Ezúttal (is) egy kuriózummal jelentkezünk a futball-retró és az ismeretterjesztés keretében. Egy új, terveink szerint háromrészes, sorozatot indítunk, a címből könnyű lesz kitalálni, mi az aktuális témánk. Szeretnénk olyan dinasztiákat bemutatni, ahol apáról fiúra (s ha lehet, már a nagypapáról apára) szállt a futball szeretete, a tudás. Vagyis ahol a családban, a fiú ágon többen is ismert, elismert vagy kevésbé ismert labdarúgók voltak vagy lettek. Vagy lesznek. A téma önmagában érdekes, nem párrészes blogszösszenetért, hanem könyvért kiált, sokszor, lehetőleg nevenként. Természetesen a mi tudásunk is véges, ezért nem szerepelhet itt mindenki. Teljességre amúgy is lehetetlen lenne törekednünk, de azért próbáltunk az egészen közismerten triviálistól a már-már szinte gyöngyszem ritkaságig elmenni.

Miután a sorrend elkészítésében nem volt különösebb koncepciónk (De, volt. Számtalan ötlet, lehetőség merült fel, hogyan építsük tematikailag a gondolatmenetet. Vegyük külön a dinasztikus rekordokat? Vegyük külön az elképesztően kézenfekvő - Albert, Mészöly, Bozsik - párhuzamokat? Vegyük külön azokat, akikről tényleg csak egy-egy mondatot lehetne írni? Vegyük külön az elképesztően ismeretlen ritkaságokat? - a szerkesztő megjegyzése), ezért ábécésorrendben ismerkedhetünk meg egykori és jelenlegi labdarúgókkal, akik apai ágról vitték tovább a vérvonalat.

Alberték

Idősebb Albert Flórián, ifjabb Albert Flórián, legifjabb Albert Flórián

Azt hiszem, szimbolikus, hogy az abécésorrendet az egyetlen magyar aranylabdással kezdhetjük. Albert Flóriánt, a Császárt, nem hiszem hogy különösebben be kellene mutatni. Fia, ifjabb Albert Flórián sem sokkal kevésbé ismert. És talán sikeres labdarúgó lesz a legifjabb Albert Flóriánból is, aki jelenleg a Fradi U9-es csapatában kergeti a labdát, állítólag elég ügyesen. Mindenesetre a csípőre tett kéz már császári!

Apja fia!

Aranyék

Arany Mihály, Arany László, ifjabb Arany László és Arany Márió

A teljes Arany dinasztia:
Arany Mihály a '70-es évek Tatabányájának korszakos és egyik emblematikus labdarúgója volt. 1968 és 1980 között 302 NB1-es mérkőzésen szerepelt középpályásként és 43 gólt rúgott. Nála csak négyen szerepeltek többször a bányászcsapatban az elsőosztályban. Legjobb eredményei egy bajnoki 4. helyezés, egy Magyar Kupa (MNK) ezüstérem és egy Közép-európai Kupa (KK) győzelem. Pályafutása utolsó két szezonját Dorogon töltötte az NB2-ben. Ott 58 bajnoki mérkőzésen 20 találatot jegyzett.
Fia, Arany László, szintén Tatabányán mutatkozott be az NB1-ben, 1989-ben. Tizenegy bajnoki szezont tudhatott a háta mögött, amikor befejezte aktív játékos-pályafutását. Összesen 157 mérkőzést játszott az elsőosztályban, 42 gólt szerzett. Nevelőegyesületén kívül megfordult a DVSC-ben, a Ferencvárosban, a Zetében és Kispesten is. Háromszoros magyar válogatott volt. Címei közt szerepel egy bajnoki cím és egy bronzérem is. Édesapjához hasonlóan ő is megfordult az NB2-ben, csak ő még a pályája elején. És szinten bezsebelt egy másodosztályú bronzérmet.
Aranyéknál is biztosított a családi utánpótlás. Az unokák közül ifjabb László a Debreceni Labdarúgó Akadémia U17-es csapatának játékosa, 2012-ben meghívót kapott a magyar korosztályos labdarúgó válogatottba is. A legifjabb Arany, Márió, aki a Debreceni Sport-centrum Sportiskola U14-es játékosa, pedig többek egybehangzó véleménye szerint is korosztályának egyik legnagyobb ígérete.

