Sorozatunk legújabb részében két olyan házaspárral ismerkedhetnek meg, akiknél mindketten olimpiai érmet szereztek Magyarországnak. Az egyik pár esetében a feleség csak az adott sportág, a másik kettősnél a férj viszont az egész ország ellentmondásos személyiségévé vált.

Schmitt Pál (Budapest, 1942. május 13. - ) 13 évesen a Budapesti Vörös Meteor csapatában, a későbbi MTK-ban kezdte párbajtőrvívó pályafutását. 1958 és 1960 között egymás után háromszor volt az országos bajnokságon aranyérmet szerzett csapat tagja. 1967-ben és 1968-ban egyéniben is magyar bajnokságot nyert, ezen kívül egy ezüst- és két bronzérme is van ebben a kategóriában. 1968-ban Mexikóvárosban és 1972-ben Münchenben is az olimpiai bajnoki címet szerzett magyar párbajtőrcsapat tagja volt. Világbajnoki érmeit is a csapatversenyek során szerezte: 1970-ben és 1971-ben aranyérmet nyert, ezeken kívül két ezüstérme, valamint három harmadik helyezése is van. A válogatottból 1976-ban, a montreali olimpián elért negyedik helyezést követően vonult vissza, de egy évvel később kézfájdalmai miatt klubszinten is befejezte az aktív sportolást. 1965-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakán diplomázott. Ezt kihasználva visszavonulása után eleinte szállodai munkatársként dolgozott, majd 1976-ban az Astoria Szálló igazgatóhelyettesének nevezték ki. 1981 és 1983 között a Népstadion és Intézményei főigazgatója volt. Ezt követően a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkáraként dolgozott, majd 1989-től egészen 2010-ig a testület elnöke volt. 1983 és 1986 között a sportot irányító központi hatóságnak, az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak volt az elnökhelyettese miniszterhelyettesi rangban. A Los Angeles-i olimpiai szereplést elutasító szavazáson nem vett részt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak 1983 óta tagja. 1991 és 1995 között a végrehajtó bizottság tagjaként, ezután 1999-ig a szervezet alelnökeként dolgozott, ezt követően protokollfőnöknek választották. 1995 óta a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöki tisztét is betölti. 1993 és 1997 között a Magyar Köztársaság madridi nagykövete volt, 1995-ben Andorrába is akkreditálták. 1998 és 2002 között Bernben dolgozott nagykövetként, 1999-től pedig már Liechtensteinben is ellátta a pozíciót.

1998-ban szívesen indult volna az MSZP színeiben főpolgármester-jelöltként, azonban 2002-ben ez már a Fidesz és az MDF támogatásával, de formálisan független indulóként valósult meg, ekkor végül a második helyen végzett. Miután egy évvel korábban még minden fórumon a Fidesztől való függetlenségét hangoztatta, 2003-ban belépett a Fideszbe, és hamarosan a párt egyik alelnökévé választották. 2004-ben pártja listavezetőjeként az Európai Parlament tagja és a Fidesz EP-delegációjának vezetője lett. 2009-ben ismét mandátumot szerzett, és az Európai Parlament egyik alelnökévé választották. 2010-ben az országgyűlési választásokon mandátumot szerzett, ezt követően lemondott Brüsszelben betöltött pozícióiról. 2010. május 14-én az Országgyűlés elnökévé, majd 2010. augusztus 6-án a harmadik magyar köztársaság negyedik köztársasági elnökévé választották. A korábbi elnököktől eltérően hivatali pozíciója idején egyetlen esetben sem élt alkotmányos vagy politikai vétójogával. A 2012. január 11-én kirobbant plágiumvád hatására március 29-én a Semmelweis Egyetem szenátusa megfosztotta doktori címétől. Schmitt Pál végül méltatlan körülmények között, április 2-i lemondását követően távozott a köztársasági elnöki székből. Azóta aktív nyugdíjasként él, saját bevallása szerint motorozik, sporteseményekre jár, valamint már tárogatózni is több ideje van.

Későbbi feleségével 1962-ben a tatai edzőtáborban ismerkedett meg, és 1966-ban kötöttek házasságot. Három lányuk és hat unokájuk van.

