Szomorú emlékek fűzik szerkesztőségünk tagjait, és az egész magyar labdarúgást a mai naphoz.

A két mérkőzés egy-egy pillanata. A nagy képen épp gólnak örülünk, a kisebbiken épp nem kapunk gólt...

Korosztálytól függően gyermekkorunk meghatározó élményei voltak ezek.

1978. június 2-án, Buenos Airesben, az argentínai labdarúgó VB-n a házigazdáktól szenvedtünk 2:1-es vereséget - vitatható körülmények között. Akkor válogatottunk tizenkét év kihagyás után lépett VB-n újra pályára...

1986. június 2-án a mexikói Irapuatóban szenvedtünk 6:0-ás, megsemmisítő vereséget a Szovjetuniótól. Sokan a mai napig keresik a magyarázatot és várják a válaszokat. Talán mert azt hiszik, ha valami titok lappangana a háttérben, könnyebb lenne elviselni a történteket...

Akik ezeket a mérkőzéseket átélték, azoknak már nem sok minden tud fájni. Azok, talán, a jugoszlávok elleni 1:7-et is egy vállrándítással el tudták intézni.

1986 óta felnőtt egy komplett generáció, az utána születettek közül is sokan már anyukák és apukák. Ők már nem keresnek válaszokat, csak reménykednek. Hogy talán majd egyszer tényleg történik valami a labdarúgásunkban. Hogy majd egyszer elmondhatják ők is, látták a magyar válogatottat foci VB-n.

És marad egy generáció, amelyik talán már nem is reménykedik, csak örül, hogy van mire visszaemlékezni.