Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

A századfordulón a labdarúgó-mérkőzések zömét néhány budapesti klub játszotta. A viszonylag magas társadalmi helyzetű játékosok főként szolid technikai tudásuk következtében játszottak durván, s amint az sorozatunk előző részéből kiderül, a nézőkre volt ugyan panasz, de agressziójuk elsősorban verbális inzultusokban merült ki. A játék népszerűvé válásával azonban a sportág a külvárosok és vidéki városok nem polgári „köreit” is meghódította. A sportrovatok olvasói egyre gyakrabban találkozhattak olyan hangvételű cikkekkel, mint ami a Nemzeti Sport egyik 1908-as számában jelent meg:

"Régóta figyeljük már, hogy a nyers indulatok valóságos csatákat verekszenek végig a kültelki pályákon, ahol bíró és ellencsapat élete sem biztos. Míg bent, a tisztességes publikum ellenőrzése mellett a football lassacskán eljut a heves magyar vér dacára is a civilizált sportjáték nívójához, addig ott künn, a mezei hadak talaján, gyilkolás folyik. Ezt a szennyet: a sportgyilkolást ki kell söpörni a football házából azonnal."

Eleinte a fővárosi kiscsapatok mérkőzéseit kísérték gyakori botrányok, a tízes évektől pedig már az ország minden részéből érkeztek beszámolók verekedésbe torkollott mérkőzésekről, szurkolói rendzavarásokról.

Nemzeti Sport 1908. május 2. Beszámoló a Fővárosi TC–BTC találkozóról:

„A közönség, amikor a bíró – véleménye szerint – igaztalanul ítélt meg egy gólt a Fővárosi TC ellen, a pályára rontott s a bírót inzultálta. A Fővárosi TC egyik tagja, aki most katonai szolgálatának tesz eleget, bajonettjét előrántva a bírót leszúrással fenyegette, a másik őrült rajongó pedig revolvere után nyúlt, hogy lelőjje a bírót, ha a gólt megítéli.” (Miután később a BTC kapitánya kijelentette, hogy a közönségből súlyosan megfenyegették, a bíró félbeszakította a meccset.)

Sport Hírek 1911. október 23. A debreceni lap beszámolója a Miskolci SE–Debreceni TE mérkőzésről:

„Hogy a matchról teljesen referáljunk, meg kell emlékeznünk a publikumnak azon heves sovinizmusáról, amely eleinte barátságtalan viselkedésben, majd a mérkőzés végén oly kellemetlen incidensben nyilvánult, amely a debreczenieket revolverek mutogatására kényszerítette, mert csak így voltak képesek a felbőszült tömeget maguktól távol tartani.”

Sporthírlap 1912. október 14.:

„A Szolnokon szerepelt csapatok kellemetlen impressziókkal hagyják el az alföldi várost egy-egy mérkőzés után, mert a közönség valósággal megbotránkoztató módon viselkedik a vendégekkel szemben. Nemrégiben a Vecsési SpE játszott Szolnokon bajnoki mérkőzést a Szolnoki Máv. SpE ellen. A játék még csak simán ment, de a közönség viselkedését a vendégcsapat nem tűrhette el. Fadarabok és kődarabok halomszámra hullottak a vendégek nyaka közé s mindezekre még meg is verték őket, a mikor a pályáról levonultak. Ugyanígy járt Szolnokon a Kecskeméti AC és a Czeglédi SC is.”

Régen nem a szotyizacskóval riogatták a szurkolók a bírót.

Sporthírlap 1913. augusztus 15. A lap „A kültelki pályák terrorja” cikkel köszöntötte az új bajnoki idényt:

„A határutcai pályáról egy tekintélyes kődarab fogja a mérkőzés vezető bíróját emlékeztetni, hogy nem az otthoni csapat nyerte meg a mérkőzést, az újpesti pályán csak a bíró erélyes fellépése akadályozta meg a nagyobb botrány kitörését, a halomutcai pályán pedig a jobb csapat működését és érvényesülését tette lehetetlenné a közönség terrorja.”

