1953. május 22-én született Paul Mariner, egykori angol válogatott középcsatár.
Paul Mariner az észak-angliai Boltonban született, pályafutása szokatlanul lassan indult: a Chorley csapatában játszott amatőrként húsz éves koráig, ekkor vetett rá szemet az akkor harmadosztályú Plymouth Argyle, és ajánlott neki profi szerződést.
Felhőfejes a Plymouth csapatában
Plymouth-ban 135 meccsen 56 gólt szerzett, és első szezonjában feljutáshoz segítette a csapatot. A kupákban is szerzett pár emlékezetes gólt, alighanem ennek is köszönhető, hogy az Ipswich Town-t vezető Bobby Robson is felfigyelt rá, az 1976/77-es szezon előtt pedig 220 ezer fontért leigazolta.
Védőtáncoltatás az Ipswich Town mezében
Itt aztán igazán tudta kamatoztatni magasságát és gyorsaságát, az sem mellékes, hogy vékony testalkata ellenére is sikerrel tudta felvenni a harcot a védőkkel.
Az első gólja az Ipswich-ben
Az Ipswich Town színeiben összesen 96 gólt szerzett 260 bajnoki mérkőzésen, de a legfontosabbak alighanem az 1980/81-es UEFA Kupa győzelemhez vezető találatai voltak.
Az UEFA kupa döntőjében 5:4-es összesítéssel győzött a Town az AZ Alkmaar ellen
Az Ipswich játékosaként ezen felül egyszeres FA Kupa győztes és Év Játékosa is volt, de a bajnoki címet nem sikerült megszereznie, két második helyezés volt a legjobb eredménye.
Az UEFA Kupával
Harminc évesen az Arsenal játékosa lett, ahol három szezon 60 mérkőzésén 16 gólt szerzett, de a végén már meredeken zuhant a formája, a Portsmouth-ba távozott ingyen, aztán az Albany Capitals csapata következett az American Soccer League-ben, a máltai Naxxar Lions, majd ismét a tengerentúl, ezúttal a San Francisco Bay.
Az Arsenal játékosaként
A válogatottba nem sokkal Ipswichbe igazolása után kapott először meghívót, Luxemburg ellen debütált csereként. Összesen 35 alkalommal húzhatta magára a háromoroszlános mezt.
A válogatott mezében
A válogatottban 13 gólig jutott, szerepelt az 1980-as EB-n és az 1982-es VB-n is, 1981-ben pedig a magyarok ellen ő rúgta (vagy inkább botlotta) a sorsdöntő gólt a Wembleyben, amely Anglia kvalifikációját bebiztosította.
1983 őszén a Népstadionban Kardos József és Garaba Imre aprítja...
...mégis ő szerzi az angolok harmadik gólját
Játékos-pályafutása végeztével ügynökösködésbe kezdett, majd ismét az Egyesült Államokban kötött ki, utánpótlás-edzőnek, majd másodedző is volt több csapatnál. 2009-ben tért vissza korábbi sikerei helyszínére, Plymouth-ba, hogy megkísérelje a lehetetlent: bent tartani a zuhanórepülésben levő Argyle csapatát a Championshipben. Végül kudarcot vallott, és a szezon végén megköszönték neki a munkát.
A Plymouth managereként
Innen Kanadába vezetett az útja, ahol a hasonlóan katasztrofális helyzetben levő Toronto FC-t vette át, és bár eleinte úgy tűnt, sikerül véget vetnie a rossz szériájuknak, szezon végére megint összeesett a csapat, Marinert pedig elbocsájtották.
Sokáig tévés szakkommentátorként és elemzőként dolgozott.
Paul Mariner a képernyőn 2013-ban
Paul Mariner, életének hatvankilencedik évében, 2021. július 9-én hunyt el agydaganatban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: