Válogatott okosságok

1955. augusztus 4-én született Dobány Lajos, a Pécsi MSC, a Haladás és a Zalaegerszegi TE egykori csatára, magyar gólkirály.

Hosszas kihagyás után újra jelentkezik a világ egzotikus tájain futballozó csapatok címereit bemutató sorozatunk.

Mai kalandozásunk a festői Magyarországra vezet, azon belül is egy Felcsút nevű faluba. Az itteni Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia címerén gyerekkorunk újságból – nagy gonddal, de mégis ügyetlenül – kivágott fényképekből összerakott gombfocicsapatai köszönnek vissza.

Na melyik az a technikai újítás, amiben az NB I megelőzte a Premier League-et?

Nem, nem a vénaszkenner, hanem a SPRÉ. Így, csupa nagybetűvel, hiszen ha hihetünk a sajtónak – és miért ne hihetnénk, hát mikor hazudtak ők nekünk? –, a futball minden problémájára megoldás.

Howard Webb a helyes flakonkezelés technikáját demonstrálja, bár egyes magyar edzők szerint a kompozíció csak félig kész.

Első forduló értékelés hamarosan (Titi120 nyert, gratula!) addigis tippeljenek jól a második fordulóra!

Felcsút- Pécs
Tippünk: 1-1
Betta: 0-3

MTK - DVSC
Tippünk: 2-2
Betta: 2-0

Videoton - Dunaújváros
Tippünk: 2-0
Betta: 0-2

Nyiregyháza - Paks
Tippünk: 2-1
Betta:0-0

KTE - Haladas
Tippünk: 1-1
Betta: 0-2

Pápa - FTC
Tippünk: 1-2
Betta: 2-0

ETO - Kispest
Tippünk:2-1
Betta: 0-2

UTE - DVTK
Tippünk: 2-1
Betta: 0-0

Felcsút- Pécs
MTK - DVSC
Videoton - Dunaújváros
Nyiregyháza - Paks
KTE - Haladas
Pápa - FTC
ETO - Kispest
UTE - DVTK

Teljesen őszinte leszek: amikor elkezdtem írni ezt a kissé hosszúra sikeredett posztot az általam oly kedvelt NB III-as pontvadászatról, teljesen mást akartam kihozni tanulságul, mint ami végül kisült belőle. Az ok nagyon egyszerű: írás közben teltek-múltak a napok, és ezen idő alatt jöttek-mentek, továbbá visszaléptek és újra jelentkeztek a csapatok. Folyamatosan formálódott a mezőny. Nehéz lett volna például csak azon morfondírozni, hogy vajon mi történhetett a pest megyei csapatokkal és miért estek ki majdnem egytől-egyig a harmadosztályú pontvadászatból. Bár a gyenge szereplésük változatlanul tény, de miután sorra kérték fel őket a maradásra, inkább országos jelentőségű problémákra szerettünk volna rámutatni. Akkor azt hittük, több változás már nem lesz és a nagy nehezen összetoborzott és tényleg különös elven három csoportba osztott mezőny nekivághat augusztusban a bajnoki küzdelmeknek. Tévedtünk. A Haladás II végül úgy döntött, hogy mégsem vág neki a Nyugati-csoport küzdelmeinek, inkább az U-21-es bajnokságra fognak koncentrálni. Ezzel együtt egy újabb pest megyei gárda, a Tököl kapott felkérést az indulásra. Az egészen biztos, hogy senki sem nagyon fogja megsiratni a szombathelyiek visszalépését. A Hali szurkolókat feltehetőleg nem érdekli második számú csapatuk sorsa, a mezőny többi része pedig alapvetően idegenkedik az NB I-es fiókcsapatoktól. Illetve azoktól a csapatoktól, amelyek nevükben is emlékeztetnek az elsőosztályú Nagy Testvérekre (erre majd lentebb kitérek). A 2014/2015-ös szezonra már nem sokan maradtak ezekből a csapatokból az NB III-as mezőnyben. Győri ETO II, Videoton II, Budapest Honvéd MFA és a DVSC-DEAC. Miért nem szeretik őket? Kellenek-e ezek a csapatok az NB III-ba, vagy jobb lenne nélkülük? 

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg - három évtized múltán - közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet - de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Aki először jár arrafelé, bizony nincs könnyű dolga, ha a Duna partján az UKSC sporttelepére szeretne rátalálni. Ezúttal ráadásul a megszokottnál csendesebb volt a Tungsram csónakháza, hiszen a fiatalok másnap versenyezni indultak, így az edzés hangjai ezúttal nem verték fel a környék csendjét. Most kevesebben is voltak ott, de „Csaba bácsi”-hoz mindenki a legnagyobb tisztelettel szólt hozzá. Biztos, hogy ez az elismerés nem csak az egykori kiváló versenyzőnek szól (háromszoros világbajnokról, olimpiai ezüst- és bronzérmesről, többszörös VB- és EB-érmesről, kilencszeres magyar bajnokról van szó), hiszen a tisztelet mellett mást is felfedezhettem a fiatalok szemében. Ez pedig a szeretet, amelyet semmilyen eredménysorral nem lehet kivívni. Valószínű, hogy az UKSC ifjú sportolói közül nem mindenki lesz Dombi Rudolfhoz hasonlóan olimpiai bajnok (a londoni ötkarikás játékok győztese szintén itt kezdte a pályafutását), az viszont biztos, hogy egészséges életmódból és emberségből egy egész életre szóló útravalót kaphatnak. Giczy Csabával, a magyar kajaksport egyik legnagyobb és legszerényebb egyéniségével beszélgettem.

1958. július 29-én született Garaba Imre, a Budapesti Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori védője.

„Hangulatot kizárólag élőhanggal, tapssal és az ezt összefogó – egyetlen, nagyobb létszám esetén max kettő – dobbal lehet csinálni. A tapsolóbot, duda, stb. egyértelműen a lusták eszköze, de legfeljebb azok dolgát nehezítik meg, akik tényleg szurkolni szeretnének.” – fejtegettük ebben a bejegyzésünkben, amit hirtelen felindulásból egy kézilabda-meccs apropóján követtünk el. Akkor a gázdudákat szerettük volna máglyára vetni. Bár sokak szerint kissé erőteljesen, mondhatni radikálisan nyilatkoztunk ki, mi továbbra is fenntartjuk korábbi véleményünket. Sőt, a dudák mellett szívesen tűzre vetnénk ezeket a „tapsolóbotnak”, „tapsolórúdnak”, vagy „szurkolóbotnak” nevezett valamiket, mint a műszurkolás szimbólumait. Ennek aktualitását most a vízilabda Európa-bajnokság szolgáltatta, de alapvetően bármikor megjelenhetett volna az írás.

Régen jelentkezett rovatunk, de eljött az ideje. A diósgyőri szurkolók szép napokat élhetnek mostanában, hiszen csapatuk már az Európa Liga harmadik selejtezőkörében jár, az "Érik a szőlő..." kezdetű népdal elénekléséről készült videó pedig bejárta az országot. Fokozva az örömöket, ma legyőzték a Puskás Akadémia együttesét is a Mennyei Bajnokság nyitófordulójában. A mérkőzésen üzentek Szöllősi Györgynek, a felcsúti klub sajtófőnökének.

Előzményként vessenek egy pillantást erre.

Íme a fotó:

A Válogatott Blog szerkesztősége szívből gratulál a budapesti Európa bajnokságon - immár szokásossá vált - bronzérmét bezsebelő, nem csak játéktudásban kitűnő női vízilabda válogatottnak!