Szeretném hangsúlyozni, hogy függetlenül a pótselejtező visszavágójának eredményétől írom most ezeket a sorokat. Ez nyilvánvaló, hiszen azt a mérkőzést még le sem játszották. De természetesen nem tudom magam függetleníteni az odavágótól. Tudom, sokan lesznek azok, akik szerint „na most mindenki azt hiszi, hogy most már minden rendben van!”. Hogy kik azok a „mindenki”, arról fogalmam sincs, mindenesetre én kevés emberről tudok, akik nem a kötelező optimizmus miatt reménykedtek az oslói győzelemben. Hogy mennyire hisszük, hogy minden rendben van, arról idén is írtunk éppen eleget. (Ebben az írásban össze is gyűjtöttük, itt pedig kiegészítettük a Futballtérkép friss kiadásával).
Mi, a racionálisan és néha cinikusan gondolkodó magyar futballrajongók azonban képesek vagyunk arra, hogy bizonyos dolgokat egymástól szétválasszunk. Jómagam továbbra sem látom a pozitív irányú változást sem az utánpótlásban sem a bajnokságunk színvonalában. Ugyanakkor jó esélyt látok arra, hogy a labdarúgó válogatott bebetonozza magát az európai középmezőnybe. És a körülmények, valamint a háttér ismeretében ez több, mint jó hír.
Csak az okát nem tudom. Egyszerűen semmi sem utalt arra, hogy Norvégia legyőzésével újra visszaverekedjük magunkat az Öreg Kontinens első felébe.
