Válogatott okosságok

Az utóbbi napokban szinte minden létező médiacsatornát megjárt már a hír a debreceni HaHa demonstráció közepén nagymonológra fakadó futballszurkolóról, kinek-kinek a saját politikai szájíze szerint tálalva, ahogy azt kell. Mivel a téma máshol már ezerszer meg lett rágva és kiköpve, majd újra megrágva, magáról az akcióról – bár van – nem nyilvánítanék véleményt.

Ami viszont kicsit talán kevésbé lerágott csont, az a "futballszurkoló" megjelölés. A média – talán csak szimple lustaságból  – hajlamos ugyanis a futballszurkolókat egyetlen homogén csoportként megjeleníteni, És ennek a csoportnak a reprezentatív képviselői jellemzően obelixi testalkatú (minusz haj), nem túl cizellált beszédű emberek. Holott nem kell nagyon messzire menni, elég csak egyetlen meccsre, tetszőleges stadionban, hogy az ember lássa, mennyire hamis ez a kép. A futballszurkolók, miként a kőfaragók és a balettáncosok is, sokfélék, és még arról sem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán van értelme konkrét alkategóriákba sorolni őket. (Bár a valahogy mindig a hátunk mögött ülő-álló Borízű Hang mindenképp megérdemel egyet.)

Mit sem sejtve...

Én kifejetetten örülök, hogy a birkózást száműzték az olimpia sportok közül. Ugyanis ha bármilyen más sportot kidobtak volna, mondjuk az öttusát, annak esélye sem lett volna, hogy visszakerüljön. A birkózás viszont egy olyan sport, amit rögtön vissza fognak venni.

Nem hagyta volna!

Miért?

A sportág nincs rózsás helyzetben: Mindent el kell követni.

• A birkózás egyszerű. Mindenki csinálta, ha máskor nem gyerekkorában, mindenki érti a szabályokat.

• A birkózás szinte minden országban ismert. Minden országban űzik. Amerikában több mint 40 ezer középiskolás birkózik. A volt Szovjetúnió minden tagköztársasága szintén többezer birkózóval  rendelkezik.

• Ősi sport. Futás, úszás, birkózás, dobás: ezek a görög olimpiák fő számai.

• Szelid sport, illik az olimpia célkitűzésébe. A karate és más harci sportok látvanyosabbak, de csak akkor ha tényleg vérre megy, az pedig nem fog az olimpia keretébe férni.

• A birkózás száműzése rendkívűl sportszerűtlen. Mit mondanak annak a több tízezer 12-18 év közötti fiatalnak akik életük eddigi 5-10 évig arra tették fel, hogy majd az olimpián versenyeznek?

• A birkózás szerepel az olimpiai himnuszban. Mi lesz most? A birkózás szóra tátognak a versenyzők? Vagy helyettesítik az éppen akkor felvett népszerű sporttal, mondjuk a snóblival?

Keményen kell harcolni a visszakerülésért.

Mint arról több hírforrás is beszámolt, ma sajtótájékoztatót tartott a szeptemberi világbajnoki selejtezővel kapcsolatban a Carpathian Brigade - Somogyi József, Elnök- illetve Kiss Péter, aki már nagyon régóta szervez utazásokat a válogatottunk idegenbeli fellépéseire. Blogunk segítséget nyújtott a sajtótájékoztató megszervezésében és a későbbiekben is szeretnénk minden segítséget megadni a szervezőknek, hiszen valamennyiünk célja az, hogy minél több magyar szurkolhasson Bukarestben a magyar nemzeti tizenegynek.

Külön szeretnénk köszönetet mondani a helyszín biztosításáért és minden egyéb segítségért a Bárka Kávézónak!

A tények röviden: a mérkőzést szeptember hatodikán rendezik, mi pedig ötödikén indulnánk a Keleti pályaudvarról. Bukarestből a mérkőzés után éjjel 1-2 óra felé indulunk vissza. Felszállási lehetőség Szolnokon, Békéscsabán és Brassóban. Az utazás díja 17 500 forint, jelentkezni pedig itt lehet: www.szurkoloibusz.hu  Jelentkezési és fizetési határidő március 25.

További részleteket itt találhattok a mai sajtótájékoztatóról, ahol technikai részletek is szóba kerültek:

Csakfoci

MTI nyomán

Fontosnak tartjuk leszögezni: aki ismeri a szerkesztőbizottságot, az tudja, hogy igencsak messze áll tőlünk az ún. "nemzeti radikalizmus". Ettől függetlenül tartjuk azt, hogy egy Románia - Magyarország mindig is több lesz, mint egy egyszerű VB-selejtező. Ne legyünk álszentek: Európa és a nagyvilág tele van hasonló párosításokkal, amikor ősi ellenségek néznek farkasszemet egymással - Argentína - Brazília, Anglia - Skócia, stb. Az a minimum, hogy tisztességes létszámban képviseljük Magyarországot, mert ezzel bizony adósok vagyunk - 1998-ban több ezer román volt Budapesten. Visszautasítjuk azokat a már több helyről hallható szólamokat, miszerint kizárólag pálinkától fűtött, primitív nacionalizmus vesz rá valakit arra, hogy Bukarestbe utazzon és ott "hőbörögjön". Egy cél vezérel minket: a győzelembe hajszolni a magyar labdarúgó válogatottat és elcsípni a pótselejtezős helyet, amelyre látunk reális esélyt.

A biztonságról: magyar rendszámú autóval/busszal szerintünk nem tanácsos Romániában cirkálni a meccs napján. A román rendezők részéről saját részről nem tartunk vészes szintű provokációtól, de a Legia Varsó szurkolók példáján okulva bizony fel kell rá készülni, hogy a helyi security/rendőrség/csendőrség mindent el fog követni, hogy megmutassa: Bukarestben ők vannak otthon és bármi áron fenntartják a rendet. Ez például egy-másfél órás beléptetést is jelenthet. De éppen ezért kizártnak tartunk összecsapást a stadionon belül. 

Azzal pedig tisztában vagyunk hogy a szervezett szurkolói csoportok nagy többsége mégis az autó / autóbusz mellett fog dönteni. Nem is nekik akarunk versenytársaik lenni és nekik is megadunk minden segítséget, amennyiben erre igény mutatkozik. Mi csupán minél több embernek akarunk alternatívát nyújtani az utazásra -például a nem csoporttagoknak- és maximalizálni a vendégszektor telítettségét. Nem állhat közénk semmilyen kicsinyes érdek! Hiszen tudjuk: egy zászló mind felett...

És nem utolsósorban: Nem véletlenül kezdtünk el egy nosztalgia rovatot, melybe balkáni túrákat vettünk bele. Ez egy hatalmas buli lesz!

Még valami! Szintén híre ment annak, hogy "spicliskedünk" és a szervezők a vonatról embereket akarnak leszállíttatni, amennyiben azok nem tudnak viselkedni. Szögezzük le: mindenki elég nagyfiú és nagylány ahhoz, hogy tudjon viselkedni és tudjon vigyázni magára. Természetesen senkit nem fogunk a bajban hagyni, de aki hülye, az így járt. Továbbá azt is fenntartjuk, hogy bármilyen rendbontásért a helyi rendfenntartókat terheli a felelősség (ha már így volt ez a magyar -izraeli meccsen is...) Az ő munkájukat végképp nem szeretnénk megkönnyíteni azzal, hogy a hiányosságaikért is mi bűnhődjünk. Külön örülnénk neki, ha csak azért nem kezdené ki a szervezőket a szurkolói társadalom, mert más útját választották az utazásnak. Így is éppen elég nyomás nehezedik rájuk olyanok részéről, akik a már fent említett hőbörgésnek szeretnék az utazást beállítani. Nyilván nagy lesz a figyelem az 1200 vonatozón így ez némi felelősséggel is jár. De ezt szeretnénk a tisztelt utasok józan belátására bízni.

www.iho.hu

Új csoport, új különlegességek! Van olyan NB1-es csapat, amelyik nem utazik annyit, mint az Újbuda TC. Senki sem vezeti olyan magabiztosan a csoportját, mint a Balatonfüred. Az Andráshida valószínűleg beállította a „négy éven belül megnyerhető megye 1-es bajnoki címek” rekordját. Egyébként talán nekik van a legcukibb stadionjuk az egész NB3-ban. Egy dologban nincs változás: most szeretnék pár szót ejteni arról, hogy mennyire kevés gól esik az NB3-as küzdelmekben. Ritka, amikor kettőnél több együttes tud kettőnél magasabb gólátlagot felmutatni.

Például a legutóbbi cikkünkben megdicsért –amúgy listavezető- Dunaharaszti MTK 13 mérkőzésen mindössze húsz gólt szerzett. Ehhez képest a Bakony csoportot magabiztosan vezető Balatonfüred valóságos gólfesztivált rendezett az ősszel a 35 góljával. A második helyen álló Mosonmagyaróvári TE 23, Andráshida pedig 21 gólig jutott. A Tisza csoportban csak a Várda és a Hajdúböszörmény, a Dráva csoportban csak a Szekszárd és a PASE-Dunaújváros, az Alföld csoportban pedig egyedül a Nagykőrös jutott két gól fölé (a Tököl átlaga pontosan kettő).

Szó esett már az Alföld csoportnál is  a nagy távolságokról. Hasonló a helyzet a „Bakonyban” is –egyébként pont a Bakonyból nincs csapat, mert Mórt nem tudom odasorolni. Kelenföld-Nagykanizsa 210 km, Dorog-Andráshida 263 km, de még egy Mór-Répcelak is 150 kilométer. Egyértelműen a Dorog és az Újbuda van a legkellemetlenebb helyzetben utazás szempontjából.

(Balatonfüred-FTC pályaavató -balatonfuredma.hu)

A kíváló paraméterekkel rendelkező matematikus csajom kiszámolta a holtszezon pillanatnyi állását. A szerzett pontokat elosztotta a meccsek számával, pontegyenlőség esetén a több győzelem, amennyiben még ekkor sem dőlt el a kérdés akkor pedig személyes szimpátia döntötte el a végső sorrendet.

A kép csak illusztráció, bár igény lenne rá.

(csapat, győzelem, döntetlen,vereség és pont per meccs)

Az MTK első helye már szinte biztosnak tűnik, a Kaposvár pedig nagy valószínűséggel kieső. A Győr gyengélkedése felveti az edzőváltás kérdését, a DVTK pedig bizonyítja, hogy nem hiába alapozza Sanyi bácsi a csapatot Leisztinger dióira.

Bizopnyára sokan szívesen ellátogatnának Telkibe, meginnának egy milkshake-et a drinkbárban, és beülnének meghallgatni egy tudományos előadást a labdarugó VB-ről. Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy ez magadasson neki. Az ő kedvükért készítettünk egy kis kedvcsinálót.

 Orbán és Basescu: Együtt szurkolnak? (A felvétel február hetedikén az EU csúcson készült.)

A márciusi magyar-román meccsen előreláthatólag mind a két együttes sok hazai csapatban játszó játékost fog pályára küldeni és manapság a bajnokságok erejét a pénzügyi források mérik. Mivel a saját klubjaink pénzügyi helyzete nyitott könyv számunkra, ezzel a cikkünkkel a zártkapuk mögé száműzött mérkőzés előtt áttekintjük a román klub foci pénzügyeit. Ez az írás a DK [Index Drukkerkocsma fórum, nem Gyurcsányék - a szerk] magyar válogatott topikjának legendás, mindennek a jó oldalát látó, tol nicken tollat fogó barátom segítségével készült.

Glen Johnson fejvesztve ünnepli Kuyt gólját

Sokáig divatos vitatéma volt, hogy melyik magyar csapatot ismerik legtöbben külföldön. FTC, Dózsa, vagy a Puskás-féle Felcsút Kispest? A Debrecen most komolyan kezd felzárkózni az ismert csapatok versenyében, a google a 'match fixing Debrecen' keresésre 168 ezer találatot ad (a 'Debrecen bunda' keresés nem tekinthető tudományos felmérésnek, mert az a régebbi debreceni bundákat is hozzáadja). Nem túlzás azt állítani, hogy a világ minden lapjának sportrovata beszámolt a Liverpool-Debrecen meccsről. 

Ártatlan

Angliában vezető hír volt az ügy, a Daily Mail, The Sun, Telegraph, Guardian, Mirror, The Independent mellett több száz híroldal beszámolt róla. Európa többi újságját nem akarjuk felsorolni, de a bunda híre nem állt meg a kontinensen, India, Közel-Kelet, Új Zéland, és Ausztrália lapjai is beszámoltak róla. A foci iránt kevésbé érdeklődő Usában a két legnagyobb országos terjesztésű lap  (USA TODAY,és New York Times) olvasói is értesültek a hírről, ami természetesen szintén felkerült a CNN, Fox, BBC, Reuters, Espn, Sky és más online hírügynökségek oldalaira is. 

A Debrecen azt mondja, na bumm, régi ügy, a kapus nem jelentette. A magyar-izraeli válogatott meccsből azonban talán annyit tanulhattunk, hogy az európai focidiplomáciában hazánk nem számottevő tényező, és ha a az UEFA és FIFA látványos lépéseket akar tenni a foci megtisztításáért, akkor lehet hogy megint rajtunk nem lesz sapka. 

Blatter és Platini töpörtyűt készit a bőrünkből

Nagytudású kollégám kitűnő cikke alapján készítettem egy grafikont a külföldön, jelentős csapatoknál kispadot kapó magyar edzők számáról. A külföldön dolgozó magyar fociedzők száma érthetően visszaesett a háború után, de viszonylag állandó maradt 1985-ig. Ekkor következett az újabb visszaesés, immáron a nullára.

Napjaink labdarúgásában már egyre kevesebb az olyan játékos, aki mindenki számára megkérdőjelezhetetlen módon köthető egy-egy egyesülethez. Most nem kizárólag a ma (is) meghatározó klubokra gondolok. Az anyagi érdek és a klubhűség fogalma gyakran már eleve egymást kizáró, lehetetlenné tevő tényezők, de azért természetesen még mindig tudunk olyan futballistákról, akik egy (esetleg több) klub színeiben írták be magukat az egyetemes labdarúgás (vagy akár csak saját klubjuk) aranykönyvébe. Ezeket a játékosokat többnyire az ellenfelek szurkolói is bizonyos tisztelettel említik, akiknek eszükbe sem jutna más csapatok legendáit bármilyen szinten is a sajátjukénak tekinteni.  Iker Casillasnak minden bizonnyal soha sem lesz szobra Barcelonában, valószínűleg Paolo Maldininek sem Rómában, és talán Lipcsei Péternek sem Angyalföldön. Józan ésszel tehát azt is gondolhatnánk, hogy Puskás Ferenc neve Kispesten, Madridon (és esetleg Athénon) kívül sehol sem kerülhetne szóba, kivéve abban az esetben, ha éppen a nemzeti stadionunknak keresünk méltó névadót.