Válogatott okosságok

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Futball és erőszak természetesen nem csak Magyarországon járt kéz a kézben. 1919-ben például a bécsi a rendőrség utasította a szövetséget, hogy tegyen rendet a pályákon, különben hat hónapra betiltják a futballt. Miközben a magyarországi pályákon heti rendszerességgel történtek rendbontások, az elcsatolt területeken is forrtak az indulatok. A húszas évek elejéről két erdélyi és egy felvidéki eset segítségével prezentáljuk az elszakított részek futballsportjának vadhajtásait.

Ami 1922-ben Aradon történt, az nem tartozik a „hagyományos” erőszakos esetek sorába. 1922. szeptember 24-én, az Aradi AC–Aradi Gloria bajnoki mérkőzésen „csupán” baleset történt, a tudósításból még az sem derült ki, hogy csak a véletlenek összjátéka vezetett tragédiához, vagy a vétkes játékos – mint oly sokan ekkoriban – „túl erélyesen” játszott. A szörnyű balesetről és következményeiről a Szegeden megjelenő Magyar Sport számolt be:

„A játék hevében Vasváry, az AAC tagja és Bartolf, az ellencsapat centerhalfja óriási erővel futottak össze, hogy Vasváry koponyatörést szenvedve azonnal holtan terült el a mérkőzés színhelyén. Az oláh futball szövetség Bartolfot durva és életveszélyes játék miatt örökre kitiltotta az oláh pályákról. A tragikus összecsapásnak külön fejezetét képezte Bartolf esete, aki annyira szívére vette az általa előidézett szerencsétlenséget, hogy a hétfői napon lakásán revolverrel főbelőtte magát.”

Az 1921-es kassai helyi rangadón viszont Magyarországon jól ismertek események zajlottak le. A Kassai SC–Kassai Törekvés meccs krónikájához hasonló írások tucatjai jelentek meg budapesti mérkőzésekről szóló tudósításokban:

„[egy szabálytalanság után a sértett labdarúgó leütötte a vele szabálytalankodót,] a hatalmas ütésre a játékos tengelye körül megfordult és ájultan elvágódott. A közönség áttörte a korlátot és [az önbíráskodó] Mráz felé szaladt. A Törekvés vezetősége s a tíz államrendőr, kiknek gumibotjai a legerélyesebben dolgoztak, csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták a katasztrófát elhárítani. Közben a korláton túl is összeverekedett a publikum.”

 A Haggibor alapításának 80. évfordulójára kiadott bélyegsorozat (forrás: http://colectii.toateblogurile.ro)

A harmadik, Kolozsváron történt eset a legérdekesebb, ugyanis sajátosan átszőtték felekezeti-etnikai szálak. A két résztvevő az Universitatea Cluj (tehát az egyetem román csapata), illetve a Haggibor volt, a város cionista klubja. A magyar-zsidó egyesület 3:0-ra győzte le az egyetemistákat. A Kolozsváron megjelenő cionista lap, az Új Kelet terjedelmes cikkben számolt be a botrányról.

„A botrányt a kolozsvári egyetem néhány magáról megfeledkezett diákja inscenálta, akik maguk köré gyűjtve a sporttelepeken mindig megtalálható és mindenre kész, elvetemült turbulens elemeket, olyan hallatlan rendzavarásra ragadtatták magukat, ami már teljesen kinőtt a Kolozsvárott megszokott rendes sportbotrányok keretéből.

Mikor a Haggibor második gólját rúgta be a hálóba, a tribünön nyílt dulakodás keletkezett a közönség körében, melyet e közbelépő rendőrőrszemek és néhány katonatiszt csak nagy fáradsággal tudott megszüntetni. A bíró kénytelen volt a játékot egy időre felfüggeszteni, amíg a közönség meg nem nyugszik. Mikor azonban a Haggibor a második félidőben harmadszor is, gólt ért el, a zajongás és lárma újra elkezdődött, de csak rövid ideig tartott, mert az a néhány agent-provokatör, aki az egész botrányt okozta, egy vasúti tisztviselő vezetésével levonult a tribünről és a footballpálya bejáratánál helyezkedtek el.

[Az egyébként sportszerű mérkőzés után a több ezer néző elhagyta a nézőteret, azonban] körülbelül ötven egyetemi hallgató, a hozzájuk csatlakozott csőcselékkel mintegy kétszázötven főnyire növekedve megtámadta a pályáról levonuló Haggibor-játékosokat.

A játékosok eljutottak az öltözőig, Jakobi Ernő, a Haggibor intézője behívott két embert, s megkérdezte mit akarnak. Ekkor egyikük igazoltatta a játékosokat. A tüntetőknek Rosenberggel és Bornsteinnel, a Haggibor két újonnan igazolt játékosával volt gondjuk. Közben megérkezett tíz lovasrendőr, de ők hamarosan vissza is fordultak. Ezután a helyszínen tartózkodó Meszesán rendőrkapitány és egy katonatiszt a zavargók nyomására a térparancsnokságra kísérte a két játékost, ahol két órán át tartották őket fogva. A rendőrkapitány elmondta, hogy Mitter, a kolozsvári futballélet egyik korifeusa azt követelte tőle, hogy az egész Haggibort tartóztassa le, Meszesán a súlyosabb következményeket megelőzendő döntött a két játékos letartóztatása mellett.”

A cikkből az is kiderült, mi volt az egyetemisták problémája a két játékossal: jól játszottak, Rosenberg ráadásul mesterhármast szerzett - csak a letartóztatás mentette meg őket a lincseléstől…

Hamarosan folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.