A nosztalgia rovatunkban ismét ugrunk jó pár évet, ugyanis a bosnyák kiruccanás, Litvánia és Ukrajna legyőzése után egy újabb balkáni túrára emlékezünk vissza jó szívvel. Sajnos nem a meccs miatt, és szerencsére nem szomorú apropóból, de maga a kiruccanás emlékezetes volt a Szófiába elutazó mintegy 100 magyar szurkolónak. Bolgár pizza, lovak az úton, Krisna-felvonulás, olcsó sör és Torghelle Sanyi varázslatai! Lothar Mattheus utolsó meccse a magyar kispadon.

Szófiába menet

Bár az idegenbeli túrákat akkor már fáradhatatlanul szervező Kiss Peti csak nyolcra hirdette meg a gyülekezőt, de a mintegy tíz kispesti és két túraszervező már a délután közepén a fogarasi úti Tesco parkolójában múlatja az időt. Fontos, hogy a szerb és bolgár határőrök közreműködését meg tudjuk vásárolni pár üveg minőségi (max 500 forintos) magyar vörösborral és még ettől is minőségibb vodkával. A szatyrok még grillcsirkéktől dagadnak, valamint Lovi nem bírt ellenállni az öt kilós akciós savanyúságnak. Sajnos a hűtőtáskát nem tudtuk kicsempészni.

- Mit fogunk csinálni öt kiló savanyúsággal?

- Ne parázz már, el fog fogyni. Jól jön az még valamikor! –bizonygatja Lovi magabiztosan. Később kiderül, hogy igaza lett, de fogalmunk sem volt, hogy hol tűnt el a savanyú.

Nyolc körül már befutnak a mosonmagyaróváriak, győriek, pécsiek és a többiek, így nagy nehezen felkászálódunk a buszra és irány a Balkán. Állítólag Szegeden megálló. Nekünk mindegy, WC-re úgyis meg kell állni valahol.

Egyébként mai fejjel senki sem tudja, hogy erre a meccsre miért telt meg a busz és még miért indult útnak legalább ennyi ember. Loddar mágiája édeskevés volt ahhoz, hogy a továbbjutásnak akár csak a közelébe kerüljünk. Sima zakók Horvátországban (hiába mentünk majdnem ötezren!), Svédországban, Zlatan fucking gólja a Puskásban (és akkor még nem tudtuk, hogy nem az utolsó) , csupán Máltát és Izlandot tudtuk oda-vissza verni. Igaz, Pesten csak a svédek győztek. A fentiekre senki se legyintsen rá, ez az eredménysor inkább számított pozitívnak az elmúlt másfél évtized után, mintsem csalódást keltőnek. Ekkortájt kezdtünk visszakapaszkodni az európai középmezőnybe. De Bulgáriába gyakorlatilag már biztos csoportnegyedikként utaztunk ki, ahol a biztos csoportharmadik, végtelenül csalódott hazaiak vártak ránk. Pár nappal korábban harminc ezren mentek a Vaszil Levszki stadionba a svédek ellen, ellenünk száz jegyet adtak el elővételben. Arról is emlékezzünk meg, hogy a Mattheus érában kezdtek szerveződni a buszos túrák és ekkor állt össze a későbbi Carphatian Brigade kezdeménye is.

Tehát ilyen előzmények után gyűlt össze körülbelül 45 ifjú és leány, hogy útra keljen. Utóbbiaknál érdemes megemlíteni azt a hölgyet, aki húga útlevelével kelt útra. Simán átcsúszott az összes határellenőrzésen. Szegeden három vásárhelyi fiatal is csatlakozik hozzánk és indulhat a buli. Röszkénél a határőrök nem veszik a lapot és nem akarnak velünk bulizni. Hihetetlen, hogy már a magyar fináncok is ilyen tökfejek. A szerbek legalább vigyorognak a félegyházi négytablettás és a Tesco-vodka láttán és csak rutinból pecsételnek. Bár valamiért ide-oda tolattatják a buszt. Ennénk csevabot, de még mindig van jócskán a grillcsirkéből. Ahogy fogy az alkohol, úgy kívánják egyre többen a savanyúságot.

- Kell? Nesze, egyed! –Lovi jó szívvel ad mindenkinek, öt széksorral arrébb ülőknek is marékszámmal dobálja a csalamádét. Már fogalmam sincs mit énekeltünk egy órán keresztül, de igen jól szólt. Ekkor derült ki, hogy kettő darab MTK-szurkoló is van a buszon, amin mindenki ledöbben. Még senki sem látott egyszerre két MTK-st. Rémlik, hogy egy szerb kukoricásban görögtüzeztünk még. Hajnalban kezdene elszenderedni a társaság, de jönnek a bolgár határőrök és elviszik a maradék kommunista bort (sose’ látott tőkét). Ők is megmozgatják a buszt. A határállomás után innánk végre és a lányok is inkább keresnének már egy normális WC-t,de az első étterem összes női dolgozója kirohan elénk és rikácsolva a policájjal fenyegetnek. Kellemes délelőtti időben futunk be Szófiába.

Illetve csak futnánk. A szófiai Budaörs környékén, egy kétszer két sávos út közepén ugyanis egy bánatos ló állja az utunkat. Nem nagyon akar elmenni a busz elől, végül szomorúan átmegy az út másik oldalára. A mellettünk lévő roncstelepről körülbelül két tucat cigánygyerek vigyorog ránk és nyújtogatja a markát. A közeli lakótelepet egyébként nagyfeszültségű vezeték szeli ketté (mi más) és az egyik oszlophoz egy almásderes van kikötve. Remek helyre érkeztünk!

Szófiában

Bolgár szurkolók és bolgár emberek egyáltalán nem számítottak ránk és méla közönnyel veszik tudomásul buszunk érkezését. A stadionhoz gördül be a járgányunk, ott viszont ötven hegyi trollból kinevelt rohamrendőr vár ránk. Mindegyik hegyomlás méretű és semmilyen nyelven nem beszélnek. Megváltjuk a nagyjából 500 forintos jegyet és tanácstalanul ácsorgunk, mert a zsandárok sem nagyon tudják, mit akarnak. Ha ugyanazt, amit a horvátok, akkor minden idők legrosszabb túrája lesz, mert 10 órát kell majd egy üres stadionban várnunk egy senkit sem érdeklő meccsre. Végül befut közülük a legokosabb és tört „angolsággal” elmagyarázza, hogy „City… stratrundfahrt okey… nix vodka… nix boksz…policáj go und”…és itt egy összebilincselt kezet mutatott.

- Pivo i vino okéy?

- Nájn, no, no vodka i vino, dobre?

Hát ha nincs pia, akkor nincs pia, majd megoldjuk valahogyan. Öt-hat fős csoportokra bomlunk és nekilátunk a városnézésnek. Hatunkat három gyalogos droid és két lovas rendőr követ feltűnés mentesen és árnyékként. Mint akiknek éppen arra van dolguk. Ha megállunk, ők is megállnak. Látunk egy park közepén egy kiülős helyet, ahol éppen egy rendőrtroll tart eligazítást. Amikor odaérünk, a rettegő pultoslány még kólát sem mer eladni, nemhogy sört.

Ezért rutinosan felmegyünk egy lépcsőn –a lovasrendőrök anyázni kezdenek a gyalogosok eltűnnek- és egy pizzériába megyünk. Szerencsére a lovasok közül az egyik egy fiatal lány és kollégája inkább szeretne belekóstolni bájaiba, velünk nem annyira foglalkozik.

- Mennyi a pizza?

- Két euró –feleli a borostás, táskás szemű bolgár.

- Drága!

- Akkor legyen egy –így megy ez arrafelé.

Próbáljuk rábeszélni, hogy a mögötte lévő sörös hűtő tartalmát csapolja meg. Már ott is jártak a trollok, így bár van benne némi félsz, de pár  euróért mégis meggondolja magát. Pechünkre a hátsóbejáraton megjelennek a droidok, emberünk remegni kezd és így kezében csörögnek a sörösüvegek. Rendőreink rádióznak egyet és meghozák a hírt: az ungárisék két sört ihatnak. Egyébként nem érdekli őket, állítólag valami FIFA-ajánlás.

