A világ legelső válogatott futballmeccsét 1870-ben játszották, nem nehéz kitalálni, kik: az angolok és a skótok. Mai szemmel olvasva a korabeli tudósításokat mintha egy idegen világba csöppentünk volna, nyoma sincs a modern sportsajtó bombasztikus frázisainak, a meccset egy krikettstadionban játszották, mindössze öt-hatszáz néző verődött össze és a skótok vezető gólja abból született, hogy az angol kapus rendre felment a támadásokkal, egyszer pedig nem ért vissza időben. De az angolok végül egyenlíteni tudtak és így a mérkőzés 1-1-gyel zárult. (Apró érdekesség, hogy játszott a miniszterelnök fia is. Hiába, vannak dolgok, amik nem változnak. - a szerk.)

Kalapot a bírónak! (fotó: nationalarchives.gov.uk)

Ez volt tehát egyben az első barátságos válogatott összecsapás is, nem csak azért, mert még hatvan évet kell várni az első hivatalos világbajnokságig, hanem a szó eredeti értelmében is: a mérkőzés deklarált célja az is volt, hogy a skótok és az angolok helyenként elég viharos kapcsolatára pozitív hatást gyakoroljon. (Az akció akár sikeresnek is modnható, hiszen a skótok mindössze idén szeptemberben fognak népszavazni az esetleges elszakadásról... - a szerk.)

És persze barátságos volt a 6-3 is, és még megannyi emlékezetes összecsapás. Azt viszont kár tagadni, hogy akárcsak a kezdeti idők idealista, amatőr  szemléletmódja, a barátságos meccs presztízse is teljesen kikopott, sokan nyűgnek vagy bohóckodásnak tekintik, maguk a játékosok is előszeretettel "sérülnek meg" pont előtte.

Brazilverés 86-ból (fotó: magyarfutball.hu)

Erre lépett most az UEFA, és nagy csinnadrattával bejelentették az új találmányt: a Nemzetek Ligáját. És nyilván az első kérdés az, hogy akkor most ez jó-e nekünk.

Hogy senki ne érezze becsapva magát, lelövöm előre a poént: fogalmam sincs.

Ha például a mostani rangsort vesszük alapul, akkor mi az orosz, bosnyák, dán, svéd, szerb, cseh, szlovén, román, skót, török és az örmény válogatottal kerülnénk egy divízióba. Innen a kiesés szinte borítékolható, de eggyel lejjebb is belefuthatunk olyan ellenfelekbe, mint Norvégia vagy Montenegro. Lőttek tehát a Sanyibá-féle kalaptrükknek, nem lesz több koefficiensnövelő "felkészülési" meccs Városliget-méretű államok tizenegye ellen.

Ez rövidebb távon nyilván fájdalmas pofon lenne piros-fehér-zöldpozsgás orcánknak, de ha nem akarjuk becsapni magunkat, be kell vallani, hogy sem az imént említett bulimeccseknek, sem a valódi nagyágyúk elleni pénzpörgetőknek nem volt semmi szakmai értelme. A velünk egy szinten levő vagy nálunk kicsit erősebb ellenfelek hosszabb távon fejlődést hozhatnak, ha megragadjuk az ebben rejlő lehetőséget.

Még több ilyet - labdanyomozás a csehek ellen. (fotó: hatharom.com)

Marad valami értelme viszont így az EB-knek? A közeljövőbeli, egyre bővülő (vagyis híguló) és térben is szétszóródó verziónak aligha, de egy "tömegrajtos" egyenes kieséses kupasorozat egy nyolccsapatos tornával a végén új életet lehelhetne a Nyugat-Európában egyre inkább jelentőségét vesztő válogatott futballba. Ezzel két legyet is üthetnénk egy csapásra, hiszen bár az EB létjogosultsága nem feltétlenül szűnne meg a Nemzetek Ligája bevezetésével, a szintén körmérkőzéses EB-selejtezőké viszont igen.

Szóval az összkép akár egyértelműen pozitív is lehetne, ha nem bujkálna ott bennünk a cinikus gyanú, hogy mindez csak a tévés jogdíjak központosított értékesítéséről szól. Egészen pontosan a top 12 csapat jogdíjainak értékesítéséről, hiszen a resztli aligha hoz bármit is a konyhára, akkora összegért, amit mondjuk egy magyar-román rangadó hozna, az átlagos UEFA-vezető még titkos svájci bankszámlát se hajlandó nyitni.

Így hát optimizmussal vegyes gyanakvással várjuk a bevezetést, aztán ki tudja, hátha addig kijutunk valami világversenyre is.