Válogatott okosságok

Ahogy megígértük, folytatjuk vissza- (és részben előre) tekintésünket az észak-amerikai profi kosárlabdaliga 2014-2015-ös csatározásai kapcsán.

Az első részben a Keleti Főcsoport 9-15. helyezett csapatait vettük górcső alá, most azokkal foglalkoznánk, akiknek sikerült bejutni a negyeddöntőbe.

Nyolcadik helyen zárta az alapszakaszt a Brooklyn Nets. Lionel Hollins fiai folyamatosan ott bóklásztak a playoff-helyek környékén, akadtak azonban nehezebb periódusaik is. Végül negatív mérleggel léptek tovább, és gyakorlatilag semmi emlékezeteset nem vittek véghez, leszámítva azt, hogy a PO első körében kétszer legyőzték az alapszakaszelsőt, így legalább megadatott nekik a tisztességes búcsú. Joe Johnson és Deron Williams általában csak erőlködött, nem tudtak konzisztens teljesítménnyel előrukkolni. Szubjektív meglátásom, hogy akár a Pacerst, akár a Heatet szívesebben néztem volna az Atlanta ellen, de ez nem kívánságműsor, hanem kőkemény mókuskerék. Kellemes meglepetésként talán a 2-es/3-as pozícióban játszó horvát NBA-újonc, Bojan Bogdanovic emelhető ki, valamint Mason Plumlee, aki másodévesként tisztességes számokat produkált, és egyetlen meccset sem mulasztott. Centerük, Brook Lopez is hozta magát, nagy részben az ő szigorított területen belüli teljesítményén állt vagy bukott a Nets támadójátékának hatékonysága, figyelembe véve a dobógépek ingadozó formáját.

Itt vannak a legszebb játékaik, hogy árnyaljam kicsit a negatív képet

A hetedik te magad légy! Vagy éppen a Boston Celtics, akiknek playoff-szereplésére úgy 2-3 hónappal az alapszakasz-zárás előtt magam egy forintot sem tettem volna. Pedig megérkeztek szépen, utolsó hat összecsapásukat behúzva, hogy aztán a Cavs egy 4-0-ával küldje őket pihenőre. Úgy gondolom, hogy Isaiah Thomas februári érkezése döntő részben járult hozzá a Boston feltámadásához (és ezzel egyidejűleg a Suns összeomlásához, de ez egy másik történet lesz). A 26 esztendős, igen alacsony irányító kreativitásával életet lehelt a Celtics játékába, 21 meccsén több mint 19 pontot átlagolt 26 percnyi játék mellett, és az asszisztokkal sem maradt adós. A másik letéteményes Jae Crowder volt, aki Dallasból érkezett decemberben a Rondo-ügylet részeként. Gyorsan kezdett egy 22 pontos karriercsúccsal, majd folyamatosan biztató átlagot hozott a hosszú, befont hajú amerikai. Jól jött ki a szezonközbeni csere-berékből a Boston, felpezsdítette a csapatot új igazolásaik többsége. A csapat magja fiatal, olyan kitűnő 25 év alatt játékosaik vannak, mint Olynyk, Sullinger, vagy éppen Marcus Smart, ha együtt marad a brigád, jövőre nem negatív mérleggel kerülnek a legjobb keletiek közé.

Isaiah Thomas nem rokona annak az Isaiah Thomasnak, akire a név láttán gondolnak

Hatodik lett a Milwaukee Bucks. Pontosan 50 százalékos mérleggel, de ezt szép leeresztéssel hozták, az első hat csapatról nagyon hamar lehetett tudni, hogy helyet fog kapni a PO-ban, a nagy küzdelem az utolsó két befutó helyért zajlott. Jason Kidd szimpatikus csapatot hozott össze, amely főleg hazai pályán bizonyult stabilnak. Játékuk alapja a szigorú védekezés volt, igyekeztek kevés ponton tartani ellenfeleiket, ami általában sikerült. Minden idők leggyengébb szezonja után bejutni a keleti nyolcba megsüvegelendő teljesítmény. Ráadásul esetükben is egy nagyon fiatal csapatról beszélhetünk, a húzóemberek zöme húszas évei elején jár. Szezon közben megszerezték Michael Carter-Williamst, ráadásul náluk pattogtat az egyik legnagyobb ígéretnek tartott, 20 esztendős hellén, Giannis Antetokounmpo, aki rengeteget fejlődött tavalyhoz képest. A rájátszás első körében sem vallottak szégyent, elcsentek két meccset a Bulls-tól (mondjuk a hatodik meccsen otthon szaladtak bele egy 54 pontos pofonba), korösszetételük miatt ők is sokra hivatottak lesznek a legközelebbi évadban.

A negyedik-ötödik helyen végzett csapatokat egybemosom, hiszen ők egyből össze is kerültek továbbjutóként. Az alapszakaszban a Toronto Raptors háromszor győzte le a Washington Wizardsot. Aztán jöttek az igazi tétmeccsek, és a Varázslók 4-0-al kisöpörték a többre hivatott Raptorst. Paul Pierce, a washingtoniak veteránja nem hiába fogadkozott és volt magabiztos, ha valaki, ő aztán tudja, hogy a rájátszás teljesen más kávéház. Ráadásul 2014-ben tevékeny részt vállalt abban, hogy korábbi klubja, a Brooklyn gigászi hétmeccses rivalizálás után kiejtse a Torontót. Ennek megfelelően esélyt sem adtak a kanadaiaknak. A főcsoport-elődöntőt már tavaly is hozták, ehhez tartották magukat, és az Atlanta ellen is remekül helyt álltak, zömmel kis különbségű vereségeket elszenvedve búcsúztak 2-4-es mérleggel. Náluk azért már inkább a rutin dominál, bár vezéregyéniségük, John Wall még nincs 25, másik gyémántjuk, Bradley Beal pedig mindösszesen 22 éves lesz, ám az említett Pierce, a lengyel Gortat, a brazil Nené, vagy éppen Gooden és Humphries már 30 felett járnak.

Ezzel a KO-val búcsúztatta a Wizards a Raptorokat

A Toronto egy nagyon tisztességes alapszakaszt futott, csak egy meccs hiányzott ahhoz, hogy harmadik helyen zárjanak és így a Milwaukee-t kapják, de aztán a Washington elleni katasztrófa elég sok mindent felülírt. A csapatot remek játékosok alkotják, de az igazán kiemelkedő csillag hiánycikk. A zsákolóbajnok Terrence Ross, a fiatal litván óriás, Jonas Valanciunas, a két gólgyáros, DeMar DeRozan és Kyle Lowry egyaránt fantasztikus játékosok, de még hiányzik a komoly PO-tapasztalat a hátuk mögül. Nem kétlem, hogy jövőre is masszívan az élmezőnyben lesznek majd, az viszont nagy kérdés, át tudják-e lépni saját árnyékukat?

Főcsoport-elődöntőig jutott a Chicago Bulls, amely a harmadik helyet verekedte ki magának az alapszakaszban. Jellemző volt rájuk a magabiztos játék a rangadókon, és az, hogy arcpirító vereségeket szenvedtek a táblázat hátsó fertályában helyet foglaló gárdák ellen. Szurkolóik bizonyára örülnének egy olyan szezonnak, amelyben maradéktalanul kihasználhatják Derrick Rose képességeit, sajnos a legutóbbi négy nem ilyen volt, Ettől függetlenül ez a Bulls nagyon komplex csapat, ám a sok sebből vérző Cleveland megálljt parancsolt nekik a főcsoport elődöntőjében, 2-1-es hátrányból megfordítva a párharcot. Pau Gasol és Joakim Noah az NBA legjobb védőjátékosai közé tartoznak, és szorgosan szedik a támadópattanókat is. Nikola Mirotic, a spanyol tehetség talán az év újonca is lehetett volna, ha korábban sérül meg Taj Gibson, így "csak" a második lett Wiggins mögött. Sokatmondó adat, hogy kezdőjátékosként 20 egység felett átlagolt. Jimmy Butler személyében pedig ők rendelkeznek a legtöbbet fejlődött játékossal. A sportban nincs "ha", de ha a Cavs elleni negyedik meccs utolsó periódusa másként alakul, ott lehetnének akár a nagydöntőben is. Azonban a Chicagóban megrendezett összecsapáson visszavette pályaelőnyét a Cleveland, és utána már nem adott esélyt a Bulls-nak. Mindenesetre a Bikák jelenlegi rotációja méltó a '90-es évek első felében megalapozott hírnevükhöz.

Ebbe a cikkbe is kellenek nénik, ugye?

Második helyen jutott negyeddöntőbe a Cleveland Cavaliers. És készülhet a nagydöntőre. Elég keményen bevásároltak nyáron LeBron James-szel és Kevin Love-val, de az tisztán látszott a start után, hogy a háttéremberek minőségén van még mit javítani. James kicsit ütötte az asztalt, mindenesetre megkapta, amire szüksége volt. A brazil ötös, Anderson Varejao decemberi kidőlése után Tristan Thompson személyében egy használható centere maradt a Cavsnak. Az állományt a Denver Nuggets-ból elcsábított Timofey Mozgovval sikerült javítani. Két kulcsigazolás New Yorkból is érkezett: Iman Shumpert személyében egy mozgékony, bevállalós shooting guard és J. R. Smith. Az a J. R. Smith, aki egész egyszerűen főnyereménynek bizonyult, és klasszishoz méltóan a rájátszásra virágzott ki igazán. Ha éppen LeBronnak nem ment a dobás, ő behajigálta a kulcshármasokat - az Atlanta elleni főcsoportdöntő nyitányán például nyolcat. A sok sérüléssel (Kevin Love például egy nem túl erős bemutatkozó alapszakasz után szenvedett súlyos vállsérülést a Celtics ellen) bajlódó Cleveland úgy van ott a fináléban, hogy a bennük rejlő potenciált igazán még ki sem tudták aknázni. Kyrie Irving, a tavalyi All-Star MVP egy pillanatig sem csinált gondot abból, hogy mellé hoztak két hasonló kaliberű játékost, fantasztikusan teljesít idén is. LeBron pedig, ha visszatérő szezonjában azonnal aranygyűrűt nyer a Cavs-szel, a legnagyobbak közé emelkedik (ha eddig még nem tartották volna odavalónak). Hű fegyverhordozójával, a Miamiból vele tartó James Jones-szal (aki talán jobban dobja a triplát, mint a ziccert) egyetemben zsinórban ötödik nagydöntőjére készülhet. Eddigi mérlegük 2-2, az esélyek most nem mellettük szólnak, de ahol ennyi klasszist találunk egy rakáson, ott bármi elképzelhető. A sok kritikát kapó David Blatt vezetőedző csattanós választ adhat a szakmai tudásában kételkedőknek egy bajnoki címmel.

 A helyi legenda és a siker Kovács

Végezetül hátra maradt az Atlanta Hawks. Keleti első hely, főcsoportdöntő először a franchise történetében, le a kalappal! Az alapszakaszt bámulatos, 35-6-os hazai mérleggel zárták, fölényesen, ligamásodikként továbblépve, ezzel zsinórban nyolcadszor jutottak be a Playoffba. Masszivitásuk eddig sem volt tehát kérdéses, de a szükséges extrát a korábbi Spurs másodedző, Mike Budenholzer hozta Atlantába. A fiatal szakember nem érdemtelenül lett az Év Edzője, igazi, nagybetűs Csapatot formált a Hawks-ból, amely minden meccsen 12 játékosra épült. Rengeteget passzoló, a pontokat általában testvériesen elosztó emberek alkotják a gerincet. Noha nincs igazi, kiemelkedő egyéniségük, a keretet alkotó érett, rutinos játékosok egymáshoz nagyon közeli szintet tudnak hozni, ez számít igazi erősségüknek. A rájátszásban ha nem is gázoltak át a Brooklynon és a Washingtonon, de azért szépen kétvállra fektették őket. Végül az erősebb játékoskerettel rendelkező Cleveland megálljt parancsolt nekik egy söpréssel, kicsit el is fogytak és Al Horford valamint DeMarre Carroll sérülései hátráltatták őket. Utóbbi egyébként kiemelkedő szezont tudhatott maga mögött, a tavalyi és az idei éve alapján rengeteget fejlődött, jót tett neki az Atlantába igazolás, pedig már lassan 29 éves lesz. A csapat legfontosabb feladata az elkövetkező szezonra az lesz, hogy bizonyítsák, nem kifutott eredmény volt ez a 2014-2015-ös.

The A-Team

Vasárnap folytatjuk, méghozzá a nyugati lemaradók értékelésével.