32 éve nem nyertünk a románok ellen, ami ennél is szomorúbb az utóbbi 5 meccset (három tétmeccs) elbuktuk előtte viszont ők nem nyertek ellenünk 45 évig. Mielőtt visszapörgetnénk a dicső múltba, álljon itt a magyar -román meccsek listája:
Románia-Magyarország 1-2, barátságos, 1936.10.04
Románia-Magyarország 1-1, barátságos, 1939.10.22.
Magyarország-Románia 2-0, barátságos, 1940.05.19.
Magyarország-Románia 7-2, barátságos, 1945.09.30.
Románia-Magyarország 0-3, barátságos, 1947.10.12.
Magyarország-Románia 9-0, barátságos, 1948.06.06.
Románia-Magyarország 1-5, barátságos, 1948.10.24.
Románia-Magyarország 1-2, barátságos, 1952.07.15.
Magyarország-Románia 5-1, barátságos, 1954.09.19.
Románia-Magyarország 1-2, barátságos, 1958.10.26.
Magyarország-Románia 1-1, Eb-selejtező, 1972.04.29.
Románia-Magyarország 2-2, Eb-selejtező, 1972.05.14.
Magyarország-Románia 2-1, Eb-selejtező, 1972.05.17.
Magyarország-Románia 1-0, vb-selejtező, 1981.05.13.
Románia-Magyarország 0-0, vb-selejtező, 1981.09.23.
Magyarország-Románia 1-1, Eb-selejtező, 1998.10.14.
Románia-Magyarország 2-0, Eb-selejtező, 1999.06.05.
Románia-Magyarország 2-0, vb-selejtező 2001.06.02.
Magyarország-Románia 0-2, vb-selejtező, 2001.09.05
Magyarország–Románia 0-3, barátságos, 2004.02.21.
Magyarország-Románia 0-1, barátságos, 2009.08.12
Az első meccs
Visszapillantó tükrünket az első (hivatalos) válogatott meccsre állítjuk:
1936 október 4. Gömbös Gyula halálos beteg (1936 október 6.-án halt meg), leendő utódja, Darányi Kálmán, egyre többet szerepel nyilvánosan. Az országban mindenféle tüntetések zavarják a közrendet és nyugalmat, a belügyminiszter természetesen kemény fellépést ígér:
Nincs ennek az országnak józaneszű polgára, aki ne helyeselné Kozma belügyminiszter kemény beszédét és ne bólintana megkönnyebbülten arra a férfias miniszteri ígéretre, hogy rend lesz, rend minden áron, jobbra is, balra is, mindenki felé egyformán! A miniszter megígérte, hogy féken tartja úgy a jobb-, mint a baloldali sihedereket, úgy a jobb-, mint a baloldali svihákokat.
Bizonyára nem úgy gondolta ezt, hogy a politikai véleményszabadságot akarná elkonfiskálni. Elvégre lehet valaki igen derék magyar ember, jószándékú hazafi, még ha a baloldalon áll is, éppen úgy, mint ahogy csak borgőzös elvakultság merészeli azt állítani, hogy aki a jobboldalhoz tartozik, az már nem lehet becsületes, igaz, szociális szellemű férfiú. De a rendbontókat, a minden zavarosban halászó orv-pákászokat, az órabéres ablakverőket, a rendzavarás profi akkordmunkásait vissza kell kergetni oda, ahonnan az utóbbi hetekben egyre vakmerőbben dugják ki haszont-szaglászó orrukat!
Ennyi talán elég is 1936-ból, vissza a sporthoz: A mérkőzésre a bukaresti főiskolai stadionban, 50.000 néző előtt került sor. A rendőrség a csendőrséggel és a katonasággal egyetértve, példás rendet tartott fenn. Amikor 1/2 4-kor megjelent a magyar csapat a pályán a Románia minden részéről összesereglett különvonatok utasai nagy ünneplésben részesítették játékosainkat.
A mérkőzés érdekesebb eseményeiről a korabeli, már 12 fillérért megvehető Nemzeti Sportból, dr. Mamusich Mihály írása alapján tudósítunk:
A korabeli cikkbe ágyazott hirdetés: A foci úri sport volt.
