1960. szeptember 30-án született Rixer Géza, a Vasas és a Csepel egykori középpályása.

Persze, a két csapatból egyértelműen az előbbiből lett híres és közismert. A Vasasban kezdett futballozni, korosztályának legtehetségesebb játékosa volt (rajta kívül abból a Vasas utánpótlás-évfolyamból csak Huszárik lett NB I-es labdarúgó). Rixernek nem volt nehéz dolga kisgyerekként, mikor sportágat kellett választania, az édesapa maga is labdarúgó volt, az NB II-es FÖSPED játékosaként.

1977-ben a Vasas ifjúsági játékosaként

Az ifjúsági válogatott csapatkapitányaként mutatkozott be az NB I-ben, 1979 tavaszán, 18 évesen, egy Salgótarján elleni hazai meccsen. A Vasas szakvezetőinek listáján a teljesítménye alapján az első helyen végzett az újoncok közül.

Az első bajnoki szezonjában

Apró termete miatt idő előtt mondtak le róla a válogatottnál, de technikai felkészültségével, munkabírásával elérte, hogy a Vasasnál egyre több szerepet kapjon. Remekül látott a pályán, és bátran vállalkozott kockázatos megoldásokra, ami sajnos az egyre gyakoribb sérüléseinek fő oka lett.

1981-ben a Ferencváros ellen a Népstadionban

Az 1979/80-as idényben 26-szor, '80/81-ben 33-szor, '81-82-ben 30-szor játszott, így elmondható, hogy állandó helye volt a csapatban. (1980-ban a Vasas házi rangsorában harmadik helyen végzett - Kiss László és Zombori után -, ami óriási dolog, mert újoncként olyan játékosokat utasított maga mögé, mint pl. Mészáros, Váradi, Török, Komjáti, Birinyi, Müller, vagy Izsó)

1981-ben, a Standard Liége elleni KEK-meccsen is szinte egyedül vitte a hátán a Vasast, az idegenbeli visszavágón a csapat legjobbjaként élt meg a kiesést.

Bundzsák Dezső 1982-ben megpróbálkozott azzal, hogy balhátvédet faragjon belőle, amit a játékos visszautasított. Fegyelmi lett a dologból, és az első három fordulóra a tartalékcsapatba száműzték a "Liége-i Hős"-t.

Így vallott erről Rixer egy újságcikkben:  "...A balhátvédjátékhoz olyan képességek szükségesek, amivel én nem rendelkezem. Számomra a balhátvédjáték maga a rémálom, olyan csalódást okoznék, ami kihatna az egész pályafutásomra. Ennél rosszabb ötlet számomra csak a jobbszélső poszt lehetne...". Bundzsák persze nem volt a maga ellensége, visszavette az első keretbe, és a külföldre szerződött Zombori helyét kapta meg a középpályán, ahol végre szabadon kiélhette irányítókedvét. Játékostársai nemcsak tudása miatt szerették, hanem az önzetlensége, állandó jókedve, és humora miatt is. Erre egy jó példa, amikor a "Mit vár 1982-től?" elcsépelt újságírói kérdésre így felelt: "Sokáig emlékezni fognak a szurkolók azokra a helyzetekre, amiket majd kihagyok."

Rixer híres volt humoráról is, nyilatkozataival többször is sikerült mosolyra fakasztani az olvasókat.

A pályán sem hazudtolta meg önmagát. 1986-ban egy Szegeden játszott kupameccsen, míg társai a találatot ünneplik, ő mosolyogva gratulál az öngólt vétő ellenfélnek. Mentségére legyen szólva, Balázsról volt szó, akivel pár éve még együtt játszottak a a Vasasban

1982 őszén túljutott a 100. NB I-es mérkőzésén, és ekkor szenvedte el a pályafutását befolyásoló súlyos térdsérülését, ami miatt az egész '83-as szezont kihagyja, és csak 1984 tavaszának közepén játszott ismét, de néhány meccs után újra megsérült, 1986 márciusára épült csak fel. Négy meccset engedélyezett a sérült a lába (ezeken 2 gólt szerzett), majd újra a kórház következett. Egy év telt el, '87 tavaszán ismét csak 6 meccset bírt játszani, majd a már szokásos forgatókönyv: a teljes ősz kimarad, és '88 tavaszán játszotta utolsó meccseit a Fáy utcában.

Utolsó angyalföldi szezonjában az egykori csapattárssal, Kiss Lászlóval csatázik a Hungária körúton

Ezután Csepelre igazolt. Itt azonban már csak epizódszerepet kapott, lába már nem bírta a terhelést, és 1989-ben elbúcsúzott a profi labdarúgástól.

A Csepel csapatképén az ülő sorban jobbról a harmadik

Vezérletével a Vasas két bajnoki bronzot szerzett, két kupagyőzelmet és egy kupa második helyezést.

Az első kupagyőzelem, lent, balra, Izsó és Mészáros Bubu között

A Vasasban 1978 és 1988 között 127 élvonalbeli meccsen 13 gólt szerzett. Utolsó aktív idényében, az 1989-90-es szezonban a Csepel SC csapatában 6 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

Rixer Géza régi játszótársak között 2013-ban, balról a harmadik