Később egy hangoskodás  nyomán a park szélére megyek kíváncsiskodni. Egy bokor ágait hajtom szét, ami mögött megint csak két droid lapul. A zajt egyébként egy bolgár Krisna-felvonulás okozta.

Egész délután csupán két kisgyerek mutogat nekünk, még a helyi skinheadek ingerküszöbét sem lépjük át. Ebéd, uzsonna, a napi ötödik sör magunkhoz vétele és irány a Vaszil Levszki Stadion. Még mindig kedvesek velünk a helyiek. Egy öregúr rám tukmál egy CSZKA sálat, amikor megtudja, hogy a Honvédnak szurkolok. A katonák tartsanak össze! Végül mégis kér pénzt, de ha akarnék venni zoknit, vagy egyebet, azért már nincs akció és kell –a legjobb lenne euróban- pengetni. Belépés a stadionba. Modernebb, mint a Puskás, a WC-k meglepően tiszták. Ez kimondottan meglepő egy Szófiában eltöltött nap után.

A meccs

- Furulyás maradj! Furulyás maradj!

- Laci, anyátokat már, de tényleg! Egyébként is, mi az a Kispest? Fantom csapat, baszd meg!

A stadionban mintegy ezer bolgár unatkozik az óriási stadionban és tizenöt kispesti és fradista hergeli egymást haveri alapon. Egyikük csőd közelben, a másikat kizárták Tornyi miatt, így van bőven muníció. Végül megtalálják a közös hangot.

- Gippsy bulgár, gyppsy!

A bolgárokat ez idegesíti, de csupán egy mezítlábas bohóc rázza az öklét. A kezdő sípszóra is talán kétezer néző gyűlik össze. Próbálunk szurkolni, de a kongó stadion hangulattalansága demoralizál. Végül csak beindulnak a dalok, a bolgárok közül pár átkiabálást hallunk csak. Mindenesetre egy háromfős csoportosulásuk elkezdi skandálni, hogy „baszd meg magyar, baszd meg!”. Amikor visszakapják, hogy „baszd meg bulgár, baszd meg!”, akkor megdöbbennek és elhallgatnak. A mezítlábas bohóc közelebb nyomul, szájában egy síppal tüntet ellenünk.

Közben Gyepes megint rúgat egy gólt az ellenféllel, majd rúgnak a bolgárok egy lesgólt, és máris 2-0 oda. Nem különösen tör össze minket. Jobb híján valaki kék füstbombát gyújt be, erre benyomulnak a már régen látott trolljaink. Még keresnek egy halálfejes zászlót, de a kavarodásban még időben eldugja a zsebébe. Pechünkre egy ugrálós rigmus alatt valaki zsebéből pont egy kedvenc droidunk elé pottyan egy görögtűz, így azt diadalmas arccal lefoglalják.

Mielőtt megnyugodhatnánk, befut mintegy húsz Levszki-keménygyerek. Félelmetes látvány. Hetventől-nyolcvanöt kilóig terjedő testükre aggatják a Harrods teljes tavaszi katalógusát. Egyszerűen gyönyörűek. Casual-kirakatbabák. Helyet foglalnak  a vendégszektorhoz legközelebbi székeken és igyekeznek nagyon keményen, karba tett kézzel nézni. Meg szemkontaktust keresni. Abból kapnak bőven.  Mintegy egy percig bírjuk ki röhögés nélkül, ettől pedig dühbe jönnek. Találnak tíz alkalmi beszélgetőpartnert a vendégszektor másik oldaláról és valami felelgetőssel akarnak megrémíteni bennünket. Húsz perc után  távoznak, mi megkönnyebbülünk.

Torghelle Sanyi rúg két kapufát, egy lesgólt, kap egy pirosat, marad a 2-0 oda. Felharsan a „Mattheus, takarodj!”, miután már jó párszor elsütöttük a Hriszto Sztojcskov homoszexuál-t. Hazafelé egy út menti bolgár étteremben magyar nyelvű étlapot kapunk, így végső soron jó benyomásokkal távozunk. Állítólag szemét bíró volt, de mindenkit hidegen hagy ez a tény. Soha rosszabb túrát!