Folytatjuk megyei körutunkat. Két bejegyzés erejéig bejártuk már az egyik legnyugatibb megyénket, Zalát. Majd voltunk az északi végeken, miután kalapot emeltünk Szikszó-Tomor-Lak bajnoki címe előtt Borsodban.Hüledeztünk Hajdú-Bihar büszkesége, Ebes üstökösszerű feltűnése láttán - utóbb kiderült, hogy az üstökösökhöz nagy többségéhez hasonlóan még azelőtt porrá lett, hogy elérhette volna a légkört.Végül Szabolcs-Szatmár legkeletibb felének pusztulása és sportéletének elsorvadása láttán szomorkodtunk - íme Bereg agóniája. Úgy gondoltuk, vidámabb téma lesz a Salgótarján feltámadása az NB-s csapat nélküli Nógrádban, de az NB III-ba való feljutás után jelenleg annak is örülnek, ha be tudják fejezni az NB III-as pontvadászatot. De ki ne felejtsük az ország közepét, azon belül is a pest megyei Hévízgyörköt! 

Kétségtelenül szép körkép hazánk alsóbb osztályú pontvadászatairól. Ám kimaradt egy tájegység, nevezetesen a déli végek. Érdekességből és izgalomból bizony ott sincs hiány! A hétvégén a szerkesztőség is képviseltette magát egy hamisítatlan Csongrád megyei rangadón. Két dobogós csapott össze és mindkét együttest népes szurkolótábor űzte-hajtotta.Aki nem ismerős a megye sportéletében, az se aggódjon, mert előzetesen mindent elmagyarázunk! Azt előre bocsájtjuk, hogy főleg Szegeden különösen nehéz eligazodni.

Bár a "klasszikus" megyei körútból Csongrád kimaradt, azért nem mondhatnánk, hogy nem figyeltünk az ottani történésekre. Például megemlékeztünk egy könyvajánló kapcsán az 1999 őszén megszűnt Szeged LC-ről - egy Vác - Szeged bajnoki kapcsán. A mai napig megmaradt emlékezetemben az a meccs. Akkor sokan sajnáltuk a szegedieket, akik lelkes és szép számú szurkolótáboruk ellenére is csapat nélkül maradtak.

Továbbá itt is írtunk róluk (10-es pont), beszámolva a megszűnés utáni évekről és a jelenkorról. Megszűnések, átnevezések, bundavádak borzolták a megmaradt futballszurkolók idegeit. De sikerrel védték meg megmaradt futballpályáikat. És már nem igaz az sem, ami a bejegyzés idején (tehát egy éve) még igaz volt: Szegednek időközben lett NB II-es csapata, bár ehhez kellett a Létavértes elképesztő mulasztása. Sőt, NB III-as lett a SZEOL, alias Tisza Volán. Ettől még mind a Dél-Alföld, mind Csongrád-megye alulreprezentáltsága a honi futballtérképen alig javult - lásd a tavalyi és az idei állapotokat.

Három a szegedi igazság

A fentiekből már kiderült, hogy Szeged három legnépszerűbb csapata (osztály-sorrend szerint) a következő: Szeged 2011 Grosics Akadémia, akik még mindig Gyulán "laknak". Az NB III Közép Csoportjában a SZEOL, akik még Tisza Volán néven jutottak fel. A megyei első osztályban pedig a megszűnt Szeged LC, vagy Szeged FC szellemiségét (és címerét) tovább éltető FK 1899 Szeged, akik a megyei III-as osztályban alapították újra csapatukat 2005-ben. Utóbbiak Hódmezővásárhellyel vannak egy csoportban, akiket szintén meg kell említenünk egy megyei körút kapcsán. Mielőtt rátérünk a megyei rangadóra, ejtsünk pár szót a gyulai albérletben futballozó szegedi akademistákról és az utánpótlás-csapatból kinövő SZEOL-ról.