Sport–Világ 1913. október 13. A Szombathelyi AK–Győri ETO mérkőzést a közönség viselkedése miatt többször félbe kellett szakítani. A lap megjegyezte:

„A fővárosi bírók nem szeretnek Szombathelyre utazni, mert az ottani publikum annyira soviniszta, hogy ebbeli buzgalmukban a nem az ő szájuk íze szerint ítélkező bírót inzultálják is.”

Pesti Hírlap 1913. november 4. Beszámoló a FIAK–BEAC találkozóról.

„A Soroksári úti pálya nem a legjobb hírnévnek örvend footballkörökben. Amely csapat kénytelen ott lejátszani bajnoki matchét, az csak boxerekkel, revolverekkel, furkósbotokkal ellátott s a dsiu-dsicu minden fortélyával képzett védősereggel mer ily kockázatos vállalkozásba bocsátkozni.” A BEAC futballszakosztályának közleménye: „Amíg a FIAK vezetett, csak kocsisgorombaságokat és gúnyos ocsmányságokat vagdosott a gyülevész csibészhad az egyetemi diákközönség fejéhez, amint azonban a BEAC kiegyenlített, sőt a vezetést is magához ragadta, már kövekké változtak a neheztelések, amelyekből még a BEAC kapusának is kijutott! Közben egyeseket tettleg inzultáltak s e sorok írójának pl. az ezüstbotját törték el. A bejáratnál mintegy 30-40 főnyi, 18-20 éves alakokból álló banda leste az alkalmat, mikor eredhet meg a kőzápor és nyílhat ki a bicska. Rendőrnek persze híre-hamva se. Midőn a BEAC csapata végül kénytelen-kelletlen kilépett a kapun, ökölnyi nagyságú kődarabok zuhogtak mindenfelől feléje. E pillanatban egy rendőr jelent meg kivont karddal, azonban a ripőkök nem igen respektálták. Erre Kovács rendőr segítségért telefonált a közeli őrszobára, mire csakhamar még négy rendőr érkezett rohamléptekben. Éppen idejében: egy 18 éves suhanc kezéből ekkor ütöttek ki egy bicskát, amelyet az e sorok írójának szánt.”

Sporthírlap 1913. november 10. A lap "Képek a kültelki pályákról" cikkében több kisebb-nagyobb rendbontásról számol be, közte egy akkoriban még szokatlan incidensről.

"A KAOE-BTK mérkőzésen a Frangepán utcai pályán a BTK közönsége égő rakétákat dobált a pályára, hogy a KAOE-t akadályozza a játékban."

Az Est 1913. november 25. Ismét a Frangepán utcán történt rendbontás: a TTC–ESC mérkőzésen a TTC harmadik gólja után egy néző beszaladt a pályára, botjával fejbeverte a bírót. A játékvezető fejbőre felszakadt, sérülését a mentők ellátták, hazakísérték lakására, ahol elájult. Másnap az ESC egyik vezetője azzal védekezett, hogy az elkövető „csak” a klub szurkolója és nem vezetőségi tagja (!), ráadásul csupán egy közönséges sétapácával verte fejbe a bírót.

Sporthírlap 1914. március 16.

„Brigantiskodnak a jó vidéken is. Ezúttal a Pozsonyi MTK-ról szól a nóta, annak is dédelgetett angol-büszkeségéről Mc Innerről. Ez a jeles balszélső már többször kitűnt barátságos mérkőzések keretében mint tehetséges boxoló fenomén, a múlt vasárnapi WAC elleni mérkőzésen azonban olyasmit produkált, a m kell, hogy a legszigorúbb megtorlást vonja maga után. Az történt, hogy mert egyik lefutása alkalmával a WAC balhátvédje leszerelte, neki esett s vagy négyszer úgy arcul öklözte, hogy a szegény hátvéd csillagokat látott.”

A ma már ismeretlen külvárosi és vidéki "kiscsapatok" között eközben egyre erősebbé vált egy, akkoriban még szintén "kültelkinek" tekinthető klub: ők ekkoriban még temperamentumos játékukról és vérmes szurkolóikról voltak ismertek. Az Újpesti TE nagy port felkavaró ügyeit - melyek közül az egyiknek halálos áldozata is volt - a következő részben ismerhetik meg olvasóink.

Jövő héten folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének idén megjelent, Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.