Miután a Szentsándorság (Egervári-Csányi-Zombori) tagjai a napokban egymástól függetlenül kinyilvánították, hogy a magyar bajnokság színvonala az utóbbi években nőtt, ezek után én nem is mernék vitába szállni ezzel a kijelentéssel. Persze felesleges is lenne kötekedni a Szakmával, hiszen a beteg szemmel láthatóan tényleg jobban van. Néhány éve végre felébredt a kómából, később már a rokonokat is felismerte, most már a végtagjait is tudja mozgatni, és lassan már önállóan enni is tud. Remélhetőleg rövidesen már sétálhat is, bár azért az Eger, Siófok – Mezőkövesd, Felcsút csere után nem lenne meglepő, ha mégis inkább visszafeküdne a mélyaltatásba.

                                                    Sanyi bácsi, szalámizni kellene!

A színvonal emelkedése leginkább három dolognak köszönhető. Egyre több, fodballistára kísértetiesen hasonlító fiatal játszik a különböző csapatokban, az idegenlégiósok száma csökkent, a minőségük viszont egyértelműen nőtt, valamint egyre több olyan edző bukkan fel az élvonalban, akik az edzőkeringő körforgásából kimaradva nagyobb és nagyobb köveket hajigálnak bele a büdös és posványos állóvízbe. Úgy néz ki, hogy a végén még fel is kavarják azt.

A köveket azonban nem csak pocsolyákba lehet dobálni, hanem utat is lehet építeni velük. Jelenleg egészen biztató kísérleteket láthatunk erre is. Az épülő utat viszont eleinte úgy lehet megkímélni, ha minél kevesebben járnak rajta. Ezzel aztán most hirtelen meg is érkeztünk a célhoz, mielőtt még teljesen belekeverednék a különböző szóképekbe.

Az NB I alatti bajnokságok lebonyolítását és létszámát olyan szinten változtatták meg, hogy azt még a Sólyomszem is nehezen tudná követni. Jövőre már csak egy csoportból áll majd az NB II (ilyen mondjuk korábban is volt), és az NB III csoportjait is megfelezik, azaz három marad belőle. Ketten esnek majd ki az NB I-ből, és ez most talán nem okoz túl nagy meglepetést, de ketten is érkeznek majd a helyükre. Közülük a frissen kihullott Siófok, valamint a Vasas, a Zalaegerszeg, a Nyíregyháza, a Békéscsaba, a Szolnok, a Tatabánya, a Szeged és a Sopron rendelkezik kisebb-nagyobb első osztályú múlttal. Ez a kilences eggyel több, mint a létszám fele, de még közülük sem mindenki biztos résztvevő. Az osztályozók során az NB III győztesei ugyanis még beleköphetnek az utolsó négy helyen felsorolt csapat levesébe. Biztosan NB II-es lesz viszont jövőre a Cegléd, a Balmazújváros, a Kozármisleny, a Gyirmót és az Ajka is, és még odakerülhet a Felsőtárkány, a Várda SE, a Soroksár, a Budaörs és a Dunaújváros-Pálhalma. A Dorognak nincs és nem is lesz licence, így még nem tudni, hogy helyettük ki vesz majd részt az osztályozón (ahol egyébként a Szigetszentmiklós vár ellenfélre). A Szolnok pedig elképzelhető, hogy az egészen az NB III-ig száműzött Eger felszabaduló helyén végül megússza a döntő párharcot. Persze ilyesmin már túlzottan meg sem lepődünk.

                                            Mezőkövesden egyelőre még üres a lelátó

Hirtelen most majdnem azt írtam, hogy az az igazán aggasztó, hogy ezek közül a csapatok közül egy év múlva majd ketten felkerülnek az első osztályba. De aztán mégis szerényebbre veszem az arcom, mivel Békéscsabán, Zalaegerszegen és Nyíregyházán még egy tisztességesebb nézőszámra is lenne esély, és mielőtt még Kálmán bácsi agyonütne egy széklábbal, a Vasast sem húznám ki feltétlenül a kalapból. Akár még Sopronban, Szegeden, Szolnokon és Tatabányán is képesek lennének meccsre járni az emberek, persze a kezdeti lelkesedés után itt is nagy mértékben az aktuális teljesítmény függvénye lenne a nézőszám.

