Ebben a bejegyzésünkben szeretnénk újabb össznépi kezdeményezést elindítani. Bár különösebb reményeket nem fűzünk útjára indított "mozgalmunk" sikeréhez, de legalább jól esik leírni: a gázduda egyértelműen hangulatromboló eszköz és eltávolítása kézi- és kosárlabda mérkőzésekről egyértelműen javítaná a légkört. Persze ezen észrevételünket bármikor megejthettük volna, de a Győr - Larvik BL-döntő veszprémi visszavágója ad némi aktualitást kifakadásunknak. Nem feltétlenül szeretnénk senkit a kapu mögé zavarni, vagy kizárni a szurkolásból.  Sőt! Rengeteg módja van a hangulat fokozásának, hát lássunk néhány igen egyszerű eszközt! 

Tööööööööt!

Nem manapság volt (2008-ban talán), amikor pár barátommal kilátogattam a Pick-Szeged Celje elleni BL meccsére. Már akkor sem nagyon értettem, hogy a bejáratnál miért osztogatnak dudákat minden betévedőnek. Kérésre kettőt is adtak, hadd szórakozzon a gyerek. Fogalmam sincs, hogy mi volt a célja a kezdeményezésnek. Ha az, hogy ezáltal majd pokoli hangulatot teremtsenek a csongrádi drukkerek, a szlovének pedig ettől majd remegő lábakkal közelítik meg a Pick hatosát, akkor ki kell ábrándítsam őket. A hatás a következő volt: amikor néhányan rákezdtek a "Pick-Szee-ged! Pick-Szee-ged!" skandálására, esetleg a kapu mögötti néhány tucat ultra belekezdett volna valamilyen két szótagnál hosszabb buzdításba, akkor a belelkesedő szurkolótársaik azonnal elnyomták a hangjukat ezzel a zümmögéssel. Ennél még az is jobb, amikor a magyar csarnoktáborok jó részénél látható "dob-szakkör"  kezd el püfölni 8-10 dobot. Azt sem értem, hogy miért jó és kinek jó a csapatot úgy támogatni, hogy labdafelhozatalnál vörösödő fejjel fújja azt a műanyagdarabot. "Zö-zö-zö-tűűűű!" A "tűűű" általában már a gólt jelenti. 

Ezúton is üzenem sok-sok csarnok-szurkolónak és főleg klubvezetéseknek, akiknek valamelyik kreatív-hangulatfelelőse ezeket a nézők kezébe adja: a duda inkább idegesítő, mint lelkesítő. A tapsolóbot dettó és még nem is hangos. Az ún. "csattogó" zajkeltésre jó, de a tapsolás ugyanolyan hatásos lenne. Gólnál sokkal látványosabb a "Góóóól!" felkiáltás -ez pótolható még olyan formulákkal, mint a "Jóóó! Igen! Ezaaaaaz...!" és még sorolhatnám. 

Hangulatot kizárólag élőhanggal, tapssal és az ezt összefogó -egyetlen, nagyobb létszám esetén max kettő- dobbal lehet csinálni. A tapsolóbot, duda, stb. egyértelműen a lusták eszköze, de legfeljebb azok dolgát nehezítik meg, akik tényleg szurkolni szeretnének. Legjobban az tölt el értetlenséggel, ha a csarnok nagyobbik része belekezd mondjuk egy "Építők, Építők! /Hajrá Győr!/ Ria-ria Hungária!" rigmusba, akkor pár hangulatgyilkos azonnal elkezd ritmusra belefújni abba a nyomorult dudába, hogy még véletlenül se legyen élvezhető az a pár másodperc együtt-szurkolás.

Persze nem mindenki akar a mondjuk a kapu mögé menni szurkolni -amúgy is korlátozottak a látási viszonyok. Mi van akkor, ha néha-néha ő is hozzá szeretné tenni a magáét a csapat buzdításához? 

Nyugat- és Kelet - Európában is megesett már, hogy a dudát egészen egyszerűen betiltották. Nyugaton szívesebben adnak tapsolóbotot, meg az oroszok a duda helyett kis zászlót nyomnak a nézők kezébe. Inkább utóbbit látjuk üdvözítőnek. Egyrészt látványos. Másrészt egy kis lobogó senkit sem zavar sem a látásban, sem a hangjával. A kéz is szabadon marad, ha netalántán tapsolni szeretne az illető. A kartonozással ellentétben nem csak akkor mutat jól, ha mindenki egy időben tartja fel. 

Elrettentésül, minden hangszer-pártinak

Egyébként pár jégkorong-világverseny, vagy akár olimpiai kézilabda-mérkőzések Londonban, környékbeli országokban megrendezett férfi-vagy női kézilabda EB/VB alkalmával alatt bebizonyosodott, hogy a magyarok igenis tudnak szurkolni, ha akarnak. Néha nem is sokkal maradnak el a sokak által csodált balkániak mögött. Ha nincs gátló tényező. Például az a rohadt gázduda és a dobok áradata. A zaj önmagában még nem jelent hangulatot. Dobjuk ki hát őket csarnokainkból és kezdjünk el szurkolni!