Méltatlanul elfeledett (félbehagyott?) NB III-as barangolásunk hosszú-hosszú szünet után folytatódik. Jártunk már a Bodrogközben, jártunk Buda hegyei között a fináncoknál, így ideje volt, hogy nyugat felé vegyük az irányt. Mi sem volt erre alkalmasabb egy augusztusi vasárnapnál, amely ráadásul talán az utolsó strandolós vasárnapot kínálta a víz és napimádóknak - legalábbis az előrejelzések szerint. Persze a nyugati kalandozásokhoz kellett az is, hogy a Budapesti Honvéd II a változatosság kedvéért Salgótarján, Cigánd, Kisvárda, Gyula, Kozármisleny és Bölcske után végre túrázhat Zalában és Győr-Moson-Sopronban, mivel a Nyugati-csoportba kapott besorolást. Ezzel tényleg körbeutazhatja az országot három szezon alatt a Kis Honvéd.

Ezen a jeles vasárnapon tehát az ellenfél az újonc Komárom. Szép város, az előzetes hírek alapján jó strand várt ránk és szívből reméltük, hogy a mérkőzésben sem kell majd csalatkoznunk, ahogy a helyiek vendégszeretetében sem. Két autónyi honvéd indult hát neki, hogy bevegye a komáromi várat - sajnos ezt a bennem rejlő népsport-újságíró nem engedte kihagyni a bejegyzésből.

Komáromi kavalkád

Komáromban vannak hagyományai a labdarúgásnak. Olyannyira, hogy a magyarfutball.hu oldal nem kevesebb, mint 22 csapatot sorolt fel, melyek közül legalább a harmadosztályig négy (!!!) komáromi csapat is eljutott. A révkomáromi illetőségű, amúgy szépreményű és többre hivatott KFC Komárom most a szlovák harmadosztályban szerepel KFC Komarno néven.

A Komáromi FC néven induló, de hamar Komáromi AC-ra átkeresztelt klub később még megkapta a Lokomotívot és Textilest is az AC-hoz, de még pont a rendszerváltozás előtt megszűntek, 65 éves múlttal és jó  néhány NB III-as szezonnal a hátuk mögött. Feltétlenül emlékezzünk meg róla, hogy A Komáromi MÁV/Textiles labdarúgója volt 1945 és 1948 között egy bizonyos Czibor Zoltán, az Aranycsapat, a Ferencváros, a Budapesti Honvéd, az AS Roma és a Barcelona későbbi sztárja. Az ő nevét viseli a komáromi stadion is. A MÁV nem volt véletlen választás a komáromi kavalkádban, hiszen a fiatalember mozdonyvezetőként dolgozott...

A komáromi Czibor Zoltán sporttelep...

Az 1991-ben alapított Komáromi FC mindössze kilenc évig létezett, ám megjárták az akkor éppen másodosztályt jelentő NB I-et is, ahol 1998/99-ben a hetedik helyen végeztek a húszcsapatos mezőnyben. Érdemes visszanézni, mai szemmel döbbenetes mezőny gyűlt össze a másodosztályban. A ma is létező, egy rövidke NB III-as tagság után újra harmadosztályú komáromi illetőségű klub a Komáromi Olajmunkás jogutódja és számításaim szerint idén lesz pont 70 éves a klub. Több szakosztályuk is van, itt lehet szemlézni a honlapjukat.

Hogy miért számolok be a komáromi futballtörténelemről, annak a későbbiekben lesz jelentősége. Sajnos Komárom, Révkomárom mellett Szőnynek is nagyobb figyelmet kellett volna szentelnem.

Ki-kicsoda Komáromban?

Mit lehet tudni a Komárom VSE (nem pedig Komáromi!) csapatáról azon felül, hogy tavaly négy ponttal megelőzve a Lábatlant, megnyerték a komárom-esztergom megyei első osztály Atlasz-Geodéziáról elnevezett pontvadászatát? 

Igazság szerint túl sokat nem. Mindenesetre érdekes, hogy a bajnokság zárófordulójában roppant mód felforgatott csapattal 6-1-re kaptak ki a Sárisápi Bányásztól.

Az adatbankot böngészve hamar kiderült, hogy igencsak gólerős volt a 95 gólig jutó együttes. Ebből Alasztics Benjámin és Csonka Patrik 46 gólt vállalt 24-22-es megoszlásban. Hajmási Rajmund még vállalt 12 találatot. A két gólzsák kezdett az első fordulóban Hévízen, Hajmási a padot koptatta. Csonka és Alasztics (akinek szerintem a testvére kapus és tavaly védett is a Komárom színeiben) egyébként egyaránt Győrből indult, ami több csapattársukról is elmondható. Ellenben Pekler Barnáról nem, mert az MLSZ adatok szerint ő 2003 óta a Komárom VSE-t szolgálja.A tavalyi bajnokság 29. fordulójában pályára lépők közül nyolcan ott voltak Hévízen is a kezdőben, ketten pedig a kispadon. 

