Válogatott okosságok

Nyugaton már megoldották. Indiában még nem. De most úgy néz ki, komolyan megpróbálják. Idén októberben útjára indult egy vadonatúj labdarúgó bajnokság, mely a korábbi próbálkozásokkal ellentétben egyelőre ígéretesnek tűnik.

Persze nem lesz egyszerű menet. A világ második legnépesebb országában több más egykori brit gyarmathoz hasonlóan a krikett a legnépszerűbb sport, melynek népszerűségét a hagyományok mellett a jelenkor kiemelkedő sikeressége is tovább erősíti. A válogatott a 2000-es évek talán legeredményesebb csapata, az Indian Premier League pedig a sportág legerősebb bajnoksága, mely 2008-as indulása óta töretlen népszerűségnek örvend.

Nem véletlen tehát, hogy ebben a közegben a foci a közelmúltig jóindulattal is csak vegetált. 2007-ben az All India Football Federation a bajnoki rendszer megreformálásával igyekezett gatyába rázni a sportágat, aminek eredményeképpen megszületett a két osztályos, osztályonként 10 csapatos I-League. E bajnokság a mai napig fennáll, de sem a szövetségnek nincs annyi pénze, hogy komoly kampányokkal népszerűsítse azt, sem a kluboknak ahhoz, hogy jelentős játékerőt képviselő keretet hozzanak össze. Sőt, sokszor a működéshez sincs meg a megfelelő forrás, így az elmúlt hét év alatt sorra tűntek fel, majd szűntek meg a klubok. A bajnokság átlagnézőszáma 5000 körül van, aminek mi manapság nagyon örülnénk, sőt, még talán a méltán népszerű felcsúti fiatalok is, de egy 1,3 milliárd lakosú országban nem tűnik acélos teljesítménynek. Pedig maga a sportág a tévének köszönhetően egyre ismertebb és népszerűbb. Ahogyan az Kínában és más távol-keleti országokban már teljesen általános, úgy Indiában is egyre többen fedezik fel magukban a madridistát, az ős-Barçást vagy éppen a Man U iránti különleges vonzódást. E sorok szerzőjének szép számmal vannak olyan indiai ismerősei, akik hajlandók az időeltolódás miatt valamikor éjfél után kezdődő BL-közvetítésekre rendszeresen fennmaradni, és véreres szemekkel gyönyörködni a tikitakázó katalánokban, miközben az I-League egyetlen mérkőzésén sem jártak.

Mindezek ismeretében adott volt a feladat: a sportág növekvő ismertségére és népszerűségére alapozva egy olyan bajnoki rendszert létrehozni, mely egyrészt fel tudja venni a versenyt a nemzeti sportnak számító krikettel, másrészt valódi szurkolókat tud csinálni az addig az európai bajnokikat tévén követő foteldrukkerekből. A szövetség és egyes befektetők 2010-ben kezdték meg az egyeztetéseket, aminek eredményeképpen 2013-ban megalakult az Indian Super League, melynek felépítéséhez az Indian Premier League (krikett), valamint a Major League Soccer szolgált mintául.

Ez pedig annyit tesz, hogy az ISL a korábbi, hagyományos bajnoksággal ellentétben az Amerikában elterjedt franchise-rendszer formájában működik. Összesen nyolc csapat alkotja a ligát, s az I-League-gel ellentétben itt mind a négy gigaváros (Delhi, Kolkata, Mumbai és Chennai) képviselteti magát. Az egyes klubok tulajdonjogára pályázni kellett, s a sikeres ajánlattevők között a nagyvállalatok mellett bollywoodi sztárok, illetve híres sportolók is megtalálhatók. Így például a Kerala Blasters egyik tulajdonosa nem más, mint a krikett Maradonája, Sachin Tendulkar. De a világszerte fiatal tehetségekre vadászó európai klubok sem tétlenkedtek: a Feyenoord szoros partneri kapcsolatot alakított ki a Delhi Dynamos-szal, a Pune FC-ben az ábrándos tekintetű filmsztár, Hritik Roshan mellett a Fiorentina is rendelkezik némi tulajdoni hányaddal, míg a beszédes nevű Atlético de Kolkata egyik tulajdonosa nem más, mint az Atlético de Madrid.

