No, ez is megvolt a hétvégén: most már tudjuk, kik ellen lesz matematikai esélyünk még az utolsó forduló előtt is kijutni az EB-re. Esélyeket nem fogok latolgatni, mert gyakorlatilag semmi támpontunk nincs: az Andorra elleni fényes diadal óta, azaz 4 hónapja(!) a válogatott nem játszott egy percet se, az új szövetségi kapitányról meg csak annyit tudunk, hogy  az MLSZ-szel karöltve megpróbálta hatvan évvel visszapörgetni az idő kerekét, gondolván, akkor még sikeresek voltunk.

"Az elnökség ugyanakkor nem tartja a labdarúgás ügye szempontjából előremutatónak, hogy egyes alkalmakkor voltak csapatok, akik nem engedték el a behívott futballistáikat a válogatott összetartására. Az MLSZ határozott elvárása továbbra is az összetartások támogatása a klubok részéről. Éppen ezért a szövetség vezetése felszólítja az NB I-es klubok vezetőit, hogy továbbra is járuljanak hozzá a magyar válogatott sikeres felkészüléséhez, és ne fogadják el a játékosok visszatartására irányuló klubedzői magatartást, csak kivételes, indokolt esetben. A határozat egyértelműen fogalmazott: a kluboknak erkölcsi és szakmai kötelessége a nemzeti válogatott felkészülésének támogatása, esetenként vélelmezett klubérdekek közepette is."

A legsötétebb Rákosi-korszakot idéző hozzáállás sikerét persze csorbíthatja valamelyest az, hogy bár az MLSZ – mint minden nemzeti szövetség – bizonyos esetekben törvényen felül áll, összességében azért már nem élünk a legsötétebb Rákosi-korszakban.

Lássuk hát inkább az ellenfeleket, mi a teendő, ha látogatóba megyünk hozzájuk.

Finnország

Mit igyunk: Bár elsőre nyilván mindenkinek a Finlandia ugrik be, van ennél jobb is: a Salmiakki.

Ízvilágára udvariasan azt mondhatnánk, hogy egyedi, a műfaj többi képviselőjéhez hasonlóan az ihatatlanság határát súrolja, igazi elkötelezettséget kíván meg. Az ammónium-klorid szerelmeseinek viszont kötelező.

Mivel öblítsük le: A finnek többnyire hagyományos világos söröket főznek, de különleges említést érdemel a Karjala sör, amelynek cimkéjét a karéliai címer díszíti. Ez anno a szovjet nagykövet rosszallását is kiváltotta, aminek  nyomán megszületett az "Üvegenként foglaljuk Karéliát vissza!" szlogen. (Ki tudja, hátha a székely autonómia ügyét is előmozdítaná, ha nagy mennyiségű Ciuc sörrel támogatnánk meg. - a szerk.)

Mit együnk: Itt is sok bizarr lehetőség közül választhatunk, de mai ajánlatunk a leipäjuusto, ami gyakorlatilag édeskés, kemény túró (eredetileg kecske vagy rénszarvas, de manapság már leginkább tehén), laposra döngölve és szeletelve. Lakka-lekvárral és kávéval érdemes fogyasztani.

Kire hivatkozzunk, ha kérdik, honnan jöttünk: Gruborovics Tamásénál jobban csengő nevet keresve se találnánk.

Görögország 

Mit igyunk: Leginkább semmit, de ha igazán mazochista hangulatban vagyunk, akkor az ouzo és a metaxa is megteszi.

Mivel öblítsük le: A legendás Mythos sör (Értik, ugye, LEGENDÁS, haha.) tökéletes szomjoltó.

Mit együnk: Aki erre a kérdésre azt válaszolja, hogy gyrosz, azt nyugodtan verjük pofán. Akkor már sokkal inkább a nyárson sült szuvlaki, ami egyszerű és laktató eledel.

Kire hivatkozzunk, ha kérdik, honnan jöttünk: Bár próbálkozhatunk Megyeri Balázs, esetleg Németh Krisztián felemlegetésével is, Puskás neve a szokásosnál is jobban cseng erre, ha viszont igazán meg akarjuk lepni őket, Esterházy Márton a mi emberünk.