Az egyetlen kakukktojás az a 38 éves Musitz Balázs, aki elviekben nyolc éve nem lépett pályára, de ez lehet az adatbank hibája is. Mindenesetre azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy egy összevásárolt csapat lenne a KVSE. Ha a 2014/2015-ös szezont is megnézzük, a csapat gerince már akkor is együtt játszott - Pekler-Tatai-Bán-Módi-Csonka ötös. Persze jól jöttek a győriek és a Gyirmóton pallérozódók is, de ettől még a csapat többnyire megyei játékosokra épül és ez így is van rendjén.

A megye az utóbbi időben a legritkább esetben nevezte bajnokát az NB III-ra (utoljára pont a KVSE 2012 nyarán, azelőtt 2009-ben a Zsámbék!), nem véletlenül tűnt el majdnem a Futballtérképről. Ez a helyzet nagyban változott a Komárom feljutásával és a Dorog NB II-be jutásával, bár Tatabányán komoly gondok vannak. Mi megmondtuk előre... de ha a megyeszékhely csapatának sikerül összeszednie magát mindenféle szempontból, akkor pikáns megyei rangadó lehet a Komárom-Tatabánya.

 Nem fürödtünk be

Mondom, nem nyugszik a Népsport bennem élő alcím-adója. Szóval a komáromi Brigetio gyógyfürdőt nyugodtan tudom ajánlani bárkinek. A négytagú család 3900 forintért jutott be és bent sem szálltak el az árak. A termál-rész egyenesen kiváló, kint pedig volt minden, ami kell - pancsoló, gyerekmedence csúszdával, közepes medence csúszdákkal, kültéri úszómedence, fedett uszoda. Szóval a meccsre érkező, szám szerint 11 Honvéd-szurkoló itt múlatta az időt délután ötig, onnan indultunk el a Czibor Zoltán sporttelepre, ami pont a strand mellett található - a nagy csúszdáról látszott is a pályarengeteg. Nem mellékesen a strand pár perc sétával elérhető a vasútállomástól és pár perc autóútra van a Csillag-erődtől. Mivel számunkra mindig is fontosak voltak a lokális látnivalók, ezért ezt is osztályozzuk.

Árak: 10/10 - egy jobb strand ennél lényegesen drágább. Gyakorlatilag a belépők árán visszajött a benzinpénz

Felszereltség: 8/10 - több csúszdát el tudtunk volna képzelni, de volt bőven medence, a kinti strand szépen karban volt tartva, ahogy a három játszótér is. emellett volt focipálya, röpipálya is

Személyzet: 7/10

Na a sporttelep bezárt bejáratánál jöttünk rá, hogy itt valami nem stimmel. Pár telefon, okostelefon-nyomkodás és irány a több kilométerrel kelet felé, a Komáromhoz tartozó Szőnyön megbújó MOLAJ sporttelep.

Megállt az idő

Amikor azt írtam, hogy "megbújó", akkor nem jártam messze az igazságtól. Az 1-es főúton már Szőnyt is majdnem elhagytuk, amikor Gege váratlanul oldalra kapta a kormányt és a szűk vasúti átkelő felé kormányozta a Rovert. Ott stílusosan épp egy tartályvonat robogott el. A sporttelep a vasúti töltés és az árvízvédelmi töltés közé épült, gyakorlatilag a Duna tágabb értelemben vett árterére. Parkolóhelyet nehéz volt találni. Egyfelől maga a hely sem volt túl sok, másfelől sok autó parkolt le ott, ahol ki volt jelölve a parkolóterület, a későbbiekben oda, ahová tudott - oda ki jobb híján tényleg csak kocsival érdemes menni. Ez  szépszámú szurkolósereget sejtetett és össze is gyűlt olyan 300 néző - Gyula barátom 500-ra tette a megjelentek számát igényes tudósításában.

Belépőt tőlünk senki sem kért, de ez talán a kis késésünknek is betudható. A stadion igen ambivalens érzéseket keltett bennem. Egyfelől tetszett a "faluvége" hangulat, a Duna illata, az ártéri erdők, a sok gyerek, a jókedvű helyiek. Másfelől...eh, végül is ez elmegy az NB III-ban. Még a szotyiköpködés is a füves domboldalon. A modern kis eredményjelző egyszerűen nem illett bele a letűnt korokat idéző épületek, salakos teniszpályák, hatalmasra növő fák világába.

Legalábbis nyáron elmegy, de ősszel és a hideg koratavaszon már nem akkora élmény. Ha nagyon akarom, még van fedett része is a "stadionnak". Lássuk szemből! Itt látszik némi leszékezés is.

A mellékhelyiségek: a férfi WC-vel nem volt gond, bár nem tervezték nagy kapacitásra, hiszen egyszerre csak három férfiút tud fogadni. A hölgyeknél hamar nagy sor alakult ki a szemre nem túl bizalomgerjesztő ajtók előtt - de bent nem jártam ugye. a WC-be menet egy rendezővel találkoztam, aki nagy gonddal elhelyezte a csapon Steffl sörét és sajnálkozott  a szűkös kapacitás miatt.

