Bombaként robbant a köztudatomba minap a hír, miszerint újabb sportágban indultunk el a nagyhatalommá válás irányába. Kékesi Márton ugyanis műlesiklásban megvédte ifjúsági világbajnoki címét! Ugye? Az ember keblét büszke forróság önti el a hírre. Bevallom, nem is tudtam róla, hogy az ifjú magyar tehetség már korábban is felállt a világ tetejére, de annyira fellelkesített a hír, hogy gondoltam, kicsit utánajárok ennek a csodának. Csoda ez mindenképpen, hiszen gondoljunk csak bele, egy igazi magyar ifjú a szittya pusztaságról – nem ám egy a könnyebb érvényesülés kedvéért állampolgárságot váltott alpesi titánról van szó!  – feltörölte a hótakarót nem csak a svájciak, németek, szlovének, amerikaiak, kanadaiak, norvégok, svédek és még ki tudja hány meredek lejtőkben gazdag nép ifjú bajnokaival, de azokkal az osztrák csemetékkel is, akik ha nem tehénkolomppal, akkor egyértelműen síléccel a lábukon pottyannak a világot jelentő lejtőkre. Nem kis dolog ez, akárhonnan nézzük.

Nyakamba kaptam hát a billentyűzetemet, és virtuálisan elindultam Kanadába, az ifjúsági világbajnokság helyszínére.  Az első kisebb meglepetés ekkor ért, mivel kiderült, John Kuceráéknál a hírekkel ellentétben junior vébé zajlott, azaz egy korosztályocskával öregebbek mérték össze tudásukat. Sebaj, gondoltam, ezek szerint két lehetőség van: a mi fiunk vagy odaverte a teljes juniormezőnyt, vagy a vébé keretein belül csendben rendeztek egy másik tornát az ifjabbik korosztálynak. A valóság azonban ennél kissé összetettebb volt. Mártonunk a juniormezőnyben indult el, ahol a műlesiklás két futama alapján az egyébként nagyon tisztességes 26. helyet érdemelte ki teljesítményével. Hogy hogyan lett ebből ifjúsági világbajnoki cím? No, itt jön a furmányos része a dolognak. Ugyanis az 1995-96-os korosztályból valóban Kékesi lett a legjobb, és a szervezők dobogóra is szólították a miskolci Tombát. Ezek szerint örülünk, nem igaz? Nem, olyan nagyon nem. Először is: a valóban nyilvántartott 26. helyhez hozzá tartozik, hogy összesen 28-an értek célba a második futam végén. Ez a kisebbik gond, hiszen az 55 kieső versenyzőnek sem volt megtiltva, hogy hiba nélkül teljesítsék a versenyt. Sokkal inkább zavarbaejtő, hogy megvizsgálva a juniorok mezőnyében induló 95-96-os korosztály tagjait, láthatjuk, hogy korántsem a világelit képviseltette magát. Egészen pontosan Mártonunkon kívül egy amerikai, egy horvát, egy izlandi, egy belga, egy marokkói és egy libanoni fiatal vállalta a megmérettetést az idősebbek között. Ezek közül újdonsült világbajnokunk és a libanoni ért célba, utóbbi mintegy 23 és fél másodperccel lassabban a magyar fiúnál az amúgy nagyjából két perces pályán. Vajon hogy lehet, hogy egy ifjúsági világbajnoki cím ilyen méltatlanul visszafogott érdeklődésre tarthat számot az alpesi sízők világában? A válasz egyszerű: sajnos Mártonunk nem ifjúsági világbajnoki címet nyert. A vezető sínemzetek a juniorbajnokságra junior korú fiaikat küldték harcba, így azok alapból nem csatáztak e címért Kékesivel. Nem voltak jelen tehát ezen az „ifjúsági vébén” az osztrákok, a németek, a skandinávok és a legjobb észak-amerikaiak sem, azaz – a világért sem lebecsülve a Közel-Kelet alpesi sporterejét – senki nem volt jelen, aki számít.

Akkor viszont mit is ért el Kékesi Márton ezen a világbajnokságon? Egy hivatalos junior VB 26. helyet, valamint egy vállveregetős gesztusnak felfogható korosztályos első helyet, amit sajnos semmilyen hivatalos formában nem jegyeznek, és természetesen hazánkon kívül sehol nem tartanak világbajnoki címnek.

Kár ezért a csúsztatásért, ami elárasztotta a magyar médiát. Egyrészt nem tesz jót Kékesi Marcinak sem, aki vitathatatlanul tehetséges és az ország egyik legjobb sízője, viszont olyan képzeteket kelthet benne, amik teljesen tévútra viszik, és a későbbiekben komoly csalódásokat okozhatnak neki. Másrészt csalódást okozhat minden sportszeretőnek is, akit ilyen módon próbálnak átverni az olcsó népszerűséghajhászás jegyében, harmadrészt a sportágnak sem jó, mert épp mikor valóban a helyzetünkhöz illő sikereket kezd elérni a szakág – lásd pl. Miklós Edit szereplése –, akkor teszik hiteltelenné.

Kékesi Mártonnak viszont mindezek ellenére nagyon örülhetünk, és pályafutása során nagyon sok valódi sikert kívánunk!