Szerkesztőbizottságunk két tagja holnap Bécsbe utazik, hogy megtekintse a Dropkick Murphys lemezbemutató koncertjét. Most joggal kérdezheti az olvasó, hogy ennek mi köze van a Válogatott Blog eredeti témáihoz? Nagyon is sok, legalábbis szervesen illeszkedik a Divatdrukker rovatba. Szándékosan nem kívánom ennek a remek bostoni zenekarnak az életművét bemutatni, inkább csak a sportvonatkozásra fogok koncentrálni.

Két kiváló számukat is meg tudnám említeni, amik azonnal himnusszá váltak nemcsak Bostonban, hanem természetesen Írországban, Skóciában. Sőt, még Ausztráliában  is! A legelső a Tégla c. film filmzenéje, a Shipping up to Boston, amelyre a Boston Celtics kosárlabdacsapata vonul be melegíteni. Egyébként némileg meglepő módon az Australia Football League hivatalos indulója volt 2009-2010 között. Sőt, a Brisbane Lionsnak a mai napig az indulója.

Nem csoda, hogy kedvelt hangulatba-hozó muzsika, hiszen roppant erőteljesen adja vissza a bostoni külvárosok "Dickensi báját", valamint az ír munkás-büszkeséget.

Véletlen, vagy sem, de számtalan északír és skót huligánbanda is kedvtelve hallgatja az ír felmenőkkel is rendelkező, "working class society"-t dicsőítő, a harcos ír múlttal szakítani nem akaró Murphyket. Természetesen a glasgowi Celtic stadionban is telt házas koncertet adtak.

A másik dalukat pedig egyenesen a Boston Red Soxnak, vagyis a "vörös zoknisoknak" írták  -aki esetleg nem tudná: az egyik legrégebben létező baseballcsapat az USA-ban 1901 óta. 2004-ben 1918 óta először nyerték meg a baseball-liga döntőjét, a World Seriest. Ennek örömére írták meg a Tessie című dalt. Eredetileg a dalt a bostoni baseball-csapat hivatalos szurkolói klubja, a Royal Rooters szerezte 1903  -ban. Az együttes nem titkolt célja volt az, hogy újra visszanyúlva a múltba újraélesszék a Rooters szellemiségét és újra bajnoki címhez juttasság a Red Soxot. Ezen céljuk maradéktalanul teljesült, hiszen 2007-ben újra bajnoki címet ünnepelhettek. Érdekesség, hogy az egyesület első elnöke, John Francis "Honey Fitz" Fitzgerald volt, aki népszerűsége növelésére is felhasználta a bostoni írek csapatát, amit később a politikai pályán is kamatoztatni tudott. Az ő unokája volt egy bizonyos JFK.

Egyébként a dal Nick Hornby kiváló könyvének, a Fociláznak (Pitch Fever)  megfilmesítésében is felcsendül.