Ahogy a büfében sem, mert még mindig egy nagy hátizsáknyi enni és innivaló volt nálunk abból, amit a strandra szántunk. Jut eszembe, senkinek eszébe nem jutott, hogy elvegye tőlünk, pedig volt rendező bőven. A többségük a kis vendégszektornál ácsorgott, ahol maroknyi kispesti fiatal szurkolta végig a meccset. A hazai oldalon mintegy harminc vörös-fekete vegyült a komáromiakkal, akiket ez nem foglalkoztatta túlzottan. Szóval a büfében mi ugyan nem voltunk, de aki igen, az jó véleménnyel volt róla.

A pálya mögött salakos teniszpályák sorakoztak. Annyira nem tűntek gondozottnak (elhanyagoltnak sem), ellentétben magával a focipályával és az út túloldalán, a fák között elrejtőző edzőpályával. A pálya tehát rendben volt, nyugodtan lehetett focizni.

Focizni eleinte a Honvéd-fakó próbált, de a tetszetős sárga-piros mintával színesített fekete mezes hazaiak szervezetten védekeztek, két gólzsákjuk kontráiban bízva. Görög sporttárs némileg váratlanul befújt egy teljesen ártalmatlan szituációt a kispesti tizenhatoson belül, Csonka pedig bevágta a tizenegyest, így négy év után újra komáromi gólt ünnepelhetett a publikum. Zúgott is a "Hajrá, Komárom!" és szólt a helyi szurkolók dobja. Két perc múlva úgy tűnt, a kispestiek újra túlkombinálják a sokadik támadásukat, de a kispesti Prosser és a komáromi Módi együtt a hazai kapuba segítették a labdát, így mi is tapsolhattunk. Majd jött a félidő vége előtt egy vendég piros lap, egy hazai szabadrúgás, egy megpattanó lövés és máris újra Csonkát ölelgethették a komáromi olajosok. Úgy tűnt, hogy a szervezett és lelkes, kissé talán szerencsés újonc rápirít az NB I-es rutint is felvonultató ifjú akadémistákra. Már el is kezdtünk filozofálni azon, amit még a Pénzügyőr ellen kezdtünk boncolgatni. 

- Prosser és pár NB I-et megjárt csapattársa visszasüllyed az NB III szintjére

- Az Akadémia annak ellenére is az NB II/III-ba nevel játékosokat, hogy az első csapatban szép számmal lelhetőek fel saját nevelésű játékosok.

- Nem először fordul elő, hogy egy amatőr, de lelkes és szervezett csapatba törik bele a bicskája a Kis Honvédnak.

- Bántóan messzire pattantak a labdák és be voltak oltva lövés ellen a vörös-fekete ifjak.

- A Manchestert és Wolfsburgot megjárt Bobál Gergelynek nem itt kéne tartania, ráadásul innen sem emelkedik ki

- Nincs olyan fiatal tehetség, aki beállva el tudna dönteni akár egy NB III-as meccset is

Mire végleg kikeseregtük volna magunkat, a meddő, de még helyzetre sem váltott mezőnyfölényt gyorsan három gólra váltotta a Honvéd MFA. Pont Prosser és Bobál Gergely vezérletével. Végül a frissen beállt Tömösvári rúgott egy óriási gólt. Erről mint fentebb mondottam volt, Gyula barátom tudósításában részletesebben is olvashatnak a Kedves Olvasók.

Szóval a játék képe alapján némi meglepetésre, de nem érdemtelenül győztünk 4-2-re. Az ártér közelsége miatt a helyi szúnyogok próbáltak rajtunk  - eredménnyel - bosszút állni az elvitt három pontért. Ez mindenesetre roppant zavaró volt, de ennyi azért belefér a Duna-parti idillbe.

A lelkes házigazdák bánhatják az elvesztegetett pontokat - ahogy a Hévízen hagyottakat is - de NB III-as rutinnal felvértezve biztos vagyok benne, hogy sokaknak meg fog gyűlni a baja a komáromi olajmunkásokkal.

Stadion komfortérzete: 5/10 - lásd fent. De őszintén szólva, nekem ez teljesen megfelel az NB III-ban.

Megközelíthetőség: 5/10 - autóval még csak-csak, de a vonattól oda kisétálni...

Parkolás: 7/10 - Időben kell érkezni, akkor nem lesz gond. Mindenesetre a helyi biztonságiak is igyekeztek helyet találni, de már késő volt. Azért arra kíváncsi leszek, hogy feltehetőleg több száz fővel idezarándokoló győrieket hogyan fogják kezelni, vagy mondjuk a tatabányaiakat, ha addigra még lesz Tatabánya.

Hangulat: 6/10 - egy jobb megye-egyes rangadóra emlékeztetett