Már a bukaresti megsemmisítő vereség előtt olvashattunk olyan értesüléseket, hogy amennyiben a pénteki és a keddi mérkőzésen nem szerezzük meg a maximális hat pontot, akkor elképzelhető, hogy Sanyi bácsit (a rajzművészt) a másik Sanyi bácsi (a szalámis bankfőnök) rövid úton ráhelyezi a csúzlira. Négy, illetve három pontnál hatványozottabban igaz lehet ez a megállapítás, ennél kevesebb egység begyűjtése esetén pedig állítólag már nincs is miről beszélni. Nos, a számunkra örök mumus hollandok ellen hazai pályán csak egy 94. percben kapott véleményes büntetővel (2-2) pontokat veszítő észtek ellen ugyan elviekben még nyerhetünk a Puskás Ferenc Stadionban, de akkor ezután azonnal azt kellene néznünk, hogy a törökök vajon elhozták-e a három pontot Bukarestből. Ez kellene ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessük a szokásos számolgatást a hátralévő két fordulóra, és a kincstári optimizmust messze túllépve esetleg még bekalkuláljunk egy amszterdami pontszerzést is. Miután ez a kevésbé valószínű forgatókönyv, így könnyen elképzelhető, hogy kedd estétől már a 2016-as Európa-bajnokság jegyében kezdhetjük meg a fiatalítást, vagy legalábbis a keret jelentős átalakítását. Felkészül Mészöly Géza?

A hírek ugyanis arról szólnak, hogy Egervári menesztése esetén a Kiskavics foglalja el a szövetségi kapitányi pozíciót, egyelőre más jelöltről nem is nagyon hallani. Ezt az értesülést tovább erősíti, hogy már egy-két évvel ezelőtt is több megbízhatónak tűnő forrásból hallhattuk: Mészöly Géza szövetségi edzői szerepvállalása az utánpótlásban egyértelműen a nagyválogatott vezetésének előszobája. Szokjon csak bele a gyerek a közegbe, ismerje csak meg minél jobban a korosztályos válogatottakat, hiszen a későbbi kinevezése esetén jórészt úgyis ezek a srácok adhatják majd a majdani válogatott gerincét.

Egervári Sándor szerencsés menetelése a jelek szerint Bukarestben ért véget. Kétségtelen, hogy az ősz hajú mester irányítása alatt a válogatott az összes kötelező győzelmet szállította (Izland, Málta és Liechtenstein óta már ez is valami), sőt, a csapat még előzetesen be nem tervezett pontokat és győzelmeket is hozott. Igaz, hogy szinte végig versenyben voltunk (értsd: háromból három betli után már nem szálltunk el a francba rögtön az elején), de a nemzetközi világversenyre való kijutás ezúttal sem, neki sem, nekik sem sikerült. Azzal pedig túl sokra nem megyünk, hogy most már aztán tényleg majdnem kijutottunk, eddig meg általában még kicsit sem, mert a lényeg ugyanaz marad: 1986 óta felnőttszinten nem vagyunk ott sehol sem.

Néha, amikor már baromira semmi ötletünk sincs, pánikszerűen bedobjuk „a fiatalítani kell” kártyát. A sporttelevízió most már nem bajuszos, de még mindig mágnestáblás szakértője ebbe már válogatott szinten is belebukott (belebuktatták) egyszer, pedig Várhidit én egyáltalán nem tartom fogalmatlannak az utánpótlással kapcsolatban. Az „eredmények” persze nyilván Egervárit igazolják, de egyrészt nézzük meg, hogy az a világbajnoki bronzérmes U20-as válogatott mire vitte a későbbiekben, másrészt pedig azt se felejtsük el, hogy ebben a relatív sikerben mekkora része volt Egervárinak. Jókor ültették jó helyre, pedig azért attól tartok, Sisa Tibor legalább ugyanúgy megérdemelte volna azt a bizonyos bronzérmet.

