A magyar labdarúgással rengeteg probléma van. Kevés a néző, gyenge a színvonal, sok a bundagyanús meccs, és az NB I európai szinten is egyre mélyebbre csúszik. Az UEFA koefficiens-listáján Magyarország a 34. helyen található, az 54-ből. Megelőz minket Liechtenstein, Moldova és az összes szomszédos országunk is. A törpeállamok mellett csak a balti országokat, a PL árnyékában vegetáló íreket, walesieket és észak-íreket, valamint néhány északi országot előzünk meg, ahol a labdarúgás nem az első számú sportág és/vagy az ország lakossága akkora, mint Dunaújvárosé. Mégis a második és harmadik Orbán-kormány alatt is bőven jut állami támogatás a labdarúgásra, de a fejlődés olyannyira nem látható, hogy klubszinten rosszabb a helyzet, mint 5 vagy akár 10 éve volt. Jellemző, hogy az UEFA listáján 10 évvel ezelőtt még a 24. helyen állt Magyarország, azóta tíz helyett zuhantunk.

Talán a rejtett vagy kevésbé rejtett állami támogatások miatt is, teljesen átláthatatlan a legtöbb klub anyagi helyzete. Nem nyilvánosak a fizetések, a kiadások és a bevételekről is leginkább csak találgathatunk.

Az új bajnok új stadionja is talán harmadáig telik meg

Azt tudjuk, hogy miből NEM élnek a csapatok: jegybevételből, merchandisingból és játékoseladásokból. Pedig egy valamire való – főként nyugati – klubnál a bevételek jelentős hányada ezekből tevődik össze. A jegybevételekről felesleges beszélni, hiszen a bajnokság átlagnézőszáma jóval 2000 alatt van, de sok helyen már annak örülnek, ha ezer szurkoló összejön egy-egy bajnokira. Ráadásul sokan közülük ingyen jeggyel mennek be, lásd Ferencváros. A merchandising-bevételek sem túl magasak. Ide tartoznának a klub hivatalos termékeinek az eladásai, gondolok itt mezekre, sapkákra, különböző ajándéktárgyakra, de az országban viszonylag kevesen tehetik meg, hogy megvegyék a Debrecen replika mezét 11 ezer forintért.

Ez viszont már 15 ezer forintot kóstál

Persze ne legyünk igazságtalanok. A Balkánon vagyunk, kevés a fizetőképes ember, a környező országokban sem elsősorban a jegybevételek és a merchandising jelenti a fő bevételi forrást egy-egy klubnál. Sokkal inkább a játékoseladás. Persze ez Abszurdisztán, itt gyakorlatilag az sincs. A Vidi nagyvonalúan lemondott Nikolicsról, Gyurcsóról és Kleinheislerről (képen lent), a Fradi gombokat kapott a Besic-üzlet után, a többi csapat kis túlzással pedig csak álmodik arról, hogy valamelyik játékosát elvigye egy fizetőképes külföldi csapat. Vegyük példának elsőként a Fradit.

A zöld-fehérek az elmúlt években mindössze két játékost tudtak 1 millió eurónál drágábban eladni. Somaliát a Toulouse vette meg 2,4 millió euróért, illetve Besic igazolt Angliába 4,8 millióért - igaz annak jelentős része nem a Fradit illette meg, de ez is elég zavaros történet. Egészen a 2005-2006-os szezonig kell visszamennünk egy jelentősebb eladásig, akkor Gyepesért fizettek ki fél millió eurót. A Videoton eddig még egy játékost sem tudott 1 millió eurónál drágábban eladni, itt a rekordot Walter Fernandez tartja, 700.000 euróval. Nikolics, Gyurcsó, Mitrovic, Bozovic, Tujvel, Sándor: csak néhány játékos, akiket ingyen engedtek el. Alsó hangon is 7-8 millió eurónyi bevételt buktak el, fejek mégse hulltak a porba.