Most akkor elmondom, mi a les – a krikettisten Tendulkar tart szakmai továbbképzést a színészcsászár Amitabh Bacchannak

A csapatok és a bajnokság körüli médiafelhajtás és a meccsek körítése mind-mind az amerikai mintát követi, de mindez nem volna elegendő, ha ugyanazok a játékosok alkotnák a csapatokat, akiket az I-League csapataiban láthatott a jobb sorsra érdemes publikum. Ennek okán minden klub komolynak mondható igazolásokba kezdett, már persze az adott pénzügyi keretek között. A keretek kialakításának azonban meglehetősen kötött szabályai vannak. Minden csapatnak igazolnia kellett egy ún. marquee playert, vagyis egy valódi húzónevet, ismert külföldi sztárt (a hivatalos megfogalmazás szerint „olyan külföldi játékos, aki szerepelt már hazája válogatottjával kontinenstornán vagy világbajnokságon”). Ezek általában pályafutásuk vége felé járó, de még nem teljesen kripli játékosok, nevezetesen Luis Garcia (Kolkata), Del Piero (Delhi), Ljungberg (Mumbai), Elano (Chennai), Pires (Goa), Capdevila (NorthEast Utd), Trezeguet (Pune) és David James (Kerala). Rajtuk kívül további hét külföldit kellett a csapatoknak igazolniuk, de ebből csak kettőt lehetett közvetlenül, a fennmaradó ötöt az augusztusban megrendezett nemzetközi drafton választhatták ki. Így is kerültek további érdekes futballisták a csapatokhoz, nem is beszélve az edzőkről. Chennaiban játékosedző Marco Materazzi, akinek kinevezésére talán még Zinedine Zidane is rábólintott volna. A Delhi Dynamos kapusa a liga óriása, a 208 cm magas belga Kristof Van Hout, aki nyilván unta már a kispadot koptatni Köteles mögött Genkben. A pályafutását egy végtelenbe nyúló Goa party-val lezárni igyekvő, két év semmittevés után reaktivált Robert Pirest nem kisebb szakember irányítja, mint maga Zico. Punéban Trezeguet mellett még ismerős lehet Katsouranis neve, aki a 2004-ben szemet gyönyörködtető játékkal EB-t nyert görög válogatottnak volt az erőssége. És persze nem feledkezhetünk meg a Mumbai nagy fogásáról, Anelkáról sem.

Anelka a Mumbai City FC mezében

A külföldieken kívül természetesen hazai játékosok is szerepelnek a kluboknál (összesen 14-et kell alkalmazni, és ötnek mindig a kezdőben kell szerepelni), őket a hazai drafton lehetett kiválogatni.

Az első, 2014-es ISL-idény október 12-én kezdődött, és december 20-ig tart, vagyis igen gyorsan lezavarják. A nyolc csapat oda-visszavágón találkozik egymással, majd az első négy helyezettnek négyes döntőt rendeznek. Az elődöntők ugyancsak kétmeccsesek, a döntő viszont csak egy összecsapás.

Paraguay-Brazília? Nem, Atletico de Kolkata-Kerala Blasters FC

A csapatok még csak 3-4-5 meccset játszottak le eddig, de az már a bajnokság e korai szakaszában is szembetűnő, hogy mind színvonalban, mind pedig nézőszámban rendkívül jelentős a fejlődés az I-League-hez képest. Az előbbiről a sztárok mellett a további, nem különösebben ismert, de az indiai fociban mindenképpen erősítést jelentő légiósok gondoskodnak, míg a nézőszám növekedésében nemcsak a játék, hanem a körítés, a marketing jobb színvonala is közrejátszik. Eddig a meccsek átlagnézőszáma a 30 ezret közelíti, vagyis majdnem hatszorosa az I-League átlagnézőszámának. Jelen sorok szerzője egy dologban lát komoly hiányosságot: az ISL mérkőzéseire bármely földi halandó csak úgy, klubkártya, vénaszkenner vagy egyéb azonosítás nélkül, pusztán a jegy megvásárlásával bejuthat. Nem merek belegondolni, hová is vezethet mindez.

Ma még persze megjósolhatatlan, hogy sikerül-e a focinak végleg megvetnie a lábát ezen az oly sokáig szűznek számító területen. De az alapján, amit eddig láttunk, talán nem túlzás, ha a nagybetűs magyar SZAKMA legkedvesebb mondatát szánkra véve kijelentjük: vannak biztató jelek.

Trezeguet örül első indiai góljának (A háttérben pedig veszélyes, szkenneletlen tömeg – a szerk.)

Végül álljon itt ízelítőül egy kis összefoglaló a Delhi Dózsa Cennaiyin FC elleni összecsapásáról, belga, dán, spanyol és brazil gólokkal