Feröer-szigetek

Mit igyunk: Rendhagyó módon egy nem feröeri töményet ajánlanánk, ráadásul olyat, ami még nem is létezik. De ha minden jól megy, mire odalátogatunk, a "szomszédos" Shetland-szigeteken beindul Skócia legészakibb viszkilepárlója, és ezt azért kár lenne kihagyni.

Mivel öblítsük le: A szigeteket főképp a gyönyörű nevű Föroya Bjór látja el folyékony kenyérrel, mi mégis az Okkara Rinkusteinurra szavazunk, nem csak azért, mert király neve van, hanem mert forró vulkanikus kövekkel hevítik főzés közben. Még jobb, ha metált is hallgatunk hozzá.

Mit együnk: Bálnahúst. Ennyi. Na jó, ha nagyon sajnáljuk szegény bálnákat, akkor esetleg lunda.

A lunda neve angolul puffin, és mint tudjuk, csak a puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot

Kire hivatkozzunk, ha kérdik, honnan jöttünk: Gángó András már az Európa Ligában is öregbítette a feröeri labdarúgás hírnevét, a Fulham elleni, kapott gól nélkül lehozott meccs után mindenki megjegyezhette a nevét.

Észak-Írország

Mit igyunk: Itt könnyű dolgunk van, a Bushmills több mint 400(!) éve létező márka, ha másért nem, hát ezért mindenképp érdemes megkóstolni.

Mivel öblítsük le: Mint ismeretes, Észak-Írországban szinte mindent a katolikus-protestáns megosztás határoz meg, és ennek megfelelően a tengernyi angol sör és Guinness között nagyon kevés lehetősége van az észak-ír főzdéknek. Ezért, na meg a neve miatt, esett a választásunk a Clotworthy Dobbinra a Whitewater Brewerytől.

 Mit együnk: Itt elsősorban a praktikumot tartanánk szem előtt, és tekintve hogy a világnak ezen tájára a gyors ivás és még gyorsabban kocsmából kocsmába mászkálás jellemző, érdemes előtte úgy beenni, hogy kitartson hajnalig.

Az ulster fry a Brit-szigeteken megszokott full breakfast-ek helyi inkarnációja. Megtalálható benne minden fontos tápanyag, a zsírtól kezdve a fehérjén át a zsírig. A kis fekete bigyók is finomak, becsszóra.

Kire hivatkozzunk, ha kérdik, honnan jöttünk: A már említett katolikus-protestáns szembenállás igencsak megnehezíti, hogy beszélgetőpartnerünk hátterének alapos ismerete nélkül felfedjük lapjainkat. Ezért a legjobb, ha szimplán azt mondjuk, hogy zsidók vagyunk. (Bár a vicc szerint erre az a kérdés következik, hogy: "Jó, de katolikus vagy protestáns zsidó?")

Románia

Mit igyunk: Persze, hogy pálinkát, ez nem is kérdés. De hogy a játéknak értelme is legyen, tegyük fel, hogy csak valóban román dolgok közül választhatunk. Így már nem is olyan könnyű a helyzetünk: a cujkák többsége vagy pont olyan, mint a pálinka, vagy ihatatlan, ha visinátával kínálnak, mondjunk határozottan nemet, úgyhogy ami marad, az a haragkonyak. Reggel és este.

Mivel öblítsük le: Megint tekintsünk el a nyilvánvaló erdélyi márkáktól, és kóstoljuk meg a Bucegi-et. Bár a régi Bucegi igazi varázsát az adta, hogy ugyanolyan üvegben árulták, mint az olajat, és az üveg visszaváltható volt ("Jobban csúszik, mert nem mostuk ki az olajat belőle."), a rekkenő hőségben, egy bamboléééóóó-tól hangos kerthelyiségben még mindig ez a legjobb dolog, ami megtörténhet velünk.

A kép címe: Boldogság. (fotó: http://marlani.ro/)

Mit együnk: Bár gyerekkori emlékeim leginkább a rahat simplu köré csoportosulnak, felnőtt fejjel sikerült belekóstolnom a pacalcsorbába (ciorba de burtă), ami tejfölös és fokhagymás, laktató, selymes és tényleg elképesztően finom. Aki szereti a pacalt, ne hagyja ki.

Kire hivatkozzunk, ha kérdik, honnan jöttünk: Senkire. Mondjuk azt, hogy mi ide hazajárunk.