Az Arany-csapat 

Bognárék

 Bognár György és Bognár István

A Bognárházi uralkodó, György király, 251 NB1-es mérkőzésen 54 gólt szerzett az MTK-VM és a BVSC színeiben, mellette ötvenszer húzhatta magára a címeres mezt. Címei közt egy-egy bajnoki arany, ezüst és Magyar Kupa ezüst szerepel. Kétségtelenül korának egyik legmeghatározóbb játékosa volt, szerepelt az 1986-os labdarúgó világbajnokságon.
István herceg az Újpestben mutatkozott be az NB1-ben, 2 éve. Ezután egy rövid kitérő következett az NB2-be, Mezőkövesdre. Ott vezéregyénisége volt csapatának, góljaival döntően hozzájárult, hogy csapata – történelme során először – a legjobbak között játszhat. Bognár István előtt ott a lehetőség, hogy továbbírja a Bognárok történelmét...

Bozsikék 

 Bozsik József és Bozsik Péter (hátul)

Bozsik Cucu olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, magyar bajnok, az Aranycsapat vezéregyénisége. Fia, Péter labdarúgóként korántsem volt ennyire sikeres, neve a Pénzügyőr SE-vel forrt össze, az NB2-ben volt csapata egyik legjobb játékosa. Érdekes párhuzam, ami ritkaság, mindketten voltak szövetségi kapitányok. Péter edzőként vitte többre, a Vasassal bajnoki bronzot, a Zetével bajnokságot nyert. Jelenleg az NB2-es Tatabánya edzője.

Dárdaiék 

Dárdai Pál, ifjabb Dárdai Pál és Dárdai Balázs 

Dárdai Pál 1973-ban kapott először lehetőséget a Komlói Bányászban az NB1-ben. Kivételes játékintelligenciájára nem egészen két szezon alatt felfigyeltek Pécsett. A pécsi labdarúgás ikonjává vált, összesen 298 elsőosztályú meccset játszott és 68 gólt szerzett. Azon kevés játékosok közé tartozott, akik tízes osztályzatot kaptak a Népsporttól. A PMSC úgy győzte le 1975-ben az Újpesti Dózsát 4:2-re, hogy mind a négy gólt ő szerezte. (És ha már Dárdaiékról beszélgetünk, annak a mérkőzésnek volt még egy családi pikantériája, mégpedig, hogy a bátyó, Lajos, azon a mérkőzésen mutatkozott be az NB1-ben). Dárdai Pál vitrinjében egy-egy bajnoki és Magyar Kupa (MNK) ezüst díszeleg.
Ifjabb Dárdai Pál a PMSC és BVSC csapataiban 91 bajnoki mérkőzésen 14 gólt szerzett. Édesapjához hasonlóan egy-egy bajnoki és Magyar Kupa (MNK) ezüst birtokosa, az Év Labdarúgója volt 2006-ban, hatvanegyszeres magyar válogatott. Ezeken felül Németországban is páratlan karriert futott be. Legalább annyira lett a Hertha BSC ikonja, mint édesapja a Pécsé. Bundesliga bronzérem, német Ligakupa-győzelmek, BL szereplés, nehéz is felsorolni. 286 bajnoki mérkőzéssel tartja a klubrekordot, nála többször senki sem húzhatta fel a kék-fehér csíkos mezt.Pályafutása befejezése után a berlini klub utánpótlás edzője lett, majd 2014 őszétől kinevezték a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányává. Emellett 2015 január végén a Hertha vezetőedzője is lett.

Dárdai Palinak három fia van, Palkó 15 éves, Marci 12, Bence 7, mindhárman a berliniek utánpótláscsapataiban játszanak...

