Válogatott okosságok

A német olimpiai csapat jól szerepel Szocsiban, jelen cikk írásakor vezetik az éremtáblázatot, 8 aranyéremmel.

Németországban meglehetősen népszerűek a téli sportok, sokan követik figyelemmel a versenyeket a szezon folyamán - bár a labdarúgás természetesen itt is népszerűbb bármi másnál. Persze semmi meglepő nincs abban, hogy az alpesi számokat leginkább az ország alpesi tájain, Németország déli részén, ill. a Csehországgal határos keletnémet területeken űzik, és a téli sportok a szurkolók köreiben is népszerűbbek ott, mint az északi, sík vidékeken.

Az olimpiai bajnok síugrócsapat (Fotó: AFP)

Akiknek jól megy

Azonban az egyes sportágak népszerűsége a téli sportokon belül is jelentősen különbözik. A tévében a legtöbbet a lesiklóversenyeket közvetítik, nem meglepő tehát, hogy a lesiklás olimpiai bajnoka, a 29 esztendős Maria Höfl-Riesch a legismertebb sportolók közé tartozik a téli sportágak művelői közül.

Maria Höfl-Riesch (Fotó: EPA)

MIvel Höfl-Riesch (azelőtt csak Riesch) rendszerint jól is szerepelt a versenyeken, gyakran került a tévébe. A német lakosság egy jelentős része ismeri, és rendszeresen látja, hall felőle. Ezért ő ideális reklámhordozó - amint ennek a fenti képen is látjuk jeleit. Ő is bajor egyébként, Garmisch-Partenkirchenben született, és ma is ott lakik, amikor épp' nem versenyez. A reklámozóktól kapott bevételekkel együtt Höfl-Riesch kb. egymillió eurót keres évente.

Sűrűn van a tévében sífutás, ill. biatlon is. Az itt szereplő sportolók szintén nem rossz reklámhordozók. Itt még jól is jött, hogy a sikeres sílövőnők, korábban Magdalena Neuner, most pedig a kétszeres világbajnok Miriam Gössner, esztétikailag is emelni tudják a reklámok értékét.

Az egyetlen szépséghiba, hogy Gössner egy sérülés miatt nem vesz részt az olimpián, így voltaképpen nem illik bele ebbe a cikkbe.

Bár, jobban megnézve a szépséggel itt nincs is hiba. Gössner, ha már ráért, csinált egy fotósorozatot a Playboy című lapnak - aligha anyagi ellentételezés nélkül.

És akiknek nem

De nem mindenki ilyen szerencsés. Szánkó nem sűrűn van a tévében, nem is beszélve az északi összetettről, amelynek versenye egy napig tart, tipikusan az a sportág, amit legfeljebb néhány tucatnyi hardcore rajongó lenne hajlandó végignézni.

Eric Frenzel. Ön felismerné egy tévéreklámban? (Fotó: FFH)

Eric Frenzel, a versenyszám friss olimpiai bajnoka egy interjúban arról számolt be, hogy a négy éve, Vancouverben szerzett bronzérme után egyetlen szponzort sem sikerült találnia, még a szomszéd falu hentese sem jelentkezett. Most ő hős Németországban, de két hét múlva már a lakosság nagy része visszakérdezne a neve hallatán: Erik Kicsoda?

Frenzel profi sportoló, olyan értelemben, hogy ebből él, de a teljes jövedelmét (kb. a német átlagfizetésnek megfelelő összeget) egy erre szakosodott szervezeten keresztül az államtól kapja.

Ezeknél a sportágaknál az is nehézséget okoz, hogy a versenyzők rendszerint sisakban (szánkó, síugrás), de legalábbis sapkában, sok esetben napszemüvegben versenyeznek, azaz végig lehet nézni a versenyt úgy, hogy igazából a néző nem is látja, a versenyző hogy néz ki. Esetleg feltűnik a befutó után, vidáman, vagy éppen búslakodva, pár másodpercre, de nem marad meg a nézőkben alaposan az arca. Így ők kevéssé is alkalmasak reklámcélokra.

Olimpiai bajnok szánkósok (Fotó: Morgenpost)

A 8 német arany felét a szánkósok hozták össze, ebben a sportágban letarolták a mezőnyt, minden versenyszámot megnyertek. De, ha azt mondjuk, hogy Szocsiban minden szánkós olimpiai bajnok német, az túl tág meghatározás, ugyanis mind bajorok. Sőt, még valami összeköti őket: mindannyian rendőrök.

Felix Loch és Natalie Geisenberger (a fenti képen jobbról az első és a második)

Szó sincs róla, hogy ők reggelenként, edzés előtt, a forgalmat irányítanák Berchtesgadenben. Valójában a Bundespolizei vállalta magára azt a feladatot, hogy ők fogják finanszírozni a német szánkósportot. És akkor már olyan szinten, hogy ott a többi országnak ne nagyon osszanak lapot.

Azon túl, hogy a rendőrség négy szánkópályát üzemeltet az országban, a sportolók megélhetését is ők biztosítják - nem sokkal magasabb szinten, mintha ténylegesen a rend fenntartásában dolgoznának.

Rajtuk kívül rendőr még Carina Vogt, a női síugrás történetének első olimpiai bajnoka is, lényegében ugyanazért, mint a szánkósok: a sportág ismertsége és népszerűsége olyan alacsony, hogy az ahhoz kapcsolódó bevételekből még sílécre se telne, nemhogy sonkára a vajas zsömléhez. 

Hasonló feltételekkel készült a versenyekre még pártucatnyi német sportoló, akiknek, ilyen vagy olyan okokból, nem sikerült felállniuk a dobogó legtetejére Szocsiban. Ez a foglalkoztatás alig különbözik a szocialista Magyarországról ismert sportállásoktól, talán az egyetlen valós különbség, hogy itt senki nem akar úgy csinálni, mintha ezek a sportolók ténylegesen civil munkát végeznének.

Ugyanakkor az is világos, hogy, ha a német állam változtat, akkor borul az egész. És akkor Németországnak is marad az olimpiákon a lesiklás, meg a sífutás (puskával vagy anélkül). Szőkék előnyben.