Válogatott okosságok

Nemzeti labdarúgó-válogatottunk péntek este 8 órától sorsdöntőnek ígérkező mérkőzést vív Bukarestben Románia ellen. Ennek örömére visszaidézzük, hogy mi történt a múltban, és jelen cikkben kizárólag erre a párosításra fókuszálunk, tehát az itthon játszott összecsapásokra nem térünk ki.

1936. október 4-én játszottuk az első meccsünket keleti szomszédunk ellen, a helyszín Bukarest volt, 35 ezer néző látogatott ki a stadionba. 0-1-es félidő után 2-1-re győztünk, méghozzá ferencvárosi találatokkal, ugyanis Lázár és Toldi szerezték góljainkat (ez nagyjából annyit tesz, mintha a soron következő mérkőzés második félidejében Gyömbér egyenlítene, majd Böde bepiszkálná a győztes találatot).

1939. október 22-én zajlott a második bukaresti román-magyar mérkőzés, barátságos volt, így nem olyan fájó a pontvesztés, 0-0-ás félidő után 1-1-gyel zártunk. Tóth III szerezte a gólunkat, ő az Újpest játékosa volt, egyébként sok helyzetet elhibáztunk, ezért nem tudtuk behúzni ezt a derbit.

Három hazai mérkőzést követően 1947. októberében játszottunk ismét a román fővárosban, és egy könnyed, 3-0-ás sikert arattunk. Ezzel a győzelemmel megnyertük az ún. „Balkán Kupa” eseménysorozatát, a románok pedig a harmadik helyet szerezték meg az öt csapatból. A felcsúti legenda, Puskás Öcsi, két gólt szerzett, rajta kívül Egresi is beköszönt (klubcsapata az Újpest).

A következő évben idehaza egy arcpirító 9-0-lal helyre tettük őket, majd ismét csak októberben, annak is a 24. napján, Bukarestben is lealáztuk őket 5-1-re. Ekkor igen nagy volt az érdeklődés, hiszen 48 000 néző tekintette meg a presztízscsatát, amelyen Puskás mesterhármasa mellett Deák „Bamba” két találatának örülhettünk. Ellenfelünk két hónapos edzőtáborral készült a találkozóra, mindhiába, Grosics kivédte a szemüket, a támadóalakzatunk pedig ismét hatékonynak bizonyult.

Az 1952-es, győzedelmes olimpián is összekerültünk Romániával, legyűrtük őket, a következő idegenbeli mérkőzésre 1958. októberében (micsoda meglepetés, úgy tűnik ez valami bejáratott hónap volt) került sor, 100 000 néző volt kíváncsi a csapatokra, a pokoli hangulatban hátrányba is kerültünk az első játékrészt követően, azonban érkezett a salgótarjáni Vasas és a honvédos Tichy, góljaikkal ismét győzelmet könyvelhettünk el. A krónikák szerint a szovjet Saar játékvezető neve ellenére kiválóan bíráskodott . Ekkor sikerült utoljára legyőzni őket otthonukban.

(a videó címe pontatlan, tíz évvel később rendezték a meccset)

1972. tavaszán komoly párharcot vívtunk ellenük. Tét az Európa Bajnokság legjobb négy csapata közé kerülés volt. Hazai döntetlen után mehettünk Bukarestbe. Illovszky Rudolf szövetségi kapitány csapata Szőke István révén előnyhöz jutott, erre Dobrin válaszolt, aztán Kocsis Lajos ismét Magyarországot juttatta vezetéshez, azonban nevezett a félidő végén büntetőt hibázott. A második 45 percben Neagu találatával a hazaiaknak – 75 000 fanatikusuk nagy örömére – sikerült kiegyenlítenie, sőt, a végén még örülhettünk az iksznek. Az akkori szabályok szerint nem mentünk sokra az idegenben lőtt több góllal, harmadik mérkőzésre került sor, semleges pályán, Belgrádban, melyet 2-1-re megnyertünk (ismét Kocsis és Szőke talált be), így mi jutottunk tovább.

Kocsis Lajos

Szőke István

1981. szeptember 23-án szintén jelentős téttel bíró mérkőzést vívtunk Bukarestben, világbajnoki selejtezőn játszottunk 0-0-át, erről bővebben korábbi múltidéző cikkünkben olvashatnak videóval megspékelve.

Még két mérkőzés felsorolása van hátra: 1999 és 2001 júniusában is tükörsima, 2-0-ás vereséget szenvedtünk a román fővárosban, előbbi EB- , utóbbi VB-selejtező volt a Ghencea Stadionban. A tisztesség kedvéért azért beteszem az összefoglalókat, melyek alapján talán el tudják hinni, hogy az utóbbi esztendőkben előreléptünk a válogatott teljesítményét illetően.

Összefoglalásul némi statisztika, néhány számadat. kilenc hivatalos válogatott mérkőzést játszottunk Romániában, mindannyiszor Bukarestben (pénteken is így lesz), ezek közül négyet tudtunk megnyerni, háromszor játszottunk döntetlent, és két alkalommal szenvedtünk vereséget, az összesített gólkülönbség 15-10 a javunkra. Legeredményesebb magyar gólszerző Puskás Ferenc, öt góllal. Mivel az utolsó győzelmünk majdhogynem 55 évvel ezelőttre datálható, ezért talán ideje lenne egy újabbnak.

Minden kilátogató honfitársunknak szerencsés utat, és nagyon jó szurkolást kívánunk!