Válogatott okosságok

Sorozatunk legújabb részében az egyik legkiterjedtebb magyar sportcsaládot mutatjuk be, hiszen ezúttal majdnem egy tucatnyi kiváló sportolóról tehetünk említést.

Németh Ferenc (Csepel, 1936. április 4. - ) csak 18 éves korában kezdett el öttusázni. A legendás edző, Benedek Ferenc - a sportág olimpiai bajnokának, Benedek Gábornak  testvére - a csepeli futballpályáról csábította át, miután felfigyelt a kitűnő futóteljesítményre képes fiatalemberre. A felkészülési lehetőségek finoman szólva sem voltak optimálisak: az öttusázók a labdarúgók által elhasznált mezekben edzettek, tornacipőben futottak és naponta hatvan kilométert utaztak HÉV-vel és villamossal a különböző edzéshelyszínek között. Németh Ferenc ráadásul reggel hét és délután három között a Csepeli Varrógépgyárban dolgozott gyártásszervezőként. Mindezek ellenére 1958-ban már bronzérmes lett a magyar bajnokság csapatversenyében, egy évvel később pedig az országos bajnoki címet szerzett csapat tagja volt. 1960 tavaszán egy ezüstérem tette teljessé a kollekciót, hogy aztán néhány hónappal később már a sportág halhatatlanjai közé emelkedjen. A szinte biztos csapattagnak számító Török Ferenc ugyanis az amerikai világbajnokságon engedély nélkül vett részt egy rodeóversenyen, így a szövetség eltiltotta az olimpiai részvételtől. Emiatt Németh vehetett részt Rómában, és az egyéni küzdelmek során, valamint Balczó Andrással és a nemrégiben elhunyt Nagy Imrével együtt a csapat tagjaként is olimpiai bajnoki címet szerzett. Az ötkarikás játékokról ráadásul saját hibája miatt majdnem ő is lemaradt, miután Várkonyi Zoltán dublőreként a Don Juan kalandjai című film forgatásán lovával együtt hatalmasat bukott. A sérülését ráadásul titokban kellett tartania, hiszen az olimpia közelsége miatt a sportolók számára határozottan tiltva volt a filmezés, azonban a kiemelkedő gázsinak nem nagyon lehetett ellenállni. 1961-ben aztán ismét csapatbajnoki címet ünnepelhetett a Csepel SC színeiben. Nem sokkal később ő is elkapta az országban tomboló ázsiai influenzát, amelynek szövődményeként szívizomgyulladás alakult ki nála. Emiatt orvosai tanácsára, pályafutásának legjobb formájában, mindössze 26 évesen befejezte az aktív sportolást.1964-től három évig a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára volt, majd közel három évtizedig Csepelen dolgozott. Eleinte az öttusázók vívóedzőjeként, később a vívók trénereként, majd a szakosztály igazgatójaként. Ezen időszak alatt 1987 és 1990 között Kuvaitban is edzősködött. 1996 óta nyugdíjas, a sportágtól azonban nem szakadt el teljesen. Balatonalmádiban található telkén szívesen borászkodik.

Ikerfiai, Németh Zsolt és Németh Tamás (Budapest, 1963. július 19. - ) egyaránt válogatott tőrvívók lettek. Kettőjük közül Zsolt érte el a nagyobb sikereket: 1991-ben a magyar válogatottal Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, egy évvel később a barcelonai olimpián pedig a negyedik helyezést elért csapat tagja volt. Mindketten edzőként maradtak a sportág közelében.

Németh Zsolt felesége, Jánosi Zsuzsa (Budapest, 1963. november 19. - ) szintén tőrvívóként alkotott maradandót. A Budapesti Honvéd többszörös magyar bajnok sportolónője 1983-ban, 1986-ban és 1987-ben is Világkupa-győztes lett, ez utóbbi évben pedig a csapat tagjaként világbajnoki címet is szerzett. A világbajnokságokról 1983-ból, 1988-ból és 1994-ből még három bronzérme is van, ezeket a medáliákat szintén a csapatversenyek során szerezte. 1988-ban tagja volt a szöuli olimpián harmadik helyen végzett magyar válogatottnak. 1991-ben egyéniben és csapatban is Európa-bajnoki címet szerzett, ezt két évvel később egy egyéniben elért ezüstérem követte. Visszavonulása után sokáig dolgozott a szövetség utánpótlás-, valamint sportigazgatójaként.