Dárdai Pál egy kicsit régebben készült fényképen a fiaival

 

Dárdai Balázs, az öcs ki tudja, mire vihette volna. Az NB3-as Barcs csapatában, tragikusan fiatalon, 23 évesen, bajnoki mérkőzésen érte a halál.

Disztlék

Disztl László, Disztl Dávid és Disztl Milán

Disztl László összesen 260 NB1-es mérkőzésen játszott a fehérvári és a kispesti együttesben, ezeken 6 gólt szerzett, a válogatottban  28 alkalommal szerepelt és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon résztvevő csapatnak. Az FC Bruges-ben is játszott 5 szezont. Vitrinje sem üres, hiszen két magyar és két belga bajnoki címe van. Ezeken felül UEFA Kupa döntőn játszhatott, egyszeres belga kupa-, és négyszeres szuperkupa győztes. Fiai közül Dávid 43 NB1-es mérkőzéssel rendelkezik a Videoton, a Siófok és Honvéd csapataival, 6 találatot jegyez. Idegenlégiósként nagyobb az eddigi múltja, öt évet töltött el Izlandon, jelenleg is ott játszik az utánpótlás-válogatott labdarúgó. Címei között szerepel egy Magyar Kupa győzelem. Milán a Siófokban mutatkozott be az NB1-ben, jelenleg a Százhalombatta játékosa.

Dombaiék

Dombai András, ifjabb Dombai András, legifjabb Dombai András és Dombai Viktor

A Dombai-ház az egyik legmarkánsabb vérvonal a futballdinasztiák közül. Az alapító Dombai András az ötvenes és hatvanas években a Szolnoki Légierő és a Tatabánya csatára volt az NB1-ben. Közel száz bajnoki találkozón szerepelt, 22 gólt szerzett. Ismert adat még, hogy sokáig a másodosztályú Oroszlányban ontotta a gólokat. Fiáról, ifjabb Dombai Andrásról nemrég olvashattak állandó rovatunkban, az Osztálynaplóban. Az egykori utánpótlás-válogatott kapus a Tatabánya és a Ferencváros csapataiban öregbítette tovább a család nevét. Öszesen 137 bajnoki találkozón lépett pályára, a kapuskesztyűjébe befért egy Közép-európai Kupa (KK) győzelem, egy bajnoki ezüst, két-két bajnoki bronz és Magyar Kupa (MNK) ezüst. Legifjabb Dombai András szintén kapus, csakúgy, mint édesapja. Első felnőtt mérkőzése a Dorog NB2-es csapatában volt, de a továbblépés sem váratott magára. A Lombard FC Tatabányában 4 elsőosztályú mérkőzést tudhatott magáénak. Ezután a Pápa csapatában következett 11 mérkőzés, mikor bejelentkezett érte az UTE. Két szezon a liláknál, bajnoki ezüst, de a pályáralépés elmaradt. Az elmúlt években visszakerült Tatabányára. Még az első tatabányai időszakában U21 kerettag is volt. És a legeslegifjabb Dombai András másfél éves immáron. Valami azt súgja, fogunk még hallani róla. Legifjabb András öccse Dombai Viktor. Tizenhat évesen mutatkozott be az NB1-ben. Talán nem meglepetés, a bányászcsapat színeiben. Öt szezon a Tatabányában, 64 bajnoki mérkőzésen (vegyesen NB1 és NB2) 4 gól. Ezután következett az Újpest B csapata két évre. A 2013/14-es szezontól továbbra is a másodosztályban szerepel a Szeged csapatában.

Dombai apja fiai

Erősék

Erős Károly és Erős Ronald

Erős Károly 429 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 44 gólt szerzett. Játszott a Vasasban, a BKV Előrében, a BVSC-ben, az MTK-ban, Siófokon, Újpesten, Kispesten és a REAC-ban. Van Magyar Kupa győzelme, bajnoki aranya és három ezüstérme. Kétszeres magyar válogatott. Fia, Erős Ronald az U21-es válogatott keret tagja, nemrég írhatta alá élete első profi szerződését az Újpesttel a védekező középpályás. Igaz, eddig csak a Ligakupában és a Magyar Kupa-sorozatban kapott játéklehetőséget az Újpest B másodosztályú mérkőzésein felül, de már nagyon közel az NB1-es bemutatkozás.