A mérkőzés előtt lelki masszázson vesz részt a csapat, amelyen a fő téma a ''Gazetta Sportulirol'' szakcikke, ami szerint a románoknak támadni kell és a román szélsőfedezetek a magyar szélsők őrzése helyett inkább a támadásokba kapcsolódjanak be.
A magyar csapat busza, a román tömeg elkerülése érdekében nem a főbejárathoz érkezett, hanem a
stadion másik oldalán vettek ki egy deszkát a fakerítésből, és a játékosok a lyukon másznak be.
A meccs román rohamokkal kezdődik, majd felváltva forognak a kapuk veszélyben. A 25. percben a románok szereznek vezetést, a közönség tombol. Később Seres férfias szerelései borzolják a román szurkolók kedélyeit, akik hangos füttyel és egy üveg bedobásával tiltakoznak.
A szünetben a román csapat a kapu mögött leterített kabátokon ülve pihen, a kapusuk pedig, valószínűleg megijedvén a második félidőben várható magyar rohamoktól, cserét kér.
A második félidő valóban nagy magyar rohamokat hoz, említésre méltó esemény még, hogy A belga játékvezető a 85. percben késével levágja a labda kilógó szíját. Az új kapus, Pavlovics, 2 gólt kap, a magyarok 2:1-re nyernek, a román közönség pedig feldühödötten várja a meccs után a kapitányt akit a kapuscsere miatt a meccs elvesztéséért hibáztatnak.
Nyilatkozatok:
Langenus (belga bíró): A magyar csapattól többet vártam, mert elolvastam a magyaráosztrák meccs tudósítását...
Szerintem a magyar csatároknál az volt a nagy hiba, hogy lövéseik nem voltak erősek, s főleg nem voltak pontosak...
A magyar véleménye:
Seres: Nem értem miért tüntetett a közönség ellenem. Egyzser kétszer kicsúszott egy-egy fault, de ez mással is előfordul.
Lázár: A csatársort nagyon zavarta, hogy a 16-os táján egészen kikopott a fű.
Polgár: A talaj miatt nem mnet a csatároknak. Budapesti pályán könnyen rúghattunk volna 5-6 gólt.
A románok nyilatkozatai:
Hatiegon (a román csapat főpénztárosa): Ki szerencsével több gólt rúghattunk volna. Mindkét gólt védhette volna a kapus.
Pavlovics (kapus): Ha már az első félidőben én vagyok a kapus, másképp védtem volna. Nem is értem miért tettek be.
Bürger: Meg kell tanulni laposan passzolni és akkor egyformák lennénk a magyarokkal.
Manapság sok a panasz a sajtóra, a mostani meccs is Szalai-sajtó pengeváltással indult. Ez a csata sem mai keletű, álljon itt egy idézet a NS-ból:
A szellemes hirdetés a cikkbe volt ágyazva
Az öröm pillanatában az első dicséretünk a magyar fiúké ... De nem mulasztjuk el, hogy kiosszuk mindjárt az első feddést is, amely a magyar csapatoit összeállító kapitánynak szól. A kapitány nem hallgatott a jó szóra, nem vont le semmi tanulságot sem a rostákból, sem az osztrák-magyar mérkőzésből. S a román meccsen újra kiütköztek az osztrák mérkőzés hibái: újra bebizonyosodott, hogy Cseh nem való középcsatárnak (megmondtuk!), hogy Seres beállítását kár volt erőszakolni,
mert a kitűnő játékos most nincs formában, s "kiderült" az is, amit szintán előre tudott mindenki, hogy t. í. pillanatnyilag Pálinkás jobb mint Szabó.