Makray Katalin (Vasvár, 1945. április 5. - ) 12 éves korában lett a Postás SE igazolt tornásza, és hamarosan már az ifjúsági válogatottnak is tagja lett. 16 éves korában aratta első jelentős sikerét, amikor a mesterfokú országos bajnokságon felemás korláton aranyérmet, talajon és egyéni összetettben pedig bronzérmet szerzett. 1962-ben a prágai világbajnokságon csapatban a negyedik, felemás korláton a hatodik helyen végzett. Egy évvel később egyéni összetettben és a csapat tagjaként is Universiadét nyert. 1964-ben a tokiói olimpián felemás korláton érte el a legjobb szereplését, ahol a második helyen végzett. Ebben az évben az Év magyar tornásznője címet is elnyerte. 1965-ben a budapesti Universiadén csapatban aranyérmet, egyéni összetettben pedig bronzérmet szerzett. Az 1968-as olimpián is részt vett, itt a csapatversenyek során elért ötödik helyezés volt a legjobb eredménye. Összesen nyolcszor nyert magyar bajnokságot, 1963-ban a felemás korlát mellett egyéni összetettben és talajon sem talált legyőzőre. Visszavonulása után 1975-ben a televízió képernyőin tűnt fel újra, miután gyermekeivel közel tíz évig állandó szereplője lett a TV tornának. 1978-ban diplomázott a TF-en, ezt követően a Postásnál dolgozott edzőként. Az aerobik egyik magyarországi meghonosítójaként a Magyar Aerobik Szövetség elnökségének is tagja volt.

Fábián László (Budapest, 1936. július 10. - ) 1951 és 1969 közötti sportolói pályafutása során kizárólag az Újpesti Dózsa színeiben kajakozott. Varga Ferenc, a sportág első magyar olimpiai érmese (1952-ben Helsinkiben Gurovits Józseffel bronzérmet nyertek 10000 méteren) a házukba járt udvarolni, és az ő unszolására ismerkedett meg a kajakozással. 1956-ban a melbourne-i olimpián a fájdalmasan fiatalon elhunyt Urányi Jánossal (Balatonboglár, 1924. június 24. - Budapest, 1964. május 23.) 10000 méteren a magyar kajak-kenu sport első olimpiai bajnoki címét szerezték. Az elsősorban hosszú távú specialistának számító Fábián László számára mindenképpen kedvezőtlen volt, hogy ezen a távon a későbbiek során már nem rendeztek versenyeket az ötkarikás játékokon. Valamennyi jelentős sikerét kettesben (Urányi János mellett Timár Istvánnal, Szöllősi Imrével, valamint Kemecsei Imrével), illetve négyesben érte el. Kajak kettesben háromszor nyert világbajnoki címet, négyesben pedig egy arany-, illetve egy ezüstérmet szerzett. Az 1963-as jajcai világbajnokságon mindkét kategóriában a győztes egység tagja volt. Hatszoros Európa-bajnok (négyszer 10000, egyszer 1000, egyszer pedig 500 méteren nyert kajak kettesben), a kontinensbajnokságokról még két-két ezüst-, illetve bronzérme is van. Huszonhárom alkalommal nyert magyar bajnokságot. Versenyzői pályafutása után Újpesten, majd az MTK szakosztályában dolgozott edzőként, valamint feleségének munkáját is segítette a sportolók felkészítésében. 2011 szilveszterén súlyos agyvérzést szenvedett.

Rozsnyói Katalin 1942. november 20-án született Budapesten. Az Újpesti Dózsában kezdett el kajakozni, ahol hamarosan kitűnt tehetségével. 1968-ban Mexikóvárosban Pfeffer Annával olimpiai ezüstérmet nyertek az 500 méteres távon. Három évvel később ment feleségül edzőjéhez. Az aktív versenyzést egy sérülés miatt abba kellett hagynia, de a sportágtól végül nem szakadt el. Miután belügyi dolgozóként sem vették fel a Rendőrtiszti Főiskolára, elvégezte a Testnevelési Főiskolát. Újpesten kezdett el kisgyerekekkel foglalkozni, bár eleinte nem tetszett neki a munka, miután a gyerekek értelemszerűen lassabbak voltak a versenysportolóknál. Az országban elsőként kezdett el nőként felnőtt versenyzőket is felkészíteni, a tanítványaival elért sikereinek köszönhetően pedig hamarosan minden idők legnagyobb edzői közé emelkedett a sportágban. Első kiemelkedő eredményét Mészáros Erikával érte el, aki 1986-ban a montreali világbajnokságon kettesben és négyesben is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. 1992-ben a Czigány Kinga - Dónusz Éva - Kőbán Rita - Mészáros Erika összetételű négyes olimpiai bajnoki címet szerzett 500 méteren. Ötkarikás bajnok tanítványai közé tartozik még Kovács Katalin és Janics Natasa is, bár ez az együttműködés később a sorozatos konfliktusok miatt megszakadt. Először csak Janics hagyta el Fábiánné csoportját, később viszont Kovács is bejelentette, hogy a továbbiakban már ő is mással képzeli el a közös munkát. Két későbbi olimpiai bajnok, a 2012-ben Londonban egyesben és négyesben is győztes Kozák Danuta, valamint Szabó Gabriella is a tanítványai közé tartozott, ők azonban már négy évvel az ötkarikás sikerek előtt, még a pekingi olimpiát megelőzően távoztak Fábiánné csoportjából. 2006-ban a szegedi világbajnokságon kilenc aranyérmet szereztek az általa felkészített versenyzők. Stílusát egyesek keménynek, mások megalkuvást és ellentmondást nem tűrőnek nevezik, de olyanok is akadnak, akik kegyetlennek, vagy egyszerűen szadistának tartják. Saját elmondása szerint sem hallgatott a férjén kívül soha senkire, és arra sem tartott igényt, hogy a közös munka után bármilyen szinten tartsák vele a kapcsolatot a volt versenyzői. Fábián László már a 2004-es athéni olimpia előtt is arra kérte feleségét, hogy vonuljon vissza, de ő elmondása szerint "mindig megsajnál valakit", aki megkéri, hogy ő készítse fel a következő világversenyre. Hatszor választották meg az év edzőjének, szövetségi kapitányként azonban soha sem került szóba a neve. Erről ő így nyilatkozott: "Tudtam, hogy nem fogadnának el, úgy láttam, olyan szövetségi kapitány kell, akit tudnak irányítani. Erre én alkalmatlan vagyok."

  Még nem járt le az ideje....

A londoni olimpia előtt - már közel 70 évesen - életében először férfiakkal is rendszeresen dolgozni kezdett. (Férje versenyzőinek felkészítésében eseti jelleggel korábban már részt vett. Ekkor derült ki, hogy Fábiánné a saját női sportolói felé sokkal keményebb követelményeket támaszt, mint amihez a férfiak hozzá voltak szokva...) A Kammerer Zoltán - Tóth Dávid - Kulifai Tamás - Pauman Dániel összeállítású négyes végül óriási meglepetésre a második helyen végzett 1000 méteren. Amikor 2012 végén az egyre inkább elmérgesedett viszony miatt (a klub jelentős összegekkel tartozott neki és a versenyzőknek is) Fábiánné elhagyta az MTK-t, a fiúk azonnal követték "Kati nénit" a Vasashoz. Ezekben a napokban jelentette ki, hogy rájött: soha nem kellett volna korábban nőkkel dolgoznia, mert ugyan nincs benne keserűség, de végül minden volt tanítványa "belé törölte a lábát". A fiúk viszont "egészen mások, velük könnyebb, világosabb, tisztább minden". Munkakapcsolatukra jellemző, hogy a mindig keménynek és megközelíthetetlennek tartott Fábiánné az olimpiai ezüstérem után a következőket nyilatkozta:

Örülök a fiúk sikerének. Ez egy fantasztikus csapat, a gyerekek nem kritizálják, hanem mindig mindenben segítik egymást. A rajt előtt olyat csináltam, mint még soha. Bizony, én is elérzékenyültem, amikor elbúcsúztam tőlük a parton. Mindegyiknek sorban adtam egy puszit, és mondtam, hogy lélekben én is bent ülök a hajóban, értem is hajtsanak. Én is megkönnyeztem ezeket a pillanatokat, és most hallom, hogy nekik is rengeteget jelentett a pályán.

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk két állandó szerzőjének regényét. Lepje meg szórakoztató magyar könyvekkel szeretteit, barátait Újévre, születésnapra, vagy névnapra! Városok,stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. Facebookon is. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható? - pl a Honvéd Ajándékboltban). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.