Erwin Koeman után Sanyi bácsi ült a nagyszékbe, és néhányan egy pillanatig azt hitték, hogy Némethék, Komanék, Simonék, Futácsék majd a felnőttek között is meghatározóak lesznek. Talán négy év után már kijelenthetjük, hogy sajnos ez sem így lett.

                                                  Mészöly Géza lassan tényleg startolhat?

Mészöly Géza tavaly vette át az U18-as válogatott irányítását. A szakember a már 2008 óta az MLSZ utánpótlásában dolgozó Pisont Istvánnal együtt rendszeres látogatója a korosztályos mérkőzéseknek, nemzetközi utánpótlás tornáknak, így a játékosokat, azok képességeit és aktuális formáját vitathatatlanul tökéletesen ismeri. Ezen kívül szívesen, kimerítően, mellébeszélés nélkül és szimpatikusan válaszol, ha az egyszeri tudósító egy-egy mérkőzés kapcsán megkérdezi. Persze ettől még nem lesz jó edző, de a szurkolók számára ezek az apróságok is sokat jelenthetnek. (Természetesen Egervári könnyen lehet ugyanez a kategória, de vele még egyszer sem volt szerencsém személyesen beszélgetni. Igaz, nem is nagyon akartam.)

2014-ben majd Magyarország rendezi az U19-es Európa-bajnokságot, és az eddig elért eredmények alapján nem csak a rendező jogán vehetnénk részt az eseményen. Ez a válogatott az elmúlt hónapokban az olaszokat, a portugálokat és a németeket is legyőzte, tegnap pedig a Vilotics-emléktornán a franciák skalpját is begyűjtöttük. Annak ellenére, hogy ezek nem tétmeccsek voltak, és az ellenfél sem feltétlenül mindig a lehető legerősebb összeállításában lépett pályára, azért nem kell mondani, hogy ezek a nemzetek mennyivel előttünk járnak a labdarúgásban.

És mi mégis miben és kikben bízzunk, ha nem a fiatalokban? A jelenlegi magyar "nagy"válogatott „rutinosabb” tagjait már jól ismerjük és úgy tűnik, hogy sok meglepetést már nem is tudnak nekünk okozni. Nem marad tehát más, mint abban reménykedni, hogy az U21-esek egyelőre sikeresek a selejtezőcsoportjukban, és a keret 90%-a már stabil csapattag az első osztályban. Az U19-esek pedig valóban már kis túlzással végigverték Európát, és talán annyi csalódás és túlzott bizakodás után tényleg ez lesz az a generáció, amelyik majd…

Természetesen a legnagyobb megválaszolatlan kérdés továbbra is az, hogy az utánpótlásban elért sikereink után miért nem tudunk „beépülni” a felnőttfociba? Mi hiányzik, mi ér véget, mi szakad szét, mi okozza a problémát?

Valószínűleg a bukaresti vereség után tényleg nem marad más, mint felkészülni a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőire. Ez lesz majd az első kontinenstorna, ahol már 24 ország válogatottja vehet részt. Ha még ide sem sikerülne kijutni, akkor majd természetesen a 2018-as vb-selejtezőkre fogunk koncentrálni, de ne felejtsük: majd 2020-ban is lesz Európa-bajnokság...

A szurkoló pedig általában türelmes, meg aztán a fiatalabbja már ezt is szokta meg. Egy dolog azonban biztosnak látszik: a korszerűbb stadionok és a felnőttválogatott teljesítménye között nem feltétlenül kell összefüggést keresni.

                                        Játékosként és kapitányként EDDIG 140-szeres válogatottak

Tudom, hogy sokak szerint itt még maga Mourinho sem tudná csodát tenni, de én jelenleg még elfogult vagyok Mészöly Gézával szemben, és nem bánnám a kinevezését. Hátha vele sikerül végigmenni az úton. Hátha ő nem személyes szimpátia, különböző elvárások, túlzott makacsság vagy engedelmes bólogatójánosság módjára válogatna és irányítana.

Hátha…