Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Elbuktunk a saját árnyékunkban

2013.01.23. 23:10 Fradista Utazó

Negyven percen át egy egészen jó mérkőzést játszottunk az aktuális Európa-bajnok ellen. Ennek a nagyszerűen hangzó hírnek az élét az rontja el kissé, hogy amikor ez a negyven perc elkezdődött, akár lényegében már mindegy volt. 

Az első húsz percben tragikusan, mélyen a tudásszintje alatt játszott a magyar válogatott a kézilabda-világbajnokság ma esti meccsén, és ezalatt olyan hátrányt szedett össze, amit már a második félidő szenzációs teljesítményével sem sikerült kiegyenlíteni. 

Dánia kétségkívül a világ egyik legjobb csapata. De egy olyan csapat, amely a legutóbbi világversenyen, a londoni olimpián, konkrétan jobb helyen végzett, mint ők (mi a negyedik, ők a hatodik helyezést érték el), nem teheti meg, hogy rettegve, az esélytelenség nyomasztó érzésével lép pályára ellenük! (Meg úgy általában a magyar válogatott persze senki ellen sem). Ennek a feltételnek ma nem sikerült megfelelni. 

Azt írtuk korábban, hogy a férfi kézilabdában az a csapat nyer, amelyik többet mozog védekezésben. Van azonban egy kettes számú szabály is, amelyről akkor (aktualitás hiányában) nem tettünk említést: az a csapat nyer, amelyik elhiszi, hogy nyerni tud. És ezek ma nem mi voltunk. Szakmailag tán nagyon nem is érdemes elemezni a mérkőzést, mert ez már a kezdő sípszó előtt eldőlt. 

nagylaszlo.jpgNagy László (Fotó: MTI, Kovács Anikó)

Niklas Landin, a dán kapus, az első 12 kapuralövésünkből 9-et kivédett (ekkor 9-3 volt az állás, 19. perc). Tessék elhinni, kedves olvasók, ilyen kapusteljesítmény ebben a játékban nem létezik, csak akkor, ha azok a lövések helyezetlenek, erőtlenek, a lövő maga sem hiszi el, hogy ebből gólt lehet elérni. Mindez teljesen világossá válik, ha megnézzük, hogy a hátralévő 41 percben 9/30 volt a dán kapus statisztikája, ez 30%, átlag alatti teljesítmény (a látszólag hiányzó két magyar gólt a másik kapus, Jannick Green kapta). Ha az elején egy kicsit nagyobb önbizalommal játszunk, ha a 12 lövésből nem 9, hanem csak 7 lövést véd ki Landin... 

Persze a sportban értelmezhetetlen, hogy mi lett volna, ha...

13-5 volt a dánok javára a 23. percben, nyolcgólos hátrányból a férfi mezőnyben nem sokan állnak fel. Nekünk majdnem sikerült, és ha kicsit barátságosabban fúj a szlovén Krstić, Ljubič játékvezető-páros, talán meg is lett volna. Nem szeretnénk az összes játékvezetői ítéletet bemutatni, és módunk sincs rá, de például Dánia az utolsó percben, egygólos hátrányban, 53 másodpercig támadhatott kapuralövési lehetőség nékül, ami a szabálykönyv szerint nem megengedett - ettől persze még az utolsó dán gól egy védekezési és egy kapushiba gyümölcse. 

Csoda lett volna, ha felállunk 13-5-ről. Kevés hiányzott hozzá. De, minden ellenkező előjelzéssel szemben, magunknak tettük olyanná a helyzetet, hogy csodára legyen szükség. Nem hittünk a győzelemben. Nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. 

lekaimate.jpgLékai Máté (Fotó: MTI, Kovács Anikó)

Ezzel a magyar válogatott számára befejeződött a világbajnokság, a mostani kiírásban nem játszunk helyosztó mérkőzéseket. Három vereséget szenvedtünk, mindhárom legyőzőnk ott van már az elődöntőben, és minden valószínűség szerint ők viszik el a három dobogós helyet. Az egyiküktől kikaptunk két góllal. Az eredményt látva  szégyenkezésre nincs okunk. Sajnos láttuk a mérkőzést is. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr545040046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Winnetou bácsi regisztrációs adatlapja nyilvános 2013.01.23. 23:17:14

Az ilyen meccseken sohasem tudom eldönteni, hogy a nagy előnyben levő csapat mennyire enged ki (mentálisan).

divaoni01 2013.01.24. 07:55:50

@Hajrá fradi!!!:

Jogos felvetés.

Tartok tőle, ha nem ilyen laza nekik a félidő, a végén jobban elvernek.

losik 2013.01.24. 10:07:53

A mai kézilabdában nem lehet 60 percig azonos intenzitással játszani. Ha nincs óriási különbség 2 csapat között, akkor szinte mindig megfigyelhető a hullámzás. (Tegnap a horvát-francián is)
Mi igazából az elejét rontottuk el, utána a félidő további részén tartottuk a különbséget, aztán a második félidőben föléjük kerekedtünk. Nem sokkal, de éppen annyira, hogy csökkentsük a különbséget.
Rossz hasonlat, de az úszásban is megfigyelhető, hogy ha még lett volna 2 méter, akkor más nyer. Ha még lett volna öt perc tegnap akkor...

Amúgy jó cikk, de van egy kis ellentmondás. Azt írod, hogy nem hittek a győzelemben, aztán meg azt, hogy majdnem csodát tettek. Majdnem csodát is csakúgy lehet tenni, ha hisznek... Ellenkező esetben a második félidőt is nyolccal vesztjük el.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.24. 11:34:15

nem az olimpián volt egy meccs, ahol 0-6 os kezdés után nyertünk? Szóval el tudom képzelni hogy ekkora hátrányt is ledolgozzon egy csapat, igaz, a félidőben ennek semmi jele sem volt. Egy női ebén egyszer a félidei 11 gólos hátrányt egalizáltuk a végére, tán a szlovákok ellen.

Fradista Utazó · https://rajnaikozepkor.blog.hu/ 2013.01.24. 11:50:00

@eMTé: Nőknél gészen más, ott simán fel lehet állni mínusz tízről. Férfi meccsen ez csak nagyon rendkívüli esetekben sikerülhet már 7-8 gólos hátrványból is.
süti beállítások módosítása