Valljuk meg őszintén, ez a túra tényleg csak eszelősöknek volt kitalálva. Miután szombaton Király „nemtehetekagólokról” Gábor négyszer szedte ki a hálójából a norvégok által odaküldött játékszert, bizony, senki sem reménykedhetett győzelemben bosnyák földön. Ráadásul mindenféle háborús bűnös által lakott országba vándoroltunk, istenigazából csak bulizni.

Ennek megfelelően Érdre nagyjából-körülbelül mindenki megitta az útra felvásárolt alkoholmennyiségét, és a busz hátsó részében tanyát verő kispestiek legott nótázásba is fogtak. Hála egy diósgyőri barátunknak, megismerkedtünk a nagyszerű „Kisbirtok, nagybirtok, Diósgyőrrel nem bírtok!” rigmussal, amit a fradisták tetéztek egy ukrajnai túrával. Valami kézilabdameccsre mentek négyen és hihetetlen kalandokon estek át. Közben fogytak a kilométerek. Kispesti barátunk,  Bodó is rázendített, K. Laci kiütötte magát. Egy csodával határos módon két autó közé esett sörösüvegnek köszönhetően sietve kellett egy horvát töltőállomásról távoznunk, majd átléptük a bosnyák határt.

Meg kell, hogy mondjam, az ország igen szépnek, és közel sem lepukkantnak tűnt. Az ottani benzinkutak ráadásul bő kézzel ontották a jégkrémet a megfáradt magyar szurkolóknak –a kutasok ezt annyira nem díjazták – valamint megismerkedtünk a híres guggolós vécékkel is. Szegény lányok…

Ahogy fogyott a távolság, egyre több bosnyák mezes utasokkal tömött busz, vagy autó húzott el mellettünk, élénken dudálva, vidáman integetve. Sőt, a városba érve (kvázi Miskolc szépségű, vagy Komlóhoz hasonlatos) a tévelygő buszosnak hála egyből jó páran körülálltak minket, de csak közös nótázás, és sálcsere lett a dologból. Utána visszatértünk a stadionhoz, amely csaknem dugig megtelt másfél órával a meccskezdés előtt. Ekkor már láttunk néhány mutogató kecskepásztort, valamint két munkásőr egyenruhát viselő, feltehetőleg szintén tömeggyilkos rendőrt.

Meg kell jegyezni, a bosnyákok ekkor még éktelenül nagy szurkolást műveltek.

Ami fura volt, hogy szinte egyáltalán nem voltak elkülönítve tőlünk a hazaiak, ami hamarosan egy boxban csúcsosodott ki –résztvevők: lilák, zöldek, lokisták, bosnyákok, munkásőrök, majd végül mindenkit jól megverő rohamrendőrök. Utána csapatbevonulás, kis piró, újabb rendőrterror, ugató bosnyákok. Nagy meglepetésre elkezdtük termelni a gólokat, aminek hatására kissé csendesebbek lettek a házigazdák, csupán a szépítéskor lett nagy megint az arcuk. Akkor viszont nagyon. Repült át a mobiltelefon, a joghurt, öngyújtó, aprópénz…szóval minden. Akkor lett vége a dobálózásnak, amikor az egyik főszervezőnk sikeresen tarkón dobta a bosnyák capót, aki hiába akart árulkodni, a helyi rend éber őreitől is kapott egy pofont. Mi tagadás, nem voltam nyugodt afelől, hogy miként jutunk el a hírek szerint másfél kilométerre parkoló buszunkhoz –hiszen négy lány is volt a társaságban. Apropó, lányok!

A srácok még csak tudtak könnyíteni magukon, ám a lányok bizony hátrahőköltek a középkori várbörtönöket idéző buditól, ahol a lépcsőn ottfelejtett kis csomagocskák is nyomatékosították, hogy a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. A meccs után (ki tudja, miért?) a bosnyákok megtapsoltak minket, majd a közben a stadionhoz hozott buszunkban elfoglalhattuk helyünket. Irány az édes Szülőföld! Ám egy benzinkútnál szép lassan beparkolt mellénk több busznyi bosnyák, akik semmi jelét nem adták annak, hogy bármi bajuk lenne velünk, sőt, egy üveg akármivel is megajándékoztak minket. Gyula külön elismerést kapott bátor, és nagy kortyaiért. A hazaút alvással telt. És nagyon büdösek voltunk, mire szép Fővárosunkba értünk. Madarska, volim te, bosnicke pickice! 

Bosznia-Hercegovina - Magyarország 1-3 (0-1)
Zenica, 28 ezer néző
v.: Kosztasz Kapitanisz (ciprusi) 
Bosznia-Hercegovina: Hasagic - Berberovic, Spahic, Papac, Music (Muslimovic, 46.) - Bolic, Bajramovic, Bartolovic (Trvunovic, 64.), Misimovic - Hrgovic (Beslija, 73.), Barbarez
Magyarország: Király - Fehér (Kiss Z., 83.), Vanczák, Éger, Lőw (Juhász, 65.) - Tóth B., Molnár B., Dárdai -  Gera, Torghelle (Kabát, 89.), Huszti
gól: Misimovic (63., tizenegyesből), illetve Huszti (36., tizenegyesből), Gera (47.), Dárdai (50.)
kiállítva: Spahic (38.)
sárga lap: Spahic (35., 38.), Barbarez (40.), Bolic (52.), Beslija (76.), illetve Fehér (10.), Molnár (38.)