Tegnap este a békésen asszisztáló ellenfélnek köszönhetően Európa Liga-selejtező fedőnéven egy könnyed kis edzőmérkőzést játszottunk a Bozsik Stadionban. Rossi Maestro persze nyilván állandó olvasója a blogunknak, mivel a jelmondatunkhoz hasonlóan ő is azt mondta, hogy ezt az eredményt a helyén kell kezelni. Remélhetőleg tudják ezt a játékosaink is, mert a Vojvodina elleni párharc során biztosan nem kapjuk majd meg azt a kedves kis ajándékot, hogy nagyjából 150 percen keresztül ellenfél nélkül játszadozhassunk a pályán.

                                                        Az U-17 2013-ban is bajnok lett...

Miután UEFA-koefficiens nélkül nagyjából annyit ér a nemzetközi kupaszereplés, mint a fröccs bor és szóda nélkül, így a magyar focinak minden apró sikerre szüksége van, hogy a későbbiek során esetleg már kedvezőbb helyzetből várhassák a sorsolást klubcsapataink. Ezt persze nem csak én mondom, hanem Csányi Sándor (nem a színész, hanem az a másik) is ugyanígy látja a helyzetet. Az MLSZ első embere május végén ugyanis így fogalmazott:

"Aki kiesik az első körben, az kárt okoz a magyar labdarúgásnak, remélem, hogy ennek megfelelő komolysággal kezelik majd a csapatok a szereplésüket."

Nemzetközi szereplés esetén a követendő magatartás az, hogy klubszimpátiától függetlenül minden magyar csapat sikeréért szorítani kell. Most azonban be kell vallanom valamit. Menjetek rajtam végig Coulibaly targoncájával, de amikor tegnap este a kocsmába  a salátabárba betoppanván a Videoton kieséséről értesültem, hirtelen egy elégedett kis félmosoly jelent meg az arcomon, amely tulajdonképpen még azóta sem tűnt el.

A Videoton ezek szerint most kárt okozott a magyar labdarúgásnak. Ezt pedig éppen az a - nevezzük így - sportvezető jelentette ki, akihez mi sem áll közelebb, mint éppen a fehérvári csapat. Most azért szívesen megkérdezném az illető urat, hogy változott-e valamiben a véleménye, illetve óhajtja-e némileg cizellálni a múltkori kijelentését. Például így:

" Aki kiesik az első körben, az kárt okoz a magyar labdarúgásnak, kivéve, ha két tizenegyest is befújnak ellene."

                                        A kép nem Podgoricában készült a lefújást követően

A Videoton ellenfele a hatodik helyen végzett a montenegrói bajnokságban. Mindössze azért szerepelhetnek az EL-ben, mert az előttük lévő két csapat közül egyik sem akart/tudott indulni a kiírásban. A Honvéd ellenfele bronzérmes lett és kupadöntőt is játszott, a Podgoricát pedig oda-vissza verte az előző szezonban.

A Honvéd 13-1-es gólkülönbséggel megy Újvidékre, a Videoton pedig 2-2-vel a levesbe. A 180 perc alatt elért két találatukból az egyik egy nyilvánvaló kezezés után, a másik pedig egy jól eltalált szabadrúgásból született.

A kommenteket olvasgatva a hozzászólók nagy része a Videoton kipottyanásában edzőbuktatási kísérletet, a Kispest mészárlásában pedig a montenegrói játékosok keresetkiegészítési manipulációját látja. Még a sportnyomtatvány internetes leképeződése is égető szükségét érezte azt elemezni, hogy az ellenfél kapusa mi mindent csinálhatott volna másképp.

Mindenesetre az biztos, hogy nekünk most senkitől sem kell bocsánatot kérnünk azért, mert kitömtük az ellenfelünket. Mi nem okoztunk kárt a magyar labdarúgásnak, megyünk szépen tovább, tehát megfeleltünk az MLSZ-elnök elvárásának. Még akkor is, ha nálunk csak egy Roberto Mancini ül a díszpáholyban, nem pedig politikusok és nagyvállalkozók egész sora.

                         Roberto Mancini éppen arab sejknek készül beöltözni a Bozsik Stadionban

A tegnapi 9-0-ból egyébként tényleg kár lenne messzemenő következtetéseket levonni, azonban egy "apróság" mellett ne menjünk el szó nélkül.

Függetlenül az ellenfél képességeitől és akaraterejétől, megint bebizonyosodott, hogy az akadémiánk lassan már eljut arra a szintre, amikor házon belülről képesek leszünk kiállítani egy ütőképes első csapatot. Ehhez még kellenek egyelőre a rutinosabb - főleg külföldi - játékosok is, de amíg Testardi az első tétmeccsén fél óra alatt gurít egy laza hármast (a harmadik gólja azért különösen rendben volt, lássuk be...), addig legfeljebb azon kell tanakodnunk, hogy ki lesz itt a kezdőjátékos és ki lesz a megnyugtató csere.

Baráth Botond, Nagy Gergő, Vécsei Bálint, Vernes Ricsi tulajdonképpen egyetlen év alatt meghatározó játékosai lettek a "nagycsapatnak". Holender Filip átmenet nélkül nőtt bele az U-19-ből az élmezőnybe, tegnap pedig Kozma Ricsi is góllal és gólpasszal debütált cserejátékosként. És mi lesz majd itt akkor, amikor Bobál Geri is megtalálja a góllövő cipőjét az élvonalban, ahol már a többiekkel készül Lőrinczy, Pantovic, Bobál Dávid és Botka Endi is.

                                               A 19-es is naggyá válhat a XIX. kerületben

Hát még akkor mi lesz itt, amikor majd Göblyös Dani, Gazdag Dani, Márton Bandi, Feketics Norbi, Koszta Márk és a többiek is ugyanolyan töretlenül fejlődnek a jövőben is, mint eddig, és majd ők is megkapják a lehetőséget a feljebblépésre?

A fenti névsorból szinte mindenki korosztályos válogatott, úgyhogy ha ez így megy tovább, akkor könnyen elképzelhető, hogy rövidesen csodát láthatunk Kispesten.
Ha ezek a gyerekek elkapják a fonalat, akkor még az is megtörténhet(ne), hogy az eddig minden komoly teljesítmény nélkül is agyonsztárolt felcsúti-fehérvári nevelések legfeljebb a vizespalackokat hordhatják utánuk.

Szalai László, Herczeg Vince, Simon Miklós, Somogyi Krisztián, Pári Sándor, Farkas Tibor, Sárai György, Bakó Attila és George F. Hemingway és persze Marco Rossi. (Remélem, nem hagytam ki senkit...)

Van mit megköszönnünk nekik, a gyümölcs kezd beérni.

Remélhetőleg a szüret Újvidéken is folytatódik.