Szeged 2011, SZEOL/Tisza Volán és FK 1899 Szeged. Három kék-fekete klub, nevében hordozva városukat. Melyik az igazi? Milyen rivalizálás van a három klub és szurkolóik között? Meglepő, de ilyen alapvetően nem létezett kilenc éven át, nagyjából ugyanabból a közegből merített a három egyesület - talán az FK-SZEOL meccseket látogatók között nagyobb az átfedés, és Gyulára csak a legelszántabbak kísérik el hazai (NB II-es) meccseikre a Szeged 2011-et. Igaz, ők távolabbi utazásokra is vállalkoznak, ha idegenben lép pályára a csapat. Az egyértelműen kijelenthető, hogy az ultrák alapvetően a legmagasabb osztályú szegedi csapatért lelkesednek, bár egy kisebb hányaduk megmaradt a megyei osztályoknál.

Itt azért megemlíthetünk néhány nem is olyan apró különbséget és különutasságot a két szegedi (foci) ultra társaságnál, különösen az utóbbi időkben, de erről majd később. 

Szintén közös a fenti trióban, hogy alapvetően egyikük sem régen alapíttatott - a SZEOL kilóg a sorból az 1993-as indítás miatt, bár felnőtt-csapatot ugyanúgy 2005-ben indítottak, mint az FK 1899 Szeged. Ugyanis 2005-ben szűnt meg a Szeged FC, a csongrádi megyeszékhely így csapat nélkül maradt. 2010-ben aztán megérkezett a KITE-Szeged is, mégpedig a Kiskundorozsmai ESK és a Makó fúziójával (!!!) - igen, ebből lett egy szegedi csapat...

A 2010/11-es szezonban ugyan a Tököl mögött végeztek, de utóbbiak nem vállalták az indulást az NB II keleti csoportjában, a szegediek ellenben kapva kaptak az alkalmon. A további történetet pedig már fentebb leírtuk. 

Nincs esély az előrelépésre

Talán a legnagyobb különbség a három csapat között, hogy amellett, hogy jelenleg három különböző osztályban szerepelnek, ebből kettő gyaníthatóan nem is fog egy fél évtizeden belül felfelé osztályt lépni. Egyedül a 2011 Szegednek vannak merészebb céljai - NB I -, a SZEOL nagyon jól megvan az NB III-ban, az FK 1899 Szeged pedig borítékolhatóan nem vágyik arra, hogy bajnokin megütközzön a SZEOL-al. Bár sokat nem kellene utazniuk, hiszen a két csapat pályája egymástól harminc méter távolságra található. A nagyobb stadionba papíron 10, talán 15 ezer néző is befér, de magát a létesítményt látva, aligha mernének ennyien a lelátókra merészkedni.

A SZEOL (vagyis a Volán, ahogy még mindig hívják a helyiek) ugyanis abban a stadionban fogadja ellenfeleit, ahol mind ezidáig utoljára játszott NB I-es szegedi csapat. Egészen pontosan 1999. december 11-én, a Kispest-Honvéd ellen. Amennyiben összejönne az áhított feljutás a "gyulai" Szegednek, akkor az NB I-es debütálásra egészen biztosan nem itt kerülne sor, nem is az SZVSE pályán (ami sokáig otthona volt a Szeged 2011-nek), hanem a még el nem készült, teljesen új szegedi stadionban. A SZEOL pálya sorsa erősen bizonytalan, ugyanis annyira lepusztult, hogy egyszerűen reménytelen a felújítása - egy új stadion érkezése esetén pedig miért is újítanák fel? Csak pár adalék: a rozsdás reflektor-kandelláberek már 15 éve nem világítanak. Miután hullott az üveg belőlük és életveszélyessé vált egy edzés is a pályán, bátor ipari alpinisták minden lámpatestet leszereltek. A többi meg... beszéljenek helyettünk a képek!