Jánosi Zsuzsa édesapja, Jánosi Ferenc (Miskolc, 1938. június 17 - ) 15 éves korában szülővárosában kezdett el röplabdázni. 1957 és 1970 között 196 alkalommal játszott a válogatottban. Részt vett az 1964-es tokiói olimpián is, ahol a magyar válogatott a hatodik helyen végzett. Hétszeres bajnok és kétszeres MNK-győztes, az Újpesti Dózsa örökös bajnoka. Visszavonulása után edzőként maradt a pálya közelében.

Jánosi Zsuzsa édesanyja Ducza Anikó (Budapest, 1942. augusztus 8. - ), aki 1955-től a Vasas, 1957 és 1968 között pedig a Budapesti Honvéd tornásznőjeként érte el sikereit. 1962-ben gerendán holtversenyben világbajnoki bronzérmet szerzett. Jánosi Ferenchez hasonlóan ő is részt vett a tokiói olimpián, ahol a talajgyakorlatokat követően a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A csapat tagjaként az ötödik helyen végzett, ezt az eredményt aztán négy évvel később Mexikóvárosban is megismételték. 1965-ben és egy évvel később is az év magyar tornásznőjének választották. Huszonháromszor nyert magyar bajnokságot, ebből ötször az egyéni összetett versenyek során diadalmaskodott. Visszavonulása után a Budapesti Honvéd, majd a Vasas edzőjeként, 1971-ben és 1972-ben pedig szövetségi kapitányként is dolgozott. 1972-ben Münchenben a női csapat az ő irányításával szerzett óriási meglepetésre olimpiai bronzérmet. A későbbiek során  testnevelő tanárként is tevékenykedett. 2013-ban a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé választották.

Ducza Anikó második férje immár 1969 óta Lantos László (Békéscsaba, 1938. december 4. - ) többszörös magyar bajnok úszó. 1958-ban a Szegedi EAC, 1959-től 1961-ig  az FTC, 1962 és 1965 között pedig a Bp. Spartacus sportolója volt. Az 1960-as római olimpián 100 m-es gyorsúszásban, 4x200 m-es gyorsúszásban és 4x100 m-es vegyesúszásban szerepelt. 1958 és 1961 között volt a válogatott keret tagja. Visszavonulása után a civil életben sportújságíróként és úszóedzőként is dolgozott.

Lantos László első felesége Balla Mária (Nógrádverőce, 1944. december 6. - ) volt, aki 1957 és 1961 között a DVSC, 1962 és 1968 között pedig a Ferencváros hátúszójaként versenyzett. Az FTC-nél eltöltött hat év során tizennégy alkalommal nyert magyar bajnokságot. Az 1964-es és az 1968-os olimpián is részt vett, legjobb eredménye a Mexikóvárosban 4x100 méteres hátúszásban elért nyolcadik hely. 100 és 200 méteren összesen ötször javította meg a magyar csúcsot.

Balla Mária testvére, Balla Balázs  1973-ban az FTC vízilabdázójaként - mindössze 21 évesen - tagja volt a sportág első világbajnokságán aranyérmet szerzett magyar válogatottnak. 1969 és 1978 között öt alkalommal nyert Magyar Népköztársaság Kupát a zöld-fehérekkel.

Ducza Anikó és Lantos László lánya, Lantos Gabriella (Budapest, 1970. szeptember 24. - ) az Újpesti TE, majd a Budapesti Honvéd tőrvívójaként szerepelt. 1992 és 2000 között három olimpián is részt vett, legjobb eredménye az 1996-ban Atlantában csapatban elért 4. hely. 1994-ben a csapatversenyek során - többek között féltestvérével, Jánosi Zsuzsával együtt - világbajnoki bronzérmet szerzett. 1996-ban egyéniben Európa-bajnoki ezüstérmet, két évvel később pedig bronzérmet nyert. A kontinensbajnokságokról csapattagként is rendelkezik egy-egy ezüst-, illetve bronzéremmel. 1987 és 1998 között egyéniben négyszer nyert magyar bajnokságot. Többszörös csapatbajnok és Világkupa-győztes. Jelenleg kozmetikusként, illetve smink és maszkmesterként dolgozik.

Lantos Gabriella férje Debnár Tamás (Budapest, 1970. március 20. - ) úszó, aki a BVSC versenyzőjeként az 1988-as szöuli olimpián 100 méteres mellúszásban az ötödik, egy évvel később az Európa-bajnokságon 100 és 200 méteren pedig egyaránt a 6. helyen végzett. Háromszoros ifjúsági Európa-bajnok. Az Eurosport magyar nyelvű adásának kommentátoraként is ismerős lehet a neve.