Válogatott okosságok

Állítólag a magyar nyelv hangokban nagyon gazdag, alig van olyan hang, ami más európai nyelvekben megtalálható, a magyarban viszont nem. Ehhez képest itt van rögtön a rövid "á", ami szinte minden más európai nyelvben megvan, a mienkből viszont hiányzik. Tessék odaképzelni a címbéli "a"-k helyére.

Bár még nincs egészen vége, én azért megelőlegezem, hogy nagyszerű olimpiát láthattunk - de legalábbis láthattak azok, akiknek (hozzám hasonlóan) nem a magyar királyi televízió adásaira kellett hagyatkozniuk.

Oroszországból, lendülettel. A kormányál a kétszeres olimpiai bajnok Alexander Zubkov (Fotó: AFP)

Ez erősen szubjektív, de hosszú idő óta Szocsiban láttam az első olyan olimpiai megnyitót, ami tetszett (ez a mostani viszont nagyon). Szépek és jók voltak a létesítmények, a versenyhelyszínek. A gyönyörű kaukázusi hátterek tán még a Tour de France-on edződött nézőket is lenyűgözhették. A rendezésről mindent elmond, hogy amikor nagyon bele akartak kötni a riporterek Oroszországba, akkor az olimpiához nem, vagy csak futólag kötődő kritikákat hoztak fel Putyin rendszerével szemben, mert magába az olimpiába alig tudtak belekötni.

Egyedül az időjárással, és - ahhoz kapcsolódóan - a hó minőségét kritizálták többen is - nem alaptalanul. Sajnos téli időszakban, szabadtéri versenyeken alig lehetséges két héten át tökéletes időjárást biztosítani, de mindent egybevéve a Krasznaja Poljana nem volt rossz helyszín, bár egyesek mediterrán időjárással riogattak, alig volt két-három olyan nap, amikor vastagon pluszban volt a hőmérő.

A nézőkre, a hangulatra sem lehetett panasz. Bár a korábbi téli játékokhoz képest kevesebb volt a külföldi néző, a hazaiak mindenhol megtöltötték a lelátókat, jó hangulatot teremtve, mindig erősen buzdítva a sajátjaikat, a legtöbbször a címben is említett kiáltásokkal (Rasszija Oroszország neve, oroszul).

Krasznaja Poljana (Fotó: Szocsi 2014)

Ami pedig magukat a versenyeket illeti. Előző cikkem írásakor még Németország állt az éremtáblázat első helyén, 8 aranyéremmel. A németek aztán le is ragadtak ennél a mennyiségnél. El is uralkodott a válsághangulat, mivel ilyesmire nem sűrűn van példa, hogy Németország sem bobban, sem biatlonban ne szerezzen egyetlen aranyat sem, bobban ráadásul más érem sem jutott, ami ötven éve fordult elő utoljára. Szóval a németek visszaestek az ötödik helyre, még Hollandia is megelőzte őket, pedig a narancsosok csak egyetlen sportágban remekeltek - igaz, abban viszont taroltak: 23 érmet szerzeztek, az összes többi ország együtt csak 13-at.

Az élre viszont a rendező ország került. Az utolsó nap előtt már világos volt: elég a három vasárnapi versenyből egyet megnyerni, és biztosan az oroszok végeznek az éremtáblázat élén. A hokidöntő ebből mindenképpen kiesett, mivel a szbornaja már az elődöntőt sem érte el. A biztonság kedvéért a másik két aranyérmet behúzták: 50 km sífutásban hármas orosz befutóval, egy másodpercen belüli időkülönbséggel; Alexander Zubkov pedig a kettes után a négyes bobot is megnyerte, így az orosz sportolók összesen 13 aranyérmet zsebeltek be. Apropó, orosz sportolók ... na, erre még visszatérünk.

A 13 orosz győzelemből a legtöbb kritika Agyelina Szotnyikova műkorcsolyában szerzett aranyérmét érte. Ez persze valahol logikus is, hiszen pl. sífutásban aki legelőször beér a célba, az nyert, sokat nem érdemes vitatkozni.