Az már eleve nem egy elhanyagolható kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán a nézőszámokon rugózni. Pláne akkor, amikor néhány száz, de legfeljebb néhány ezer fős különbségekről beszélhetünk. Úgyhogy hagyjuk most a francba a nézőszámot, és kanyarodjunk vissza a jelenlegi NB I-hez.

Ahol szerintem 12 csapat bőven elég lenne. Mondom, nem feltétlenül a nézőszám és nem is csak a hagyományok miatt, hanem kizárólag a bajnokság színvonala érdekében. Meg persze azért az sem egy utolsó szempont, hogy a klubnak a „talán”-nál azért több esélye legyen arra, hogy szezon végére nem apad ki teljesen az anyagi forrás. Az ugyanis nagyon nem vicces, amikor hozomra meg becsszóra odaadják a lehetőséget azoknak, akikről aztán hamarosan kiderül, hogy mégsem tudják tartani az ígéretüket. Persze az is lehet, hogy sok esetben már maguk a feltételek is hülyék, de ezen most nagyvonalúan lépjünk túl.

                                            Egerben ostromállapot volt (vasarnapihirek.hu)

Mindent figyelembe véve jelenleg a következő csapatokkal képzelném el az első osztályt: Győr, Videoton, Honvéd, MTK, Debrecen, Ferencváros, Újpest, Diósgyőr, Haladás. A maradék három helyen pedig vesszen össze a Kecskemét, a Pécs, a Paks, a Kaposvár, a Pápa, a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Vasas, a Zalaegerszeg, a Sopron, a Szolnok és a Szeged.

A "biztos NB I-es" kilenc csapat közül például az MTK és a Haladás láttán talán sokan felszisszennek, de ennél a két klubnál kiváló utánpótlásképzés folyik, úgyhogy szerintem erre a két csapatra mindenképpen szükség van. Még akkor is, ha a Hungária körúton pénztárosnak lenni a világ egyik legkényelmesebb állása. (A Diósgyőr szereplése mellett önmagamnak kicsit ellentmondva jelenleg a fanatikus szurkolótábor szól leginkább.)

Nem állítom azt, hogy jövőre például a Kaposvár, a Mezőkövesd, a Pápa vagy neadjisten a Felcsút biztosan nem veri majd bucira a komplett mezőnyt, de pici fenntartásaim azért mindenképpen vannak.

12 csapattal, négy teljes körrel, 44 fordulóval valószínűleg még inkább emelkedhetne a színvonal. Úgy, hogy egy csapatban egyszerre csak legfeljebb négy külföldi (mindegy, honnan jött) lehetne a pályán, és legalább négy U23-as magyar fiatalnak is játszania kellene. (A külföldiek korlátozott szerepeltetése legfeljebb csak a klubvezetés és a vezetőedző akarata és döntése lehet, hiszen a Bosman-szabály szerint "papíron" nem korlátozható az EU-s labdarúgók száma.) Valószínűleg több lenne az érdekesebb, színvonalasabb és kiélezettebb meccs, bár tudom, hogy nálunk aztán tényleg bárki, bármikor, bárkit megtréfálhat. De inkább játsszon egymással négyszer a Fradi és az Újpest, mint kétszer mondjuk a Pápa és a Felcsút. Talán attól sem kellene tartani, hogy a gyakoribb találkozás miatt megunnák egymást a játékosok, és az is biztos, hogy sokkal kevesebb lenne az üres lelátók előtt lezajló meccs. Persze első ránézésre soknak tűnhet ez a 44x90 perc, de Angliában például a másodosztálytól kezdve általában már 46 meccset játszanak (igaz, 24 csapattal), és akkor még a rájátszásról nem is beszéltünk (amin egyébként szintén érdemes lenne elgondolkodni, hiszen ettől még inkább kiélezettebb lehetne a küzdelem).

Persze az egészet annyival is el lehet intézni, hogy annak van joga NB I-esnek lenni, aki megszerezte az indulási jogot. Mindegy, hogy kik játszanak a csapatban, és az is, hogy mindezt mennyien figyelik.

.