Fülöpék 

Fülöp Ferenc és Fülöp Márton

Fülöp Ferenc 1977 és 1986 között volt az MTK-VM csatára. 197 bajnoki találkozón 39 gólt szerzett. Pályafutása végén négy szezont a belga Charleroi csapatánál töltött. Tagja volt az 1978-as argentínai VB-n résztvevő magyar labdarúgó válogatottnak, bár a címeres mezben sohasem lépett pályára. Fia, Fülöp Márton, 28 NB1-es találkozót jegyzett az MTK-VM és a Siófok csapataiban. Tizedik éve külföldön öregbíti a családnevet. Többek között megfordult a Tottenham, a Sunderland és a Manchester City csapataiban. Jelenleg Görögországban véd. Az U21-es válogatottban 11 mérkőzést jegyzett, az A válogatottban eddig 24 fellépése van.

Füziék

Füzi Géza, Füzi Ákos és Füzi Krisztián

A dinasztia alapító Füzi Géza a hetvenes évek Győri ETO-jának korszakos játékosa volt. Az egykori középpályás 88 bajnoki mérkőzésen 5 gólt szerzett. Egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes és egyszeres magyar bajnok volt csapatával. Idősebb fia, Füzi Krisztián, aki középpályásként a BVSC, a Vasas, a Kispest és a Győr csapataiban 128 mérkőzésen játszott és 2 gólt rúgott. Legjobb eredménye egy 7. hely a Kispesttel és egy NB2-es ezüst a Vasassal. A fiatalabbik Füzi gyermek, Ákos, 1995 és 2008 között 308 NB1-es találkozón léphetett pályára a Győr, a BVSC, a Fradi, az MTK-VM, az Újpest és a Vasas játékosaként. Összesen, védőként, 24 gólt szerzett. Sikerei közt egy-egy bajnoki címet és Szuperkupa-győzelmet, illetve két-két bajnoki ezüst-, és bronzérmet tarthatunk számon. 5 U19, 7 U21 és 12 A-válogatott mérkőzése volt.

Garicsék

Garics György és ifjabb Garics György 

Idősebb Garics Györgynek, furcsamódon, gyakorlatilag nem maradt fent semmi nyoma a neten. Statisztikai adat nem áll rendelkezésre, így kénytelenek vagyunk a saját emlékeimre hagyatkozni. És három évtized távlatából csak annyira emlékszem, a hetvenes évek végén a Szolnoki MTE csapatát erősítette az NB II-ben, játszott a Szeol AK-ban és az MTK-VM-ben is, míg később a Szombathelyi Haladás játékosa volt az NB II-ben, majd az 1981-es feljutást követően az elsőosztályban is, sőt csapatkapitánya is volt a Halinak. Ifjabb Garics György egy másik történet. Lehet furcsának, lehet szomorúnak nevezni a magyar labdarúgás szempontjából. Hét évesen kezdett focizni a Haladásban, tizennégy évesen már a Rapid Wien korosztályos csapatát erősítette. Soha nem játszott az NB I-ben. A Rapid játékosaként olasz élvonalbeli csapatok versengtek érte, játszott a Napoliban és az Atalantában, jelenleg a Bologna egyik alapembere és erőssége. És mindezekhez 23-szoros osztrák válogatott...

Grófék

Gróf Attila és Gróf Dávid

Gróf Attila Tatabányán lett NB1-es kapus tizennyolc éves korában. Az egykori ifjúsági válogatott kapus káprázatos jövő előtt állt, sokkal több volt benne, mint amennyit végül befutott. Tizennyolc (!!) NB1-es szezon alatt mindössze csak 64 bajnoki jutott neki. A bányászcsapaton kívül megfordult az Újpestben (mérkőzéseinek közel kétharmadát itt játszotta), a Videotonban, a Volánban, Kispesten és a Vasasban. Az eredménylistája ennél picit sikeresebb. Egyszeres magyar bajnok és Szuperkupa-győztes (az emlékezetes - ez volt az első ilyen döntő a magyar labdarúgás történetében - Újpest-Ferencváros mérkőzésen ő állt a lilák kapujában), kétszeres bajnoki bronzérmes. Fia, Gróf Dávid, egykori U-válogatott kapus eddig még nem játszott az NB1-ben, és ki tudja, valaha fog-e. A skót Hibernian kapusaként kezdte felnőtt pályafutását, azóta megfordult több, alacsonyabb osztályú angol csapatban is.