Az oslói hős Kleinheisler az NB III-ból igazolt a Bundesligába

A Loki hosszú évek óta szinte csak ingyen igazol, és csak ingyen enged el játékosokat. Kivétel lehet idén Balogh, akiért nagyjából 2 millió eurót fizetett a Palermo, illetve korábban Vargáért adtak 850 ezer eurót. Persze nehéz elhinni, hogy az országon belüli átigazolások baráti alapon, ingyen történnének, de így biztos egyszerűbb könyvelni…

Lényeg a lényeg: a magyar csapatok többségének egyáltalán nincs jegybevétele, merchandising bevétele és játékoseladásokból származó bevétele sem. Ezzel szemben a délszláv szomszédainknál óriási bevételek származnak abból, hogy saját nevelésű játékosokat eladnak külföldre. Hiába, ott az állam valószínűleg nem tesz le minden második csapathoz egy TSZ elnököt államtitkárt, aki „segít, ha baj van”.  Ha csak az elmúlt öt szezont nézzük, a Crvena Zvezdánál a játékoseladás/vétel mérlege így fest: 17 millió eurónyi plusz bevétel. A Partizan Belgrádnál 36 millió euró bevétel, a Dinamo Zagrebnél pedig 22 millió euró a bevételi oldalon. Mindezt úgy, hogy egyik csapat sem esett vissza jelentősen, stabilan tudnak hozni BL-, de főleg EL-csoportköröket, és nem termelnek hiányt. Nálunk, Magyarországon is ez lehetne az egyetlen követendő példa.

Marko Grujicsért (képen) 5.1 millió fontot fizetett pár hónapja a Liverpool a Zvezdának

Felesleges azt várni, hogy hétvégente minden stadionban telt ház lesz, hogy az emberek évről-évre megveszik a klub által kiadott hivatalos mezeket, ruhákat, ajándéktárgyakat.  Persze ezeken a szektorokon is bőven lehetne javítani, mert több klub esetében a honlapon hivatalos ajándékboltot sem találtam, illetve sok helyen, az égadta világon semmit sem tesznek azért, hogy az emberek kilátogassanak a stadionokba (zéró kapcsolat a klub és a helyiek között), de elsősorban az utánpótlás-nevelésre kéne koncentrálni. El kéne jutni arra a szintre, hogy 20-22 éves játékosokat ne úgy emlegessünk, mint „fiatal tehetségeket”, hanem arra a korra már kész játékosokká váljanak. Az említett délszláv csapatoknál egyáltalán nem ritka, hogy 17-18 éves játékosok alapemberek, akik egy-két szezon után súlyos eurómilliókért igazolnak top bajnokságokba.

Így néz ki egy kis angol klub szurkolói boltja - illetve az egyik boltja...

Persze a megoldás nem az, hogy akkor most elkezdjük játszatni a fejletlen izomrendszerrel rendelkező, taktikailag, technikailag is képzetlen U19-es srácokat. A megoldás az lenne, hogy a csapatok olyan utánpótlás bázisokat hozzanak létre, ahonnan minden évben kikerül legalább 5-6 játékos, akik húsz éves koruk előtt bevethetőek lesznek az első osztályban, és akik legalább a környező országok játékosaival fel tudják venni a versenyt. Ehhez persze minőségi utánpótlásedzők kellenének (sok helyen olyan állítólagos klublegendák dolgoznak, akik se a focihoz, se a gyerekekhez nem értenek), akik képesek kinevelni Brozovicokat, Halilovicokat és Kovacicokat. Persze amíg a legtöbb csapat bevételét az állam biztosítja, addig a csapatok mit foglalkozzanak ezzel? A gond akkor fog eljönni, ha egyszer az állam kiszáll a buliból…

Korábbi írásaink hasonló témában:

Kevesen, nem lelkesen - Tíz ok, amiért nem járnak az emberek meccsre Magyarországon

Végállomás - Eddig tartott a klasszikus értelemben vett magyar labdarúgás útja. Innentől valami más jön

Elvették... - Mit adtak nekünk a rómaiak? Stadionokat. És mit vettek el? Mindent

Kérdésre kérdés - Néhány aprócska kérdés a májusi rendkívüli MLSZ-közgyűlés után. Máig nincs megnyugtató válasz

Futballforradalom! – MLSZ fejlesztési tervek feletti kesergés még januárból

Az én magyar labdarúgásom – ahogy mi csinálnánk

Csányi és a haverok - nem túl jó hangulatú és helyenként indulatos vélemény Csányi Sándor újraválasztására

Távol Európától, távol a stadionoktól - sommás vélemény a honi fod'bal állapotáról, belülről...

Az elátkozott NB III – első rész 

Kis magyar futballtérkép (legújabb, 2015-ös kiadás)