Válogatott okosságok

A mai napon a Budapest Honvéd FC megszüntette Pietro Vierchowod vezetőedző szerződését. Az új vezetőedző megérkezéséig Jasper Adrianus de Muijnck, a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatója és Simon Miklós, az első csapat pályaedzője és az NB III-as gárda vezetőedzője irányít.

Hogy ki lesz az új vezetőedző?

Sajnos ez pillanatnyilag teljesen mindegy.

A báb nem tette meg kötelességét, a báb távozhat.

Helyes és jó döntés, de önmagában mire megyünk vele? Mire megyünk ezzel az egésszel, ha önjelölt bábművészünk továbbra is rángathatja majd a maga kis figuráit? Mire megyünk mindezzel, ha csak egy újabb engedelmes haver jön Csizmaországból, aki elvtelenül rábólint majd mindenre, amit csak mondanak neki? Már az is teljesen mindegy, hogy egy korábbi világbajnokról, vagy csak egy nyolcadosztályú kiscsapat egykori időhúzó cseréjéről van szó.

Remélem (és azért ebbe most egy csipetnyi, kincstárinak tűnő és megmagyarázhatatlan meggyőződés-morzsa is keveredik), hogy ezúttal már nem így lesz. Már nem lehet így!

A klub tulajdonosa közismert arról, hogy ha lenne U3-as kislánycsapatunk, akkor még az ő meccseiket is rendszeresen figyelemmel kísérné. Hiszen kinn van szinte az összes MFA-meccsen, és hiába szereti ismételgetni, hogy ő nem ért a focihoz, de azért két szeme és két füle mégiscsak van. Nem létezik, hogy nem veszi észre, hogy mi folyik a "kirakatban", és ahhoz képest mi folyik az "alsóbb" szinteken. Nem létezik, hogy nem látja a különbséget, hogy nem tudja összehasonlítani, hogy X és Y fiatal sokkal jobb teljesítményre képes, mint V és Z külföldi! Hát látnia KELL, hiszen mint már említettem, van ehhez két szeme!

Szerintem egyébként már látja. Látta az NB I-es csapat felsőtárkányi kupavergődését, és utána azt is látta, amikor két és fél héttel később az MFA-sok ugyanazt a pályát már felmosták ugyanazokkal a helyiekkel. Azt is látta, amikor Prosser, Bobál és Holender főszereplésével, de az egész csapat lelkes játékával nyolc góllal végezték ki a fiatalok a Veresegyház együttesét. Persze mondhatjuk most erre, hogy gyenge volt az ellenfél. Ez kétségtelen, na de azért még ők sem szoktak nyolcat kapni. Közel sem. Nekünk pedig az nem lehet nyolc, hogy ezek a fiatalok miért csak itt kapnak játéklehetőséget?

A magyar első osztály színvonalát mindannyian jól ismerjük. Ennek ellenére az NB I-es rutin azért akkor is valami. Nemzetközi összehasonlításban ugyan nem túl sok, de azért mégiscsak valami. A tömeges - és gyakran rejtélyes - alsóbb osztályba való kölcsönadogatásokkal, valamint a - fogalmazzunk így - rendkívül különös külföldi játékosigazolásokkal hatalmas esélyt szalaszt el a klub. Elveszi a srácoktól az NB I-es rutin megszerzésének lehetőségét. Ez pedig már több mint hiba, ez már bűn. És minden újabb hét csak tovább súlyosbítja a bűntettet.

Tudjuk persze, hogy ők "még nem állnak készen a feladatra". Ez elképzelhető, de azért kíváncsi lennék arra, hogy vajon velük is csak két pontnyira lennénk a kiesőhelytől, és húsz pontnyira a listavezetőtől, így a bajnokság harmadánál?

Még az is lehet, hogy igen. Na és akkor mi lenne? Benne van, hogy eleinte még ugyanígy nem jönnének az eredmények, de az is biztos, hogy legalább nem kellene hétről-hétre külföldi zsoldosok lélektelen és tehetségtelen játékát nézni. Saját nevelésű fiatalokat láthatnánk a pályán, akik lépésről-lépésre, támadásról-támadásra, félidőről-félidőre, meccsről-meccsre szereznék meg a tapasztalatot. Így kellene legyen, hiszen ha nem ez történne, ha nem lenne fejlődés, akkor zárjuk is be gyorsan az akadémiánkat. Ehelyett most az van, hogy ki kell mondani: elbasztunk tíz meccset a semmire. Nincs néző, nincs csapat, nincs eredmény. És most már edző sincs, de ez fáj a legkevésbé.

Azért az nagyjából mindennek a legalja, hogy egy 105 éves, világhírű klubnak egyszerűen nincs szakmai irányítása. Nincs egy szakmai igazgatónk, aki valaha magas szinten űzte volna ezt a játékot, ráadásul még érti is azt, és követni is képes a változásokat. A kispesti kötődés már csak hab lenne a tortán.

Van helyette "nemzetközi igazgatónk", aki külföldön egyenesen a klub főstratégájaként reklámozza magát. Persze nyugodtan megteheti, hogy ebben a szerepben tetszelegjen, hiszen hagyják neki. A jelek szerint például önkényesen tárgyalhat akárkivel. Legyen az akár egy meghatározhatatlan korú és nagyon behatárolt képességű afrikai játékos, vagy legyen az akár egy bizonyos Alessandro Del Piero. A klubtulajdonos pedig nem tud semmiről, úgy tűnik, hogy minden a háta mögött történik.

Ki ez a nemzetközi igazgató valójában? Milyen érdemei és eredményei vannak a nemzetközi sportvilágban? Miért és hogyan lehetett az utcáról bekopogtatva Puskás, Bozsik, Tichy és a többi világnagyság egykori klubjának fő döntéshozója? Honnan és hogyan kapaszkodott fel ilyen magasra, és miért maradhat? Szakmailag, erkölcsileg és emberileg mi indokolja a döntéseit? A klubtulajdonos miért nem hallgat a vele kapcsolatos, rendszeresen és több oldalról érkező kritikákra, figyelmeztetésekre, tanácsokra? Miért nem hisz a különböző történeteknek, amelyek innen-onnan a fülébe jutnak? Miért ráz le mindenkit, aki nem akar mást, csak jó szándékkal segíteni a szeretett klubján, mert nem akarja, hogy az végleg eltűnjön a süllyesztőben?

Hemingway úr, néha már lásson is végre, ne csak nézzen! Nem igaz, hogy nem veszi észre, mi folyik a háta mögött! Ébredjen már fel! Ön eddig egy sikeres üzletember hírében állt!

Vegye már észre, hogy nem csak a szurkolók vannak átverve, hanem maga is!

Még nem késő!

Talán még nem...

Ugye még nem???