Miközben a sportsajtó Ricardo Moniz távozásától volt hangos, csendben elhagyta hazánkat egy másik holland edzõ is, a Magyar Futball Akadémiát mindössze egy hónapig vezetõ Gert Heerkes. Bár kevés idõt töltött hazánk labdarúgásában, úgy gondoltuk, azért gyorsan megkérdezzük tőle, hogy milyennek látszik hazánk utánpótlása belülrõl, de mégis egy kivülálló szemével.

Amennyire tudom, a Honvéd megkeresése elõtt csak Hollandiában dolgozott. Felnõtt fejjel belevágni egy külföldi kalandba elég rémisztõ lehet néha, nehéz volt a döntés? Kért az itt dolgozó honfitársaitól tanácsot, mielõtt belevágott volna?

Nem volt nehéz a döntés, mert a távolság végülis nem túl nagy. Csak a ferencvárosi Jack Tuyppal  beszéltem arról, hogy milyen az élet Budapesten és õ azt mondta, nagyon tetszik neki itt minden.

Milyennek ítéli meg a fogadtatását? Segítõkészek voltak az emberek vagy akadtak azért, akiket gyanakvással töltött el, hogy még egy külföldi jött a magyar futballba?

A Honvédnél mindenki nagyon rendes volt. Nagyon sokmindenben segítettek, különösen Kökény Antal. De nagyon sokan voltak, akik nem is ott dolgoztak, de felajánlották a segítségüket.

Mindannyian tudjuk, mennyire különbözik eredményességben a holland és a magyar utánpótlás, de mik azok a kulcstényezõk, amik ezt okozzák? A gyerekek mentalitása, esetleg az edzõk minõsége vagy stílusa, a létesítmények vagy valami teljesen más?

Nehéz a magyar futball egészérõl beszélnem, de bizonyára van elég tehetséges játékos. A Honvédnál töltött rövid idõm alatt arról beszéltem nekik, hogy minden játékosban meg kell találni azt, amiben õ kiemelkedõ. A csapatok nem próbálnak váltani, amikor náluk van a labda, a játék jórészt nagy iramú fizikai küzdelembõl áll. A Honvéd új edzõpályái azért javítani fognak a helyzeten, mert több edzõ fog tudni egyszerre foglalkozni a srácokkal. Ami a játékosokat illeti, többet kéne fejben foglalkozniuk a futballal és az edzõknek is bátorítani kéne õket arra, hogy a fociról beszéljenek, gondolkodjanak róla.

Ön szerint mik a bentlakásos (akadémia) és az otthonlakós utánpótlás-nevelés elõnyei és hátrányai?

Szerintem mindkét rendszerbõl nagyon jó dolgokat lehet kihozni. Az akadémisták nem túlzottan fiatalok már a bentlakáshoz (14 évesek), úgyhogy az akadémiák mûködõképesek lehetnek, amennyiben nem felejtünk idõt hagyni a gyerekeknek arra, hogy gyerekek is legyenek. Sok türelem és figyelem is kell hozzájuk, mert mind különböznek. És persze nem szabad azt gondolni, hogy csak azért, mert mindig ott vannak, folyton edzeniük kell. Hagyni kell nekik idõt a pihenésre és a regenerálódásra is.

A magyar fiatalok általában tartják a lépést európai társaikkal egy bizonyos korosztályig, de nagyon kevesen érnek be felnõttként. Ennek vajon mi lehet az oka?

Jórészt azok a tényezõk, amiket már említettem. És még egyvalami: az embereknek hinniük kéne a magyar futballban. Túl sok olyan meccset játszanak, ahol alig van nézõ.

Mondana pár szót a terveirõl? Lehet, hogy valamikor még azért visszatér hazánkba?

A magyarországi munkám rövid volt, de nagyon jól éreztem magam. Nagyon kedves emberekkel, kollégákkal ismerkedtem meg. Jelenleg Kínában ajánlottak nekem állást, remélhetõleg a héten megkötjük a szerzõdést. Mindenképpen szeretnék majd Budapestre visszajönni, mert nagyon szép város és már ismerõseim is vannak. A futballban sose tudja az ember, merre viszi a sors, de Magyarország mindenképp egy lehetõség, amire nyitott vagyok. Csak a nyelvvel boldogulok nehezen.

A Honvédnak meg sok szerencsét és sikert kívánok!

Ajánlhatunk könyvet Karácsonyra? Blogunk két állandó szerzőjének műveit még megvásárolhatja Karácsonyig! Városok, stadionok, kocsmák és a Nagy Titok (e-könyvben) - a "magyar polcra magyar könyvet!" akció keretében. Bővebb információk a vásárlási lehetőségekről, ajánlók, részletek a könyvekből innen érhetőek el.