A mai napon a 2004 január 25-én elhunyt Fehér Miklós emlékének adózva idézzük fel azt a válogatott mérkőzést, amikor többek között Fehér mesterhármasával Kaunasban ütöttük ki a litvánokat. Az az ősz egyébként az elmúlt 15-20 év egyik legreménytkeltőbb kvalifikáció-kezdete volt magyar részről. Talán idén sikerült ezt először túlszárnyalni. Azt pedig csak szívből remélni tudjuk, hogy a folytatás egészen más lesz, mint 2001 tavaszán és őszén. Lássuk azt a nevezetes kaunasi mérkőzést!

Jó formában

Hiába van vita mindig arról, hogy mit tekinthetünk jó formának és jó sorozatnak, az egészen biztos, hogy az a Bicskei-csapat nagyon jó előjelekkel vágott neki a világbajnoki selejtezőknek. Ugyebár 1999-ben lezárult az EB-kvalifikáció, mi pedig szégyenszemre csak a negyedik helyen végeztünk Portugália, Románia és Szlovákia mögött. De barátságos mérkőzéseken azért igen tetszetős eredményeket értünk el, többek között Hrutka szabadrúgás-góljaival –pl Anglia ellen, vagy egy évvel korábban a litvánok és tétmeccsen Románia ellen. Vertük többek között Szlovéniát és Svájcot is.

Mivel Bicskeivel még a negyedik hely ellenére is tudott a csapat reményt keltő momentumokat produkálni, ráadásul 1998-ban egészen rémítő mélységekből hozta vissza a válogatottat (kb a FIFA-ranglista 90. hely környékéről), ezért vele vágtunk neki a Japánban és Dél-Koreában rendezett 2002-es világbajnokság selejtezőinek.

A kétezres év első felkészülési mérkőzésén az ún. „halas” meccsen kikaptunk Ausztráliától a Fradi pálya 15000 nézője előtt –ez volt az a mérkőzés, amit pont a tiszai ciánszennyezés után rendeztek meg. Sajnálatos módon a vétkes cég pont ausztrál volt, így a kenguruk kapusát, Bosnicot több jókora ponttyal próbálták meg eltalálni, valamint kék füstbombákkal és egy stilizált román majmocskával „emlékezett” a zsúfolásig megtelt kapu mögötti szektor a Tisza felperzselésére. Az eredmény igazából másodlagos volt. A lengyelekkel játszottunk Debrecenben egy dögunalmas 0-0-t, Belfastban vertük Észak-Írországot Horváth Feri góljával, majd dühöngtünk Győrben, mert Horváth Feri duplája ellenére Szaúd-Arábia a 91 és 92. percben kiegyenlített.

Sőt, júniusban, egy vérbeli füttyögő-zsidózós meccsen még Izraelt is elvertük 2-1-re a Vasas-pályán –Horváth Feri ismét eredményes volt, miként Illés is. Érdekes módon akkor még nyitott kapuk előtt fogadhattuk Romániát a későbbiekben. Augusztusban 2000 szundikáló néző előtt játszottunk egy laza 1-1-et Ausztriával –itt Béla Király volt eredményes.

Magyarán öt meccsen keresztül veretlenek voltunk. Volt egy kiváló formában lévő Horváth Ferink, illetve egy akkor masszívnak tartott középpályánk és védelmünk. Az egyedüli fejtörést az okozta, hogy Horváth Ferinek nem volt igazán jó ékpárja, mivel Tököli, Illés és a többiek nem bizonyultak megbízható befejezőembernek, ha nem az NB1-ben léptek pályára.

A nép pedig elkezdett a csapatba követelni egy már két éve Portóban légióskodó fiatal játékost. Igaz, hogy a Portóból kölcsön adták egy bizonyos Salgueiros nevű csapatnak, de ott 14 meccsen öt gólt szerzett. Aztán jött a bragai kölcsönjáték és egyértelműen a legjobb formában lévő magyar csatárrá nőtte ki magát. Még úgy sem volt kérdéses szerepeltetése Litvániában, hogy korábbi tíz mérkőzésén mindössze egyetlen gólt szerzett –azt mindjárt a legelsőn, Azerbajdzsánban.

Horváth Ferenc kettőt lőtt szeptemberben az olaszoknak, így nemzeti hőssé vált. Illés pedig egyszerűen kihagyhatatlan volt a válogatottból egy rejtélyes ok miatt. De Bicskei mégis pályára küldte harmadik csatárként Fehér Miklóst is, mivel jó esély ígérkezett arra, hogy a litvánokat alaposan ki lehet tömni.

Közvetlen előzmények

Tehát úgy készültünk Litvániába, hogy zsebben volt egy Olaszországtól elorzott pont –egyébként a hivatalos nézőszám 51 336 volt a 2000.09.01-én lejátszott mérkőzésen. Aznap a románok egy utolsó percben lőtt, szerencsés góllal verték Litvániát, a grúzok szabadnaposak voltak. A következő, október hetedikén lejátszott játéknapon mi voltunk szabadnaposak. Az eredmények számunkra remekül alakultak, hiszen az olaszok magabiztosan verték Romániát (3-0), a grúzok pedig Litvániában gurítottak egy négyest. A román vereség mindig jól hangzik, ráadásul akárcsak most, akkor is őket tekintettük fő riválisunknak a második helyért folyó versenyben. Tehát ha győzünk Litvániában, akkor az olaszok elleni döntetlen miatt lépéselőnybe kerülünk velük szemben.

