Ezek a férfi kézilabdázás kulcsszavai, és ezeket vitte ma tökélyre a magyar válogatott - ha nem is hatvan percen át, de elég hosszú ideig ahhoz, hogy teljesen simán verje meg Lengyelországot, és jusson a legjobb nyolc közé.

Amint már korábban is megjegyeztük, ebben a játékban a védekezésé a főszerep. Nincs a világon olyan játékos, aki képes volna (néhány szerencsésen pattanó, vagy a kapus által elnézett labdán kívül) gólokat lőni akkor, ha előtte tornyosulnak a védők, fogják a kezét, ütköznek vele (persze a gyenge védekezés sem oldja meg a támadók minden gondját, de erről majd később). A magyar válogatott a mai, Lengyelország elleni mérkőzésen ezt az alapszabályt váltotta, ha nem is készpénzre, de továbbjutásra. Aligha kell kiemelni, hogy a mérkőzés a második félidő első felében dőlt el. A szünetbéli, szűk, egyetlen gólos előnyünket ekkor hatra növeltük (10-9 után 17-11). A 14 perc alatt szerzett 7 gól átlag feletti, a 2 kapott viszont kiugróan alacsony érték. 

Mi történt ebben az időszakban? Semmi különös. A magyar csapat feltűnően intenzíven, nagyon sok mozgással védekezett, folyamatosan odaléptünk a támadók elé, nem hagytunk nekik teret. Mindig ott voltunk, mindenre odaértünk. Ez csakis úgy sikerülhetett, hogy sokkal többet mozogtunk védekezésben, mint a világbajnokság bármely korábbi mérkőzésén. És ilyenkor a támadó játékos kényszerhelyzetbe kerül: el tudja ugyan lőni a labdát, de nagyon beszűkülnek a lehetőségei: csak egyféle mozdulattal, egy helyre, és oda is messziről, erőtlenül, ami aztán a kapus számára csemege (hiszen a védekezésből a kapus is ki tudja találni, hogy a lövés hová fog menni). Mikler Roland ma 12 lövést védett ki. Az előbb leírtakat erősíti meg, hogy 13 ziccer ment a kapujára, ezek közül nem fogott meg egyet sem, a 18 átlövésből, amelyek jórészt takarásból, kényszerből ellőtt labdák voltak, viszont 12-t kivédett (további 8 lengyel átlövés pedig eleve nem találta el a kaput). 

Röviden ennek a 14 percnek a statisztikája lengyel részről: 2 rontott lövés, 5 védett lövés, 4 technikai hiba, 2 gól. Gyönyörű számsor.

Ahogy a televíziós közvetítésben is elhangzott, a védekezés elsősorban akarati tényezőkön múlik. Ha valaki mindig rossz helyre lép (mint a támadásban amúgy kiemelkedőt nyújtó Szőllősi Szabolcs), azon lehet segíteni, ha nem lépünk sehová, ha állva várjuk a támadókat, akkor gólt fogunk kapni. Ma a magyar válogatott nyerni akart, és ennek megfelelő energiákat fektetett a védekezésbe - meg is lett a továbbjutás. 

Ehhez persze kellett egy jó támadójáték is. A már megdicsért Szőllősin kívül ehhez nagy szükség volt a két szélső, Iváncsik Gergő és Harsányi Gergely (egyiket sem becézem, ez az anyakönyvezett keresztnevük) nagyszerű játékára. Részben a szerzett gólok (összesen 9), de Harsányinak azt a fantasztikus labdaszerzését, amikor a kapusról kicsorgó labdát egészen mélyen a hatoson belülre beugorva, szinte a kapus kezéből ütötte ki, hogy aztán a középen érkező játékos ügyesen belője azt az üres kapuba, nem hamar fogjuk elfelejteni. Hadd utaljak vissza az akarati tényezőre, aminek ebben az emlékezetes megoldásban is nagy szerepe volt. 

Ha a játék intenzitását a következő fordulóban is ezen a szinten tudjuk tartani, akkor az Európa-bajnok Dánia ellen is lehet esélyünk.