Rendkívül dühös vagyok! És most a kapitányra! Az megvan, hogy Hunyadi János csak védekezik, csak védekezik, és a végén megosztoznak II. Mehemeddel Nándorfehérváron? Mert tegnap ez történt. Az sem lett volna semmire sem jó, és a tegnapi döntetlennel is adtunk a sz…nak egy pofont.

A román meccs után nagy várakozásokkal ültem le a tévéhez. A pechesen elbukott gyôzelem után nagyon bíztam a csapatban, mert láttam bennük a potenciált, az akaratot. Látszott, hogy van elképzelésünk arról, mit is akarunk játszani, és idônként ezt sikerült is megvalósítani. Ráadásul emberemlékezet óta nem volt ennyire rossz a török válogatott, bô évtized alatt eljutottak a vébé bronztól a csoport negyedik helyéig. Még úgy is esélyesnek tartottam a csapatot, hogy az isztambuli hangulathoz hasonlóban ritkán játszanak fiaink.

Aztán a kezdőcsapat láttán rossz érzéseim lettek. Hogy maradhatott Mészáros a csapatban (a keretben?)? Félelmeimet nem cáfolta meg az, hogy a törökök csak egy gólt rúgtak (fejeltek) róla, a legkevésbé sem az ő érdeme. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy maradhatott a csapatban a románok elleni bénázásai ellenére. Elöl visszatértünk az egycsatáros játékhoz, megtámogatva Szalait Dzsudzsákkal, Komannal és Hajnallal. A csapat törzsét, stabilitását Varga és Pintér voltak hivatottak betölteni. Nem rossz ötös ez a középpálya, akár még be is jöhetett volna. Persze csak egy esetben, ha nem húzódunk ennyire mélyen vissza. Így viszont mi történt? A nagy nehezen megszerzett labdákat általában a védőink gyakorlatilag vaktában elrúgták Szalai felé, Gundi meg sopánkodhatott, hogy jajj, hát Ádám nem tudja megtartani, nem tudja megtartani. Ja, a legközelebbi társa 20-30 méterre volt.

Egyet viszont elértünk. Szalai teljesen felörlődött ebben az értelmetlen harcban. Középpályánk meg gyakorlatilag nem volt. Szűrni nem szűrt, mert behúzódott, támadni nem támadott, mert behúzódott, a labdákat a védőinktől a török védők kapták. Mégis megszerezhettük volna a vezetést a teljesen meddő török fölény ellenére, ha Vanczák Vili hasonlóan fejel, mint pénteken, vagy ha a török kapus nem fog két hatalmasat. Persze ez a helyzet is rögzített szituációból alakult ki, merthogy támadásunk az nem volt. A félidő vége rémálomszerű, a törökök akár 4 gólt is lőhettek volna, szerencsére nem tették.

A szünetben lefektettem a gyerekeket, de ennél nagyobb baj is történt, a védelem legjobbja Korcsmár nem tudta folytatni, jöhetett Guzmics (Jézusom, kicsoda??). A törökök passzíroztak, mi nem csináltunk semmit, aztán Mészáros lemaradt egy beadásról, 1-0, annyi, mi ezen a meccsen az életben nem rúgunk gólt, hiszen a tizenhatosuk környékére sem jutunk el. Sanyi bácsi kénytelen cserélni, bejön Böde, na mondom, végre csigusz örülhet. Még végig sem gondolom, amikor Kádár bedobását csúnyán elrontja a török védő, Dani pedig gondolkodás nélkül a léc alá bombáz (ebbe is beleért az az átkozott kapus, még jó hogy a Puskásban nem ő védett...).

Aztán varázsütésre megváltozik minden, Gundi lelkes a két csatár láttán, én elkezdek reménykedni, egy gyönyörű Böde-Szalai-Böde összjáték után megint a kapus véd hatalmasat, a szögletet meg Guzmics majdnem befejeli. A törökök zavartan néznek össze, a közönség fütyül, ez az, most kell elkapni őket, kiestek a ritmusból. Erre csere. Szalai le, Elek be. Egyszerűen nem hiszem el! Óvjuk a nyomorult ikszet, ahelyett hogy rámennénk a győzelemre! Gondoljuk csak végig! Mit érünk a döntetlennel? Ha minden a papírforma szerint alakul, nekünk győznünk kell Bukarestben. Vagy Amszterdamban. Egyik könnyebb, mint a másik. És ha kikaptunk volna? Akkor is. Remek. Győzelem esetén egy bukaresti döntetlennel már elérhettük volna a második helyet. Sanyi bácsi meg azt mondja, ha tudtuk volna hogy Böde gólt lő, berakjuk kezdőbe. Na, itt lett elegem az egészből. Ha tudtuk volna!!??? Mégis mi a bánatért küldte akkor be? Mert akkor már tudta? Szóval Sanyi bácsi, rajzoljon valami szépet, és legyen már egy kicsit bátrabb!

És akkor egy kis játékosértékelés.

Királyt sokan már kikövetelték a csapatból, de bebizonyította hogy rá mindig lehet számítani, egy rémes kifutása volt, amit azért utána megoldott, amúgy nagy magabiztossággal védte a kaput. Kádár személyében megoldott a balhátvéd szerepe, a csapat egyik legjobbja volt. A belsô védôk közül Korcsmár remek, remélhetôleg Juhász fölépíti magát az ôszre, mert Mészáros sajnos nem megoldás. Vanczák szépen lassan a csapat alapembere lett, ma már kihagyhatatlan, bár szerintem belsô védôként jobban használható, mint jobbhátvédként. Pintér és Varga nem lenne rossz választás, csak kicsit feljebb kéne tolni ôket, így, hogy közvetlenül a védôk elôtt játszanak, nem tudnak szûrni. Dzsudzsák oké, és egyre jobb a védômunkája is. Hajnallal nagy gondban vagyok. Tudjuk hogy mit tud, de valahogy képtelen megvalósítani, rajta nagyon látszik, hogy nincs játékban. Koman rendkívül szertelen, képes zseniális dolgokat csinálni, a következô pillanatban meg elrontja a egészet. Ideje lenne annak, hogy stabil játékot játsszon, talán Hajnal posztja jobban tetszene neki. Elöl Szalai egyedül nem sokra megy, ha van társa rögtön megváltozik a játéka. Bödének meg egyre több lehetôséget kell adni, ez nem vitás.

Hajrá magyarok!