Kitört a háború
1939 október 22. Már majdnem két hónapja tart a világháború. Magyarország Romániával, Jugoszláviával és Bulgáriával a dél-kelet európai semlegességi blokk tagja. A magyar A és B válogatott is megmérkőzött Romániával, mind a két csapat 1:1-et játszott Bukarestben. A románoknál két olyan játékos is szerepelt aki korábban a magyar válogatott tagja is volt. És a román kapuban a már jól ismert Pavlovics. 32000 néző előtt sok hatalmas magyar zászló is lengett és a nézőtéren helyet foglalt a nagykövet, későbbi miniszterelnök Bárdossy László is. A magyar csapat jóval erősebb és esélyesebb volt (Zsengellér, Sárosi...) a döntetlen óriási csalódás:
Tekintettel arra, hogy a magyar futballsport klasszisokkal áll a román futball fölött, mind a kétnapi döntetlen vereségnek is beillik. A vereségért azonban nem okolunk senkit. Nem tehet arról a futballszövetség miniszteri biztosa, hogy kikaptunk. Bécsben, vereséget szenvedtünk Varsóban és nem tudtunk győzni Bukarestben sem.
Mint ahogy tudatosan valótlan beállítás volt, amikor egy-egy vereségért az MLSZ elnökét okolják. Ez alkalommal a szövetségi kapitány sem hibás, mert mindent megtett, hogy a bukaresti futballcsatára a legjobbakat koncentrálja.
A baj az, hogy nagy a „hangzavar” válogatott játékosaink közül, valósággal elszédítik őket és a másik baj az, hogy a magyar futballklasszis már nem fénylik oly csillogóan, mint azelőtt.
Valami elindult
1940 május 19. A német hadsereg ellenállás nélkül, a jó állapotú belga utak által megengedett legnagyobb sebességgel hajt át Brüsszelen. A románokat Sárosi vezérletével 2:0-ra verjük. Az MLSZ már gondosan nevelte az utánpótlást, amivel ekkor rakták le az aranycsapat alapjait:
A zöldgyepes pályára kivonultak az ifjúsági csapatok és bemutatták, hogyan kell készülődni a futballistáknak a mérkőzésekre. Olyan volt ez a bemutató, mint egy igazi színes film, amelyet Pluhár Pista szinkronizált. Megafonon keresztül konferálta be a fiatal játékosok különböző gyakorlatait.
A közönség megtapsolta a bemutatót és megelégedetten vette tudomásul, hogy az MLSZ-ben behatóan foglalkoznak a futballsport jövő reménységeivel.
A kommunisták már a spájzban vannak
1945 szeptember 30. Magyarország – Románia 7:2 (5:2)
Góllövők: 8. perc Hidegkuti, 15. perc Puskás, 17. perc Fábián, 25. perc Zsengellér, 32. perc Rudas 11-esből, 39. perc Nyers, 43. perc Pecsovszki, 66. perc Puskás, 86. perc Hidegkuti
A díszpáholyban Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt vezére fél 4 után néhány perccel elfoglalja a helyét. Csak úgy zeng az egész pálya a „Barátság!” és „Szabadság!” felkiáltásoktól.
A következő 15 év végig (sokszor nagyarányú) magyar sikereket hoz. Aztán jön az legutóbbi győzelmünk az 1982-es VB slelejtezőn:
Mészöly, a kapitány
1981 május 13. Az összeállítás kamaszkorom legszebb nyara:
Mit mond Kese Kapának?
Katzirz Béla,Martos Győző, Bálint László, Garaba Imre, Tóth József, Müller Sándor , Nyilasi Tibor,Varga József
Fazekas László, Kiss László, Törőcsik András
Mészöly Kálmán, a meccs előtti sajtótájékoztatón a román kapitány jelenlétében, nyíltan közölte az újságírókkal, hogy meg fogjuk verni a románokat. A csapat bátran támadott, az egyéni játékra helyezte a hangsúlyt. Töröcsik, Nyilasi, és Fazekas cseleire, elfutásaira. A 60000 néző nem is csalódott, Kapa már a 18. percben bevette a román kaput. Klasszismegoldás volt, két román zárt össze tenyérnyi helyet hagyva szabadon Fazekas előtt. Az egygólós előny lelkes védekezéssel elég is lett a győzelemhez.
A következő esélyünk a románok legyőzésére pénteken lesz. Mondjuk ki nyíltan, régen nem volt ilyen fontos meccsünk: Hajrá, magyarok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.03.21. 12:47:33
Ajánlott bejegyzések: