Válogatott okosságok

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Az 1902-ban alapított Újpest-Rákospalotai Atletikai Klub (URAK) hosszú évekig legfeljebb szolid eredményeivel tudott az újságok hasábjaira kerülni. Másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy a szélesebb publikum megismerje az URAK nevét, de akkor sem a játékosok különleges képességei repítették a klubot a hírnév felé. A háború végén ugyanis a csapat szurkolóinak produkciói hírhedtté tették a rákospalotai erdőben elterülő URAK-pályát. A Sporthírlap 1917. november 19-én a beszédes című „Ázsiai állapotok az URAK pályán” cikkében a TTC egyik tagja számolt be, milyen élményekben részesítették csapatát a vendéglátó „urak”:

„Minden támadásunkat durvasággal akasztottak meg. Minden bíró más pályán 6 tizenegyest ítélt volna már meg. Itt nem lehetett. Otthagytak labdát és emberre mentek. Egyszer azonban oly feltűnő »foul« történt, hogy a bíró kénytelen volt tizenegyest ítélni. Nohát uraim, ezt látták volna! Az out vonal egyszerre megmozdult. (…) A vezetőjük egy Scheer nevű őrmester volt, az URAK intézője. Ez csinálta az egész botrányt. Izgatta a tömeget. A tizenegyes után nem engedte a csapatot tovább játszani. A közönség a pályára tódult. A bíró lefújta a matchet, mi meg haza akartunk menni. Hej, de az öltöző még nagyon messze volt a pályától. A levegő puskaporos volt és elcsattant az első pofon. Nem tudom ki adta, csak azt tudom, hogy egyik játékosunk kapta. Az egész banda ránk rohant. Már azt hittem, hogy vége a heccnek, pedig csak most kezdődött. Amint kiértünk a kapun, mintegy 5–600 ember várt botokkal és kövekkel felfegyverkezve. Kövek és pfúj kiáltásokkal vegyített reprodukálhatatlan kifejezések röpködtek a levegőben. A sértések még elpárologtak, a kövek azonban rajtunk koppantak. Egy-egy ütést kaptunk, egy-egy kő repült. Végre engem is ütés ért. Természetesen karddal vertem szét a csőcseléket, amely gyáván elkotródott. Még utóvédjeik is harcoltak, akik a hídról követ és bűzbombákat dobtak a kupénkba.”

Az URAK később is többször került a hírekbe szurkolói botrányos viselkedése miatt, ráadásul a Tanácsköztársaság bukása után ők produkálták a futballpályán az első, antiszemita incidenst is. 1919 októberében a cionista VAC vendégeskedett Rákospalotán, a meccs után a helyiek még egy véletlenül odatévedt féllábú (!) nézőt is megvertek. A Sporthírlap 1919. október 23-i száma Fiedler Konrád bíró beszámolóját idézte:

„Az URAK közönsége az egész játékidő alatt, a legdurvább kifejezésekkel illette a VAC játékosait. Wesselák, az URAK többszörösen kitiltott, izgága játékosa a nézőtéren tüzelte az embereket. »Előre, ébredő csatársor! Ma pogrom lesz!« kiáltással vadította a kedélyeket. A mérkőzés végeztével az URAK közönsége a kijárat körül husángokkal felfegyverkezve foglalt állást. Amikor Fiedler kilépett a kapun, az egyik előtte álló néző olyan mozdulatot tett, mintha arcul akarná ütni, de egy társa figyelmeztette: »Ne bántsd, bot van nála«, mire sűrű pfuj-kiáltások között tettleges inzultus nélkül ért el a villamoshoz. (...) [Balassa Jenő, a VAC intézője] elmondotta, hogy Braunt, a csapat középfedezetét már a mérkőzés alatt egy taccsdobás alkalmával szemközt köpték, a pályáról lejövet pedig az öltözőig ütlegelték. De ez csak bevezetés volt. A mérkőzés után, amidőn a pályát a VAC közönsége el akarta hagyni, a kijáratoknál botokkal felfegyverkezett URAK tagok várták őket és a keresztlevelüket követelték. Az első ilyen távozni akaró VAC tagok csoportjában dr. Jakobovics, Róna stb. voltak. Ezek az első pillanatban tréfának vették a dolgot. De hamar meggyőzték őket, hogy ez bizony nem tréfa, hanem komoly, sőt rövidesen véresen komoly ügy. Dr. Jakobovics fejét több helyen beverték, Rónát ott ütötték, ahol hozzá fértek. A támadókat az URAK egyik tagja vezette, akit Balassa régebbről ismer a szövetségből, de a nevére nem emlékezett. A véresre vert VAC tagok vissza szaladtak be a pályáról, ahol az URAK tagjai mosolyogva nézték a történteket. Az ugyanaznapon megtartott káposztásmegyeri lóversenyről odavetődő Futót, a III. ker. TVE volt középfedezetét, akinek műlába van, a megvadult csőcselék szintén VAC tagnak nézte, megtámadta és bántalmazta.”

Az MLSZ intéző bizottsága az URAK-ot 100 korona bírsággal sújtotta, és kimondta, hogy „az URAK pályáján mérkőzés csakis megfelelően erős karhatalom asszisztálása mellett rendezhető. Tartozik az URAK gondoskodni arról is, hogy a vendégcsapat játékosainak testi épsége a pályától a villamosig vezető úton is megóvassék.” A szövetség jelezte azt is a klub felé, ha ezeket az utasításokat nem tartja be, vagy a jövőben hasonló incidens történne, a bizottság a pályát azonnal be fogja tiltani. A fenyegetésnek volt foganatja, hasonló méretű botrány nem is történt később a rákospalotai erdőben.

Jövő héten folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének idén megjelent, Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.