Válogatott okosságok

Szerda este hat órakor nem is olyan régi sikerei színhelyén, Győrben debütál nemzeti tizenegyünk kispadján Pintér Attila. Az ellenfél Finnország lesz, akiket a jószerencse a 2016-os EB-selejtezőire is mellénk rendelt, így novemberben ismét vendégül láthatjuk majd őket. Minden bizonnyal a két szemben álló fél a soron következő felkészülési mérkőzésen teljes vértezettel, taktikai repertoárjaik minden egyes részletének felfedésével esik majd egymásnak..

Mi mindenesetre nagyon okosan eldugjuk előlük többek közt Szalait, Gerát és Némethet, remélhetőleg csak azért, hogy ezzel is összezavarjuk a derék északiakat. Ők nem szívbajosak, bedobják Moisandert, Eremenkót, Pukkit és akit még kihagytam a finn labdarúgás állócsillagai közül, de az nagyon jól látszik, hogy a Mennyei Bajnokság gyakorlatilag kiapadhatatlan forrása a kimagasló képességű labdarúgóknak, akik Mezőkövesdtől Pápáig dörömbölnek a válogatott kapuján.

Ami a nyelvrokonságon kívül összeköt: ott se járnak meccsre a családok...

Korábban három darab magyar-finn párviadalt volt szerencsém megtekinteni, ebből egyet a helyszínen. Szerkesztőségünk több tagjával együtt kilátogattunk a már tét nélküli Magyarország-Finnország Európa-bajnoki selejtezőre 2011 októberében. Remekül éreztük magunkat, a pályán teljesen unalmas gurigázás folyt, aminek végén megegyeztünk abban, hogy ha "tétre" ment volna, akkor szétkapjuk őket gond nélkül. Így viszont egy 0-0-t sikerült összehozni, Király Gabi szép védéseivel.

Egy évvel korábban viszont nagyszerű, fordulatos csatában legyőztük őket Helsinkiben (ami már Nyugat). 0-0-ás félidő után Szalai Úr és Dzsudzsák kései góljával (a felejthetetlen Elek-szóló után lőtte ki a hosszút), amelyek egy Forssell-találatot vettek körül, 2-1-re nyertünk. Szerintem jobbak voltunk, volt egy kontroverzális szituációja Gerának, amikor tévesen lesen állították meg, akkor eldönthettük volna a meccset, de végül azért csak meglett a happy end. Ajánlom figyelmükbe az összefoglalót, elsősorban Szaniszló Csaba fergeteges gólöröme miatt.

Miután lezajlott ez a csörte, szegény finnek már igen kellemetlenül érezhették magukat, hiszen volt korábban egy emlékezetes meccsünk, no de ne szaladjunk ennyire előre!

2001 áprilisában barátságos meccsen találkoztunk velük, az Üllői úti publikum nem láthatott gólt, ez nem tartozik a háromba (mármint amiket láttam), ugyanis aznap este valami Experidance-es táncesten voltam (nem tudom, erre miért emlékszem ilyen tisztán), aztán hazafelé a taxiban bemondták a végeredményt, ami meggyőzött, hogy jól választottam a magas kultúra két hangzatos eseménye közül. Nézzék meg a meccs utáni értékelést, Lisztes, Kristóf Tibor,  Faragó Ricsi, Urbányi, Petry, szerintem remek névsor. Ezután mentünk übersorsdöntő VB-selejtezőre Romániába, ahol természetesen nyílt sisakos, mindent elsöprő játékot mutattunk, igazi gladiátorok harcoltak a pályán, ennek ellenére egy 2-0-ás, tükörsima zacsival térhettünk haza.

És akkor visszafelé lépkedve az időben most érkeztünk el oda, hogy röhögjünk egy jót, hiszen 1997 októberében bizony igen mókás körülmények között harcoltuk ki a pótselejtezőre jutást Helsinkiben, szintén későn jött a gólunk, én beírom Horváth Ferinek, mert ő ért utoljára bele a magyar csapatból, valójában Tepi Moilanen kapus bal lábára rúgta rá Mahlio, aztán elszabadult a pokol. "Mindenki menjen előre, Dombi marad leghátul." - azt hiszem, ez jól bizonyítja, hogy minden reményünket feladtuk, és már egy tizenegyes kiharcolásában sem bíztunk a nehéz talajon. Ennek ellenére csak begyötörték maguknak minden idők egyik legkomikusabb gólját a házigazdák, Csank legényei pedig megpróbálhatták egy páros mérkőzésen kiharcolni a franciaországi Coupe du Monde-on való részvételt. Egyéni történetemmel ismét untatnám Önöket: valami alsó tagozatos zsúron voltam, a második félidő második felére értem haza, fogyott az idő, 1-0 volt az állás, én elpityeredtem (szerintem fodball-mérkőzés miatt azóta meg előtte se történt velem ilyen, na jó, talán a Simi halála utáni Fradi-Győrön, de az más), aztán visszatért az életkedvem.

Persze ahhoz, hogy idáig eljussunk, kellett egy 1996-os "odavágó" is, a sorozat első mérkőzését a Népstadionban éppen Finnország ellen vívtuk, én pedig a televízió képernyője előtt csücsülve örvendtem Orosz Feri góljának, amely értékes három pontot jelentett körbeverős csoportunkban. Mondjuk az nagy kérdés, hogy ez a derék finn védelem mit gondolhatott a szituációnál, különösen annak a hátvédnek az agyába néznék bele, aki a kifutó kapusa felett csontegyenesen a saját hálójuk irányába bólintotta a labdát.

Az 1980-as EB-re kvalifikáló mérkőzések sorozatában az időben későbbi Finnországgal vívott mérkőzés eredménye 3-1 lett, ami a korszak erőviszonyainak teljes mértékben megfelelt. Nem úgy az 1978-ban lejátszott találkozó, amelyen 2-1-es vereséget szenvedtek fiaink, Kovács Ferenc szövetségi kapitányt pedig nem dicsérték meg emiatt, de mivel posztján az első megméretése volt ez, így még kapott pár lehetőséget.

Az ezek előtt lejátszott hat hivatalos barátságos meccs mindegyike teljesen egyoldalú eredményt és magyar győzelmeket hozott, melyekre nem térek ki részletesen, remélem nem haragszanak meg miatta.

A holnaputáni derbire állítólag minden jegy elkelt, telt ház várja tehát a csapatokat, sok sikert kívánok Pintér Attilának és a válogatottnak!