Gruborovicsék

Gruborovics Tibor és Gruborovics Tamás

Gruborovics Tiborról sem maradtak fent nyomok a kibervilágban, maradnak a saját emlékek. A hetvenes évek végén az MTK-VM játékosa (képünkön) volt a pécsi nevelésű, tehetséges irányító középpályás. Ezután került a SZEOL AK csapatába. Vezére volt a csapatnak, mikor a szegediek megnyerték az NB2-t az 1982/83-as szezonban. Nem csak a másodosztályban villogott. A következő idény NB1-es idény nyitányán a SZEOL újoncként 4:1-re verte az előző szezon kupagyőztesét, az Újpesti Dózsát, elsősorban az ő parádés teljesítményének köszönhetően (Gruborovics 1983/84-es idényét végigolvashatják az Időkapszula rovatunkban). Grubó a mai napig hihetetlen népszerűségnek örvend a Tisza-parton, hat szezont töltött el Szegeden. Ezután Békéscsabára igazolt, 1988-ban a Magyar Kupa (MNK) döntőjébe vezette csapatát, ha már ott voltak, óriási meglepetésre lelépték az évtized csapatát, a Bp. Honvédot. És ha már ő is ott volt, rúgott egy gólt...

Gruborovics gólja 2:28-nál

1989-ben Finnországba igazolt, 1995-ig 177 meccsen lépett pályára a Mikkelin Palloilijat színeiben. Ott is telepedett le végleg, a mai napig ott él. Épp ezért nem véletlen, hogy fia, Gruborovics Tamás is az ezer tó országában csinált karriert. A leggólerősebb idegenlégiós címet vívta ki. A most huszonkilenc éves támadó kilenc finnországi szezon alatt 248 bajnoki mérkőzésen 68 gólt szerzett, jelenleg az Inter Turku játékosa. Szerkesztőtársaim jórészével elfogultak vagyunk Tamással kapcsolatban. Többen vagyunk, akik rendszeresen nyomon követjük mérkőzéseit streameken keresztül. És nem értjük, miért nem kaphatott még lehetőséget sem a magyar válogatottban....

Gruborovics apja fia

Geleiék

Gelei József, Gelei Károly és Gelei Vince 

Gelei József a kapusdinasztia királya. 1957 és 1967 között többszáz bajnoki mérkőzésen lépett pályára az MTK-VM, a Vasas és a Tatabánya csapataiban. Van bajnoki címe, Magyar Kupa (MNK) győzelme és Közép-európai Kupa (KK) győzelme. Tizenegyszeres magyar válogatott, olimpiai bajnok, EB bronzérmes és résztvett az 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokságon. Fia, Gelei Károly, 185 NB1-es találkozón lépett pályára a Tatabánya, a Vác, a Csepel és Honvéd színeiben, egyszeres magyar válogatott. A Gelei-ház legifjabb tagja, Gelei Vince, az abszolút jövő. Az egykori U17 és U19-es válogatott kapus 2011/12-ben az NB3-as Budafokban játszott 21 mérkőzést, a következő évben az NB2-es Csákvárban 25 meccse volt. 2013-tól a DVTK játékosaként már védett Ligakupa mérkőzésen és készen áll az NB1-es bemutatkozásra.

Reményeink szerint sok újdonságot és érdekességet tartalmazott összeállításunk. Tudomásunk szerint hasonlóan gazdag anyag ebben a témában még nem látott Magyarországon napvilágot.

Nemsokára jövünk a második résszel, ezúttal H-tól P-ig fogjuk áttekinteni a kínálatot.