1954. december 6-án született Rabcsák János, a Bp. Honvéd és a Békéscsaba egykori kapusa.

1972-ben robbant be a köztudatba, mikor az országos szakszervezeti tornán a vasutasok csapatának kapusaként bravúrt bravúrra halmozott.

Mekkora generáció, mekkora kortérnet. Vegyük át. Az álló sor balról: A legendás Simonyi Feri bácsi, sok tehetséget fedezett fel. Mellette Rabcsák János (Miskolci VSC), Varga István (BVSC), Debnár Péter (BVSC), Lazsányi László (BVSC), Szabó Ferenc (Celldömölki VSC), Sziebeig Sándor (Váci Vasutas), Vajki Károly (MÁV DAC), Szakál Béla (BVSC), Staller Tamás (BVSC), Nagy Sándor, intéző. Lent: Garabuczi Zoltán (DVSC), Pistár Mihály (Törekvés), Horváth Csaba (Haladás), Mészáros András (MVSC), Horváth Gyula (Haladás), Derdák Tibor (Haladás), Törőcsik András (BVSC), Holler Ferenc (Szolnoki MÁV), Ádám László (Dunakeszi VSE)

Furcsán indult az akkor tizenkilenc éves, ifjúsági válogatott kapusnak az NB I-es pályafutása. A Miskolci VSC szépreményű játékosaként előbb aláírt a Rába ETO-hoz, majd pár nappal később elfogadta a Honvéd invitálását is. Próbálta utólag semmisnek nyilváníttatni szerződését Győrben, de már késő volt. Rögtön egy egyéves eltiltással kezdett az élvonalban, maradhatott Miskolcon…

A Labdarúgás című szaklapban is megemlékeztek a dologról. Az egykori ifjúsági válogatott kapusokról szóló cikkben megemlítették, míg Mészáros már stabil első osztályú kapus, addig Rabcsák mehetett vissza Miskolcra 

Kispesten Gujdár tartalékjaként két szezont töltött el a büntetése lejárta után.

Pályája elején egy szép mozdulata a Bp. Honvéd kapusaként

Mindössze 7 bajnoki mérkőzésen léphetett pályára...

A társak (Kocsis és Kelemen) biztosítása közben húz le egy beadást

...de gazdagodott egy bajnoki bronzéremmel és tagja volt az UEFA Kupa negyeddöntős csapatnak.

1975-ben, a Bajnokok Tornáját nyert Bp. Honvéd kapusaként, a guggoló sorban a bal szélen

Kispest után eljutott azért Győrbe is.

Az ETO kapusaként

Egy szezont töltött a kispadon, bajnoki találkozón játéklehetőséget nem kapott, csak Magyar Kupa (MNK) mérkőzéseken.

1978-ban az Üllői úton Szokolaival gyűlik meg a baja

Győr után következett Békéscsaba, itt szerzett magának igazándiból nevet. Három szezon alatt 82 elsőosztályú mérkőzésen léphetett pályára. Az 1980/81-es szezonban sokszor csapata legjobbja volt.

A Békéscsabában, a kép közepén

1982 őszén a Népsport osztályzatai alapján az idény kapusa címet is elnyerte.

1982 tavaszán a Békéscsaba kapusaként a Fáy utcában

Az utolsó NB I-es szezonjában a Nyíregyháza kapusa volt 1983/84-ben, harminc éves korában fejezte be az élvonalbeli labdarúgást.

Utolsó NB I-es szezonjában

A csapat kiesése után maradt Nyíregyházán és az NB II-ben is a nyírségiek kapuját védte, még három évig. Az a névsor is páratlan volt, Csehi, Gere, Váczi, próbáltak vissza jutni. Dalnoki volt az edző, sajnos a mínusz 6 pont sok volt nekik, amivel az 1984/85-ös másodosztályú szezont kezdték...

Nyíregyházán az NB II-ben 1985 tavaszán

Utána NB III. következett Nagykállón, majd Sényő Megye 1-től indulva NB I/B-ig jutottak. A Szpariból Szikszai, Szobonya, Capacina Valer, sőt, Mező József is volt egy évet. Bentmaradtak, de pénzhiány miatt nem indultak a következő szezonban.

A Sényő NB I/B-be jutott csapatában

25-szörös ifjúsági-, többszörös utánpótlás-, és B-válogatott is volt, a nagy válogatottba sosem kapott meghívót.

1972-ben a magyar ifjúsági labdarúgó válogatottban. És ha már egy csapatnévsorral kezdtük a cikkünket, fejezzük be azzal is. Állnak balról: Kovács Béla, Nagy Péter, Varga József, Nagy Mihály, Végh Tibor, Ádám László, Forintos József, Lakatos Károly, Rabcsák János. Guggolnak: Szabó Ottó, Nyilasi Tibor, Magyar István, Szabó Ferenc, Jankovics Sándor és Kuti László

Aktív pályafutásának befejezése után Vásárosnaményban működtetett kapusiskolát.

Rabcsák János köszöni szépen, ma is jól van. 2018 farsangján kapusnak öltözött

Rapinak amúgyis páratlan a humora a mai napig is, csak egy példa. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni, többek között fociról is. Egyszer próbáltam adni neki az ívet, mikor felhoztam neki egy olyan mérkőzést, mikor 1984 tavaszán Győrben egy hetest kaptak (megjegyzem, az eredmény ellenére nem csak a Nyíregyháza, hanem a mezőny egyik legjobbja is volt - képzelhetik, ha még rossz napot is fogott volna ki...), rezignáltan csak ennyit válaszolt: - Tutti eredmény. Legalább hazafelé nem idegeskedtünk, jobb, mint az egy null...