A városban állandóan arról pletykálnak, hogy mit kéne az egyébként könnyen megközelíthető stadion helyére építtetni. Tekintve, hogy nincs a városnak egy normális fedett uszodája, ez a kérdés rendre előjön. Ebben az esetben a stadion mögött, de még a sporttelep területén pályát bérlő FK 1899 Szegednek is szednie kéne a sátorfáját. Nem kizárt, hogy a műfüves pálya marad, de egy öltöző akkor is kéne, hogy legalább nekik ne kelljen költözniük.

 Szegedi sportélet

Az FK 1899 Szeged tehát egy szurkolói csapatként indult és mára a megyei első osztály élmezőnyéig jutott. Hogyan lehetséges ez és miért mondjuk azt, hogy egyelőre nem várható további előrelépés? Ehhez feltétlenül meg kell vizsgálnunk a csongrádi megyeszékhely sportéletét is. Arra nem számíthatnak, hogy az önkormányzat majd a hónuk alá nyúl, mivel a város nem bírna el két NB III-as és egy NB II-es (NB I-es?) labdarúgó-csapatot. Bár a 2011 Szeged elsődleges tulajdonosa a Csanád Megyei Püspökség, a stadion építésébe és fenntartásába a városnak is muszáj a zsebébe nyúlnia. Igaz, itt azt mondták, hogy a városnak egy fillérjébe sem kerülne az építkezés, többek között ezért sem a lerobbant SZEOL-pályán fog felépülni az egyházi stadion, megspórolandó a bontási költségeket. Az üzemeltetéshez ellenben hozzá kell járulniuk.

Egyébiránt sokáig kimondottan ellenségesen álltak a városatyák a focihoz, inkább a vízilabdát és a kézilabdát ítélték támogatandónak. Időközben lett a városnak egy női NB I-es kézilabda-csapata is és még nem beszéltünk a női kosárlabda-csapatról és a röplabdás hagyományokról, vagy a jégkorong-csapatról. utóbbiakról tudni kell, hogy a szerb jégkorong-bajnokságban is indultak, de az OB I/B-t is megnyerték. 

Piszkos anyagiak és idegenlégiósok

Már a megyei első osztályban is milliós költségvetés kell, mivel a kluboknak indítaniuk kell két utánpótlás-csapatot is. az FK esetében is van U-17-es és U-19-es csapat. Az NB III-ban még három UP-korosztályra lenne szükség és hát írtunk arról korábban, hogy az MLSZ igen szigorú kritériumokat fogalmazott meg a létesítményekkel kapcsolatban is. Ugyebár a SZEOL-nál annyival könnyebb a helyzet, hogy nekik van stadionjuk (legyen bármilyen állapotban is) és ők alapvetően egy utápótlás-műhely, így nem gond nekik kiállítani ifjúsági és kölyök-csapatokat.

Csak hogy érzékeltessük, mi kellene ahhoz, hogy „NB”-ről álmodozhasson az erőviszonyok alapján harmadik számú szegedi kiscsapat:

Szinte biztos, hogy a szomszédvári Hódmezővásárhely hamarosan NB III-as csapattal gazdagodhat, mert a HFC szinte behozhatatlan előnyre tett szert üldözőivel szemben – többek között azért, mert szombaton egy remek mérkőzésen legyőzték az FK-t. Ott már nincs létesítmény-gond (lásd az elnyert TAO-támogatásokat itt és itt).

Mégiscsak egy 50 ezres városról beszélünk, ráadásul van egy aktív szurkolói mag és a női kézilabda-csapat megszűnése óta nincs valódi élsport a településen. A költségvetésből futja idegenlégiósokra is. Hétvégén az FK Szeged ellen például három szerb idegenlégiós is helyet kapott a kezdőben (Denis Lazinica, Sasa Nikutovic, Zdravko Maravic)  és további egy (Slobodan Dordevic) csereként lépett pályára. A négy vásárhelyi gólból hármat is ők szereztek. Az NB III-ban valószínűsíthetően pár száz néző is akadna a lelátókon. Nem, ne legyintsünk erre, mert még Magyarországon kívül sem általános a több száz néző egy harmadosztályú csapatnál. A HFC, mint egyetlen vásárhelyi csapat mögött továbbá ott áll a város. (A vásárhelyi csapat történelméről már írtunk itt, nyolcas pont)

Az FK 1899 Szeged éves költségvetése 6 és 8 millió forint között mozog. Ezt tagdíjakból, támogatásokból gyűjtik össze és van némi szponzori segítség is. Ez a pénz kell a nevezésekre, az utazásokra, a játékvezetői díjakra, pályabérlésre, világításra, stb. Az FK a két ifi-csapat mellett indított a megyei harmadosztályban egy második számú csapatot is a „kiöregedett” ifjúsági játékosok és a sérülésből felépülő, eltiltott felnőtt játékosok részére – hiszen a lényeg az, hogy minden héten focizhassanak. Mident összevetve száz körül van az igazolt játékosok száma. Persze mára már nem csak egykori szurkolók húznak szerelést. Sok „megye egyes spílernek” volt szimpatikus a kezdeményezés – Dóra János góljai nem véletlenül keringenek az interneten. Továbbá a szomszédos SZEOL-tól is érkeztek fiatalok. De a klub szellemisége megmaradt. Az alacsony költségvetés ugyan gátolja az előrelépést, ám a köztartozás-mentességgel párosulva ad egyfajta stabilitást is. A klub honlapja itt olvasható.

 A Vásárhelyben pályára lépett idegenlégiósok esete egyáltalán nem egyedi. Az FK Szeged vereségével visszacsúszott a harmadik helyre, mert a Kisteleket verő Tápé ESK visszavette az ezüstérmes pozíciót. A TESK Igor Bilicet, Petar Mudresat és Sasa Glendzát küldte csatába. A három tápéi gólból Bilic kettő, Glendza egy gólt szerzett. A Mártélyon diadalmaskodó Mórahalom Sasa Vojnic-Zelicet nevezte a kezdőbe. De az UTC japán légióssal erősített. A magyar kultúra és nyelv iránt is érdeklődő Manabe Kazuhiro  (képen lent) 71 percet kapott a Mindszent ellen. Algyőn Aguilar Sierra Rufino csak a kispadot koptatta. Ellenben Sándorfalva végig játszatta az elefántcsontparti Drogba Saint Severin Zeze-t. Igen, ő a „nagy” Drogba unokatestvére  és mellékesen „Zumba fitness instruktor” . Rajta kívül még három szerb kapott játéklehetőséget a csapatban.

 Manabe Kazuhiro varázsol

Csongrádi családok és anarchisták

Egyáltalán álmodoznak az FK-nál az NB III-ról? Nos, nem igazán, legalábbis rövid távon nem realitás a feljutás. Jól is érzik magukat ott a megyében és inkább a jelenlegi eredményeket szeretnék megőrizni, mivel erőforrásaikból jelenleg kihozták a maximumot. Nem csak egy működőképes amatőr-klubmodelt üzemeltetnek immáron egy évtizede, hanem közösséget is építettek. A pálya mellé egy lelátót is emeltek saját kezűleg, amit Molnár „Zsozsi” Zsoltról neveztek el. Ő volt a szegedi szurkolói élet emblematikus alakja – már jóval a kilencvenes évek előtt is. 

Meccseiken ugyanúgy megtalálhatóak a nyugdíjasok, mint a kisgyerekes családok. Utóbbiak jó eséllyel még gyarapodni is fognak, hiszen a klubalapítók késő harmincas-korai negyvenes éveikben járnak.  

A csapat legismertebb szurkolója a nyolcvanas évek legendás punk-zenekarának CPG frontembere, Haska Béla. A CPG  a közhiedelemmel ellentétben nem a „cigány pusztító gépezet” rövidítése, hanem a come on punk group-é és a zenekarnak nem voltak rasszista szövegeik sem. Ellenben rendszerellenesek igen, amiért „Pol Pot megyében” börtön is járt. 

