Amíg Európa topbajnokságai egymás után vánszorognak szánalmasan kiszámítható végkifejletük felé, van egy bajnokság Angliában, ahol csak legyintenek és nevetnek az ilyesmin: a másodosztály szerepét betöltő Championshipről van szó, ahol tegnap rendezték az utolsó fordulót.

Igaz, a 24 csapatos divízió bajnoki címe ugyanúgy rég eldőlt (gyakorlatilag), mint az angol, német, spanyol, francia és olasz elsőosztályé, és a három kiesőhely közül is kettőnek stabil gazdája volt már, mégis elképesztő izgalmakat tartogatott az utolsó nap: az egyszerre lejátszott tizenkét meccs közül mindössze kettőnek nem volt semmilyen tétje.

Kezdjük a tetejénél: a második, automatikus feljutást érő helyért a Watford és a Hull versengett, vagy ahogy egyes, üdítőitalokkal is kapcsolatba hozható sportportálok írnák: "Priskin Tamás és Gulácsi Péter egykori csapatai". Bár a Watfordra ez még kevésbé érvényes, mint általában, hiszen amióta az Udinese-t is birtokló Pozzo család átvette a hatalmat, szinte rá sem lehet ismerni az egykori szimpatikus elővárosi kiscsapatra: légiósok érkeztek raklapszám az "anyaklubtól" kölcsönbe, és így meglehetősen unfair módon hengereltek, és egy Leeds United elleni győzelemmel bebiztosíthatták volna a feljutást, amennyiben a Hull nem nyer, márpedig ők nem nyertek. De erre nem került sor, mert először az elsőszámú kapus, Manuel Almunia sérült meg bemelegítés közben, majd a cserekapust kellett hordágyon levinni egy védővel való ütközés után, így a tizenkilenc éves Jack Bonhamnek ez lett élete első felnőtt meccse, és pár perccel a vége előtt egy Leeds-ellentámadás után annak rendje és módja szerint bekapott egy leventególt, amivel ki is kaptak.

A Vicarage Road, a Watford egyedi kialakítású otthona.

Így nekik marad a rájátszás, ami a harmadiktól hatodik helyig végzők jussa. Ide próbált besunnyogni a Bolton Wanderers Bogdán Ádámmal a kapujában. Az ő történetük is meglehetősen kalandos, hiszen tavaly a Premier League-ből az utolsó fordulóban estek ki, majd folytatódott a mélyrepülésük Owen Coyle alatt, akinek végül októberben megköszönték a közreműködést és a helyére a szintén skót Dougie "Torghelle vetélytársa" Freedman jött, de a csapat így is a huszadik helyig szánkázott le a tabellán, majd elképesztő tavaszi hadjáratba kezdtek és ha nyerték volna az utolsó meccsüket a Blackpool [Németh Krisztián ex-csapata...de hiszen tudják] ellen, akkor a februárban még elképzelhetetlenül távoli hatodik helyen futottak volna be. Nem sikerült, de ez így is egy nagyon bíztató szezon volt Ádámék számára, toronymagasan ők dolgozták fel legjobban a kiesés okozta traumát, de erről majd később. Végül az értékes hatodik helyet jobb gólkülönbségének köszönhetően a Futács Márkónak koszt-kvártélyt és edzési lehetőséget biztosító Leicester csípte meg egy fordulatos, 3-2-re végződő helyi derbin.

És bár mint említettem, a háromból két kieső hely már korábban gazdára talált, a harmadikra nem kevesebb mint öt pályázó volt (Millwall, Sheffield Wednesday, Barnsley, Huddersfield Town és Peterborough), és négyen közülük bizony meg is fordultak a kiesőzónában a délután folyamán. Végül a Peterborough-nak nem jutott szék, amikor a zene elhallgatott, bár azért a Barnsley ("Ferenczi Pista") és a Huddersfield ("Kádár Tamás") iksze nem fog ferpléj-díjat kapni.

Yorkshire, Yorkshire! - kifele azért összetartó megye vagyunk

Nyugaton már megoldották

Az Eger vagy a Vác vesszőfutását látva nehéz elképzelni, hogy Angliában is előfordulhat ilyesmi és ha így gondoljuk, igazunk is van, ennyire durván pancserek vagy rablók maximum a Portsmouth tulajdonosai voltak. (Vagy a Luton Townéi pár évvel ezelőtt.) De azért a Blackburn Rovers indiai csirkemágnásai külön cikket érdemelnének, bár a zsinórban két kiesést nekik legalább sikerült elkerülni. Nem így a Wolverhampton Wanderersnek, akik még tavaly indítottak azzal a zseniális húzással, hogy a szezon közben kirúgták az edzőt anélkül, hogy fogalmuk lenne, kit akarnak helyette. Akilet  szerettek volna szerződtetni, azok nem vállalták, így végül kénytelenek voltak a kirúgott edző másodedzőjére bízni a csapatot, és az ilyesmiből maximum Újpesten sülhet ki bármi jó. Az immáron elkerülhetetlen kiesés a Premier League-ből és az értékesebb játékosok elvándorlása senkit nem lepett meg, az már annál inkább, hogy a tulajdonosok a befolyt pénzt lelátóbővítésre költötték [a hülye angolok nem tudják, hogy a stadionépítés márpedig állami feladat]. Pár elcseszett edzőváltással később, idén, csont nélkül estek ki a harmadosztályba.

De legalább van szép új lelátójuk.