Ellenfelünk alapvetően nem lett volna rossz csapat –hiszen majdnem pontot raboltak Bukarestből- ám a belső viszályok vezettek egy Grúzia elleni megsemmisítő vereséghez négy nappal a magyarok vizitálása előtt. A Ketsbaia duplája utáni összeomlást követően Benjaminas Zelkevicius szövetségi kapitány nemes egyszerűséggel elsétált a csapat szálláshelyéről egy hűvös hajnalon, magára hagyva marakodó csapatát. Hát ez a nem túl veretes gárda várt ránk 2000 október 11-én. Talán nem meglepő, hogy csak ötszázan váltottak jegyet a mérkőzésre. És bár ma ez már nem így lenne, de akkortájt nem kísérték szurkolók a válogatottat.

A meccs

Bicskei Bertalan az alábbi felállásban küldte pályára csapatát:

Király Gábor- Sebők Vilmos (Bodnár László, 83.)- Korsós György, Mátyus János (Dombi Tibor, 73.)- Fehér Csaba (Juhár Tamás, 78.), Lisztes Krisztián, Pető Tamás, Illés Béla, Hamar István- Horváth Ferenc, Fehér Miklós

Emlékszem, a Közgáz koli két tévészobájának egyikéből el kellett távolítanunk a Barátok közt legújabb epizódjára ácsingózó lányokat, majd több rekesz sör társaságában, mintegy harmincan szurkoltuk végig az összecsapást. A nagykanizsai Kepe, aki egyébként nem a szintén nagykanizsai öngólkirály rokona volt már fél órával a kezdő sípszó előtt Illés Béla eltávolítását követelte a válogatottból. A különböző politikailag inkorrekt mondókák közben tenyerével püfölte a fotelként szolgáló sörösrekeszt.

A keret többi tagjával nem volt különösebb bajunk, mivel elégedettek voltunk a Porsche Vilire épülő védelemmel, bár Mátyus már akkor is öregnek, durvának és lassúnak tűnt. Bodnár mellőzése tűnt érthetetlennek, valamint akkortájt még egy bizonyos Radoki Jánosra volt mindenki kíváncsi –az Ulmban 1999-2001 között 58 mérkőzést játszó német-magyar kettős állampolgár mégsem kapott meghívót. A csapatból kikerült a Herthában akkortájt mellőzött Dárdai, valamint általános örömöt váltott ki Tököli sérülése, aki szintén kimaradt az utazó keretből. Klubszimpátia szerint követelték még a csapatba Vincze ottót, Kiss Györgyöt, Tóth Norbertet, de alapvetően a legjobb felállásban kezdtük a meccset. Egy embert leszámítva.

Bélakirály ugyanis körülbelül az első tíz percben eldönthette volna a meccset, de ziccereket és tizenegyest hibázott. Utóbbinál meg is jegyezte szegény Knézy Jenő: "Ez VÉGZETES hiba volt...persze még bőven van idő és lehetőseg javítani." Ez egyébként az ötödik percben történt. A tizit Horváth Feri harcolta ki, ám azután jöttek Fehér Miki percei. Mátyus Jani meglepően jó indítását úgy lépi át, mint egy brazil csodagyerek. Ezt már Illés sem hibázhatja el. Végre megvan a vezetés! Lisztes ívelése és Horváth fejese után pedig már ő szerzi a második gólt.

„Még-még-még, ennyi nem elég!” skandálta a körülbelül tíztagú vendégtábor. Valakik mégiscsak elutaztak. Szünet.

Közben a teletextről kapjuk a hírt: az olaszok verik Grúziát. Remek hír, ám többen aggódnak. A betárcsázós, borzasztóan lassú net –Netscape böngészővel- egyik, régóta elfeledett sportportálja szerint az olasz-román és az olasz-grúz meccsek alapján nyilvánvalóan erősebbek a grúzok Romániánál. Ők lesznek a fő riválisaink, de addig is ne húzzuk magunkra a litvánokat! Mert nagyon bekezdenek a sárgamezesek, de Pető és Király szerencsére a helyén van.

A pörgetésre Fehér Miki adja meg a jelet. Bohócot csinál védőjéből és rúg egy zúgó kapufát. Pár perc múlva kihasználva nagyszerű fizikumát, labdát szerez, és megszerzi a harmadik gólunkat. Vérbeli befejező csatár. Végre! A negyedik gólt is ő birkózza ki egy kapu előtti kavarodásnál a szemfüles Horváth Ferinek. Micsoda csatárpárosunk van! Az ötszáz litván nézőből egynek eldurran az agya, de pályáralépés előtt a rendőrök lekapcsolják.

Sajnos Mátyusnak még a litvánok diktálta iram is túl nagy, mert a balti csatár öt méteren négyet ver rá és megszerzi a hazaiak becsületgólját. Knézy még a lassításon kesereg, amikor Fehér Miki majdnem a tizenhatosról fejeli az ötödik gólunkat. Horváth Feri még kiharolja második büntetőjét –Lisztes belövi. Litvánia-Magyarország 1-6. Zsinórban a hetedik meccsünkön maradunk veretlenek. Az éledező Index Drukkerkocsma lelkes szurkolói hatvanezer embert várnak a magyar-grúzra - a teljes összefoglaló.

Az év utolsó összecsapását Macedóniában a félidőben lefújják. A ködbe vesző találkozó egyetlen gólját Fehér Miklós szerzi.