Megyei szinten a nézőszámuk is felfelé lóg ki, és a harmadosztály sem hozna további nézőszám-emelkedést. Még japán légiósokkal sem. A költségek ellenben exponenciálisan emelkednének.

Gyaníthatóan hasonló okok miatt nem vállalta 2013. Csongrád megyei bajnoka, a Tápé ESK az NB III-as indulást – pedig az még a hatcsoportos NB III volt. A létszámcsökkentés áldozatául esett Mórahalomnak pedig ha vannak is feljutási álmai, várniuk kell legalább egy évet.

Az általánosságban kijelenthető, hogy az újabban jelentkező „megye-reneszánsz” ( tehát amikor a szurkolók hátat fordítanak a magasabb osztályú küzdelmeknek és inkább alacsonyabb osztályú ligákat látogatnak) nem érintette meg a megyét. Ez annak is betudható, hogy a 2011 Szeged már nem Szegeden játszik, ráadásul aki oda átjárt, azt is jórészt kitiltották a hazai találkozókról. Tehát nem volt honnan átjárni „megyére”. A nagyobb településeken, a másodosztályú múlttal is büszkélkedő Csongrádon (2001: NBI/B: ötödik hely!) és a több tucatnyi lelkes szurkolót maga mögött tudó Szentesen járnak ki kétszáznál többen. (A Szentes 2005-ben szintén feljutott a másodosztályba, de visszaléptek az indulástól).

És akkor térjünk rá a szombati rangadóra. Villanyfény, hatszáz néző, két remek tábor. Mi kell még? Szavak szaporítása helyett lássuk  a két megyei napilap képes beszámolóját!

Szegedma  Délmagyar

Azért a képekből kiderül egy érdekesség is: a 2011 Szeged szurkolói a hódmezővásárhelyiek mellett szurkoltak, nem a hazaiak oldalán. Ezzel önmagában nincs is gond, hiszen a két város szurkolói évtizedek óta remek viszonyt ápolnak egymással. Igen ám, de az ellenfél ugye pont az az FK 1899 Szeged volt, amely nélkül feltehetőleg nem létezne semmilyen szurkolótábor manapság Szegeden. A két tábor a generációs ellentétek és a más vérmérséklet ellenére is egész jól megfért egymással kilenc évig – sőt, alkalmanként még segítették és támogatták is egymást. Az utolsó évben már látványosan kiütköztek a különbségek, ami szombaton csúcsosodott ki a látványos elkülönülésben. A 2011 Szeged szurkolóinak eddig elsősorban a saját klubjukkal gyűlt meg a baja, akik eleinte csak otthon (tehát Gyulán), majd idegenben is elkezdték alkalmazni a szurkolói kártyát – önszorgalomból.

Soroksár - Szeged 2014.03 ( NB III)

Az immáron saját csapatuk meccseiről is kiszorult ultrák igen jó viszonyt ápolnak a Diósgyőr híveivel – és kevésbé jó a viszonyuk a Békéscsaba és a Nyíregyháza táborával. A viharsarkiakkal legutóbb női kézilabda-meccsen keresték a konfliktust. Mint fentebb olvashattuk, az FK szurkolóit ez már annyira nem mozgatja. Az ő zászlóik mögött szombaton néhány soproni hallatta a hangját és inkább a kispestiekkel jobb a kapcsolatuk.

Szurkolói szempontból ez mindenképpen érdekes helyzet, mert Magyarországon nem szokványos (legalábbis a nyolcvanas évek után) a városon belüli rivalizálás – persze Budapest kivétel. Utoljára hasonló eset Sopronban történt, amikor a városban egy időben két csapat is a feljutásért küzdött a másodosztályban (Matáv Sopron és Soproni FAC 1997/98-ban - lásd a BKV szurkolók visszaemlékezését). Mindkét csapatnak külön keménymagja volt, és a rivalizálás több esetben verekedésig fajult. Az ő konfliktusukat az idő megoldotta. Reméljük így lesz ez Szegeden is.