fújt, akkor az egyikük tévedett, vagy csak máshol van az ingerküszöbük? Akármi is jön ki belőle, valamelyik csapat csalódott, és úgy gondlja, lám, ennyit ér a videóbíró, továbbra is ellenünk fújnak. Ha a VAR közbeavatkozik, felróják neki, hiszen nem volt egyértelmű tévedés. Ha nem teszi, rákérdeznek, ugyan minek van ott? 

November első hétvégéjén, néhány órával cikkünk írása előtt, a Mönchengladbach - Stuttgart bajnokin kavart megint vihart a VAR. Az egyik játékos, a labdáért folytatott harcban, némileg arcon ütötte az ellenfelet. A játékvezető látta, sárgát adott. Kölnből szólt a kolléga, hogy itt pirosat kellene. A spori a pálya szélén visszanézte (ezt láthatjuk a cikk nyitóképén), és fenntartotta az ítéletét. Ha a játékvezető, az esetet visszanézve, a sárga lap mellett kitart, akkor megkockáztathatjuk azt a kijelentést, miszerint ez nem egyértelmű tévedés. A kölni pince csendben maradhatott volna, és akkor nem várt volna mindenki több, mint két percet. 

És akkor következzék az az esetet, egy héttel korábbról, ami mostanában a legtöbb vitát szülte. Frankfurt - Dortmund rangadó, az első félidő végén járunk, 1-1 az állás, támadnak a hazaiak, majd labdás játékosuk, Jesper Lindström, a dortmundi kapu előtt elesik. Ítélet nincs. Végül a vendégek nyernek 2-1-re. 

Fehérben a Frankfurt, fekete-sárgában a BVB. 

A mérkőzés játékvezetője, a 37 esztendős Sascha Stegemann pár perccel a lefújás után elmondta, látta a felvételt, tudja, tizenegyest kellett volna fújnia, nagyon sajnálja és elnézést kér. A sajtótájékoztatón a frankfurti edző, Oliver Glasner, úgy nyilatkozott, ez egyértelmű tizenegyes. A játékvezetővel szemben nem ütött meg kritikus hangot, megjegyezte, van ilyen, hogy valamit nem vesznek észre, de határozottan kritiálta a VAR-t, amiért nem avatkozott közbe. Dortmundi kollégája, Edin Terzić annyit mondott, a mérkőzésen több alkalommal is szerencséjük volt, ennél az esetnél is. 

A sportsajtó egyhangúan tévesnek találta az ítéletet, és szintén egyhangúan tették fel a kérdést: mire tartjuk a videóasszisztenst, ha nem erre? 

És tényleg: miért nem szólt a VAR? A válasz egyik fele a fenti videóban látszik. 9 kameraállásból látjuk az esetet. A Kölnben tevékenykedő asszisztens, lustaságból, vagy azért, mert már nagyon várta a szünetet, a 9 perspektívából csak 4-et tekintett meg. Azt a négyet, amelyiken nem tűnt egyértelműnek az eset. Eközben a mérkőzést élőben közvetítő Sky televízió rendezője, aki alighanem rutinosabb volt, mint a német szövetség hasonló feladatú alkalmazottja Kölnben, megtalálta azt a nézőpontot, ahol egyértelműen látszik: a dortmundi védő két kézzel ellökte Lindströmöt, és, negyven másodperccel az eset után, azt bevágta a közvetítésbe. 

Azaz ebben a pillanatban minden tévénéző látta, mi történt, minden tévénéző látta, hogy büntetőt kellett volna fújni. Sőt, a mobilinternetnek köszönhetően ma már minden csapat kispadján nézik egy, vagy több tableten a közvetítést, a csapatok edzői is látták. Csak a játékvezető és a videóasszisztens nem. Amikor a Sky-on már tisztán látható volt az eset, a játék még állt, még konfliktus nélkül korrigálható lett volna az ítélet. 

Még pikánsabbá teszi a helyzetet, hogy a kölni pincében az egyik monitoron mindig megy az élő televíziós adás is (minden első osztályú bajnokit közvetít valamelyik fizetős tévécsatorna, bár nem mindegyiket ugyanaz). Ha a VAR kicsit figyelmesebb, legalább ott feltűnhetett volna neki, hogy valamit elnézett. De nem. 

A sztori még napokkal később is címlapra került, és nem csak a futballal foglalkozó sajtótermékeknél. Mindenki azt a kérdést boncolgatja, hogyan fodulhat elő a videóbíró alkalmazása mellett ekkora hiba. Szinte mindenki a rendszer reformjáért kiált - még ha jelentősen eltérő módon képzelik is ezt el. Sőt, olyanok is vannak, köztük jeles szakértők is, például a svájci Urs Meier, egykori kiváló játékvezető, akik eltörölnék a videózást, legalábbis bizonyos esetekben (pl. lesnél maradhatna, de tizenegyesnél nem). Glasner Challenge-rendszert szeretne, ahol az edzők bizonyos esetekben kötelezhetnék a stadionban a játékvezetőt, nézze vissza a videót. Kérdéses persze, mire volna ez jó, ha ott is csak olyan videót mutatnak neki, amin nem látszik a szabálytalanság. De legalább a videóasszisztens figyelmetlenségéből eredő hibákat kijavítaná. Megint mások szerint az egészet el kell törölni, csak az időt húzzák vele, teljesen feleslegesen, nem lett kevesebb a rossz ítélet. 

Meier egyébként úgy látja, amióta van VAR, visszaesett a pályán a játékvezetők teljesítménye, nem figyelnek annyira, nem törekednek annyira a jobb helyezkedésre, mert tudják, mások figyelnek helyettük is. Baj akkor van, ha, mint a frankfurti esetben is, mások se figyelnek, vagy legalábbis nem eléggé. Gyakoribbak lettek a korrekcióra szoruló hibás döntések, ahhoz képest, amit korábban gondolhattunk, nagyobb a VAR felelőssége. És azért ott is emberek dolgoznak. 

Változhat a rendszer, vagy marad így? Nevetséges lesgólokról végülis évek óta nem hallottunk. A kritikus játékvezetői tévedéseket a rendszer azért jellemzően kiszűri, még ha akad is, ami fennakad a rostán. Bármilyen hangos is a (nem egyszer valóban jogos) kritika, a mérkőzéseket befolyásoló tévedések jelentősen visszaszorultak. Aminek volt ára is, pl. mindennapossá váltak az ötven percen túl húzódó félidők. Megérte? Elértük-e az optimumot, vagy van még ezen mit javítani? Olyan kérdések ezek, amikre nem adható objektív válasz.