Agyelina Szotnyikova (Fotó: AP)

A műkorcsolya viszont pontozásos sportág, itt könnyű csalást, a hazai versenyző felé történő részrehajlást emlegetni. Azonban ez a sportág is rég túl van már a korombéliek számára bizonyára nisztalgikus emlékeket felidéző "fünf komma acht, fünf komma neun" korszakon, a bemutatott gyakorlatok pontozása nyilvános, és szakértők alaposan kielemezték, miszerint Szotnyikova a kűrjére teljesen korrekt pontszámot kapott. Bár igazat adok a német közszolgálati televízióban szakértőként közreműködő Katarina Wittnek abban, hogy a három dobogós közül az ő előadása volt a legkevésbé lenyűgöző, de hát éppen azért vezették be a mai pontozási rendszert a sportágban, hogy az ilyen szubjektivitás kisebb teret kaphasson a pontozásnál. Az igazság az, hogy a versenyző, fiatal kora ellenére (17 esztendős) mesterien viselte a közönség nyomását, és megérdemelten lett olimpiai bajnok.

Valamelyest kritizálhatóak még a bobban szerzett győzelmek: itt a hazai pálya nyilván előnyt jelentett, mivel az orosz versenyzőknek több lehetőségük volt a gyakorlásra, mint másoknak. Tipikus, hogy volt a pályában egy kanyar, ahol szinte mindenki hibázott, Zubkov viszont sosem. Ennyi előny talán jár a hazai versenyzőknek.

Ami a fennmaradó 10 orosz aranyat, és az orosz sportolókat illeti. Ezekből hármat rövidpályás gyorskorcsolyában szereztek. Kettőt egyéniben, egyet váltóban, és mindegyikben ott volt Viktor An (a két egyéniben értelemszerűen egymaga). Ha az An nem tűnik oroszos hangázú névnek, az nem téves megérzés a kedves olvasó részéről.

Viktor An

Az oroszok rájöttek, hogy aligha fogják tudni ebben a sportágban a távol-keletiek uralmát megtörni, honosítottak tehát egyet közülük. Viktor An (Виктор Ан) Szöulban látta meg a napvilágot, de akkor még úgy hívták, hogy An Hjun-szu (안현수). Hogy aztán, amikor hazát váltott, miért Viktor lett, és nem mondjuk Szergej, vagy Vlagyimir, aztán tán sosem fogjuk megtudni, mindenesetre ő azon kevesek közé tartozik, akik nem okolhatják szüleiket a keresztnév kiválasztása miatt.

Az oroszok mindenesetre biztosra mentek a honosításával, hiszen An 2006-ban Torinóban már olimpiai bajnok volt - akkor még koreai színekben.

Nyertek az oroszok két aranyat snowboardban is. A kétszeres bajnokot úgy híjvák: Vic Wild (Виктор Иванович Уайлд). 

Vic Wild és Alena Zavarzina (Fotó: Getty Images)

Ön most sem téved, Wild sem Oroszországból származik. Az eredetileg amerikai Wild története azonban jelentősen különbözik Antól: Wild amerikai színekben soha nem ért el számottevő eredményeket, saját bevallása szerint abból az országból ki sem került volna az olimpiára. Alapvetően nem is az eredményei miatt lett orosz: összeházasodott az orosz snowboardos Alena Zavarzinával - a hölgyet látván Vic érzelmeit teljesen meg tudjuk érteni, nem is tudom, miért maradt ki szerkesztőtársam amúgy kitűnő összeállításából. Wild tehát alapvetően családi okokból vette fel az orosz állampolgárságot, és, ha már ott volt, hát profi módon vette ezt a snowboardot is. Szocsiban a szalomot és az óriás-szlalomot meg is nyerte - az asszonynak csak egy bronz jutott.

A 13 orosz aranyból tehát 5-öt olyan sportolók szereztek, akik nem voltak mindig oroszok, látható, hogy Oroszország a létesítményekre áldozott pártízmilliárd dolláron kívül más erőfeszítéseket is tett a